2019 novemberében futottam bele a milánói Viboras együttesbe. Ekkor mutattam be a ”Bleed” című kiadványukat itt a Rozsdagyárban. Akkor úgy jellemeztem őket, hogy életerős rockzenét játszanak minden bonyolult trükk nélkül és nevükhöz híven rendesen harapnak. A zenekarnak határozott stílusa van, és dalaik valóban méregtől duzzadnak. Most egy kicsit jobban szeretném bemutatni őket a magyar olvasóknak.

A Wikipedia szerint a zenekar 2003-ban alakult, de azóta csak három nagylemezetek jelent meg, mi ennek az oka? Az interneten azt láthatjuk, hogy fellépések terén a csapat nagyon agilis. Ennyire nehéz kiadni egy lemezt, vagy talán túl sok értelme nincs már?

Valóban, még 2003-ban kezdtük az együtt zenélést, és 2004 elején rögzítettük az első demót ("We Bite"), amelyet néhány hónappal később újra felvettünk, így ez lett az első hivatalos albumunk, a ”Wrong”. Az anyagot az Ammonia Records gondozta. Ezt követően öt évig folyamatosan koncerteztünk, ez idő alatt kevés időnk volt új dolgok összeállításához. 2010-ben ötéves szünetet tartottunk, amely 2015-ben a megújult kreativitásnak köszönhetően arra késztetett bennünket, hogy az elvesztegetett idő pótlására még több élő műsort játsszunk. 2018-ban az ”Eleven”-t publikáltuk, 2019-ben pedig három lemezt is készítettünk. A ”Bleed” EP volt az első, majd jött a ”Skeletons in the Closet” című feldolgozásalbumunk, és digitálisan kiadtuk az első anyagunkat is, hogy megünnepeljük annak 15. évfordulóját.

A járvány idején hét dalt komponáltunk egy ”Rockers United” elnevezésű, 2020-ban megjelent albumhoz, amelyben az olasz punkszcéna több mint 40 zenésze vett részt, és - mindennek befejezésére - hamarosan kiadjuk a következő korongunkat, amely bomba jól sikerült. Manapság egyébként fele olyan nehéz kiadni valamit, mint amikor elkezdtük: sokféle eszköz áll rendelkezésre mind a profik, mind az amatőrök számára is. Professzionális termékeket is könnyebb piacra dobni. Ami alapvetően bonyolultabb, az említett termék népszerűsítése, persze ezt megteheted a közösségi oldalakon keresztül, de ha nem tudsz élőben eleget játszani, akkor nem jutsz el nagyon messzire.

Az a mániám, hogy minden punkzenészt megkérdezek (olvasóink talán már unják is), hogy mit jelent ma punknak lenni?

Azt, hogy mi manapság punkok vagyunk, nem kell túl drámaian felfogni. A jelentősége mégis kellően erős, mert fontos jellemvonásokkal bír: a szabadság az elsődleges, majd a közösséghez tartozás, más szóval az unió (amely szerencsére a pandémiától kezdve exponenciálisan nőtt) és a szándék, hogy ne csak magad, hanem mások érdekében is tegyél.

Ami jelenleg Amerikában a The Interrupters, az lehetne Európában a Viboras. Mindkét zenekar energikus, dühös, ám derűs és jókedvű rockzenét ad elő. Mit gondolsz erről? Tényleg optimista a Viboras?

Az évek során gyakran hasonlítgattak minket amerikai bandákhoz, előbb a Distillers-hez, majd jött az Interrupters-párhuzam, ez mind inkább a megtiszteltetés kategóriába tartozik, mintsem kellemetlen súly számunkra. Valószínűleg azért történik, mert nem sok punkegyüttesnek van olyan énekesnője, mint Irene, akinek hangszíne összecseng Brody-val vagy Aimee-vel. Vicces ez, mert mindig olyan könnyen adja magát az összehasonlítás: csak kimondod az első banda nevét, mely eszedbe jut a hangzásról, de persze mi nem bánjuk ezt egyáltalán!

Mi alapvetően optimisták vagyunk, mert a zene lehetővé teszi számunkra, hogy ilyenek legyünk: nélküle valószínűleg elveszettebbnek és gyengébbnek éreznénk magunkat. Megfeneklenénk attól, ha a kreatív oldalunkat elvennék tőlünk. Dalszövegeink egyes részletei ugyan kritikusak a világgal szemben, amelyben élünk vagy azokkal a személyekkel szemben, akikkel foglalkoznunk kell, de nekünk ez a módszerünk, hogy pozitívan reagáljunk és teljes életet éljünk, szóval igen, ez első ránézésre nem tűnik annyira egyértelműnek, de mégis optimista banda a Viboras.

Nagyon sok olasz zenekar van a metalszíntéren. Olyan nagy nevek, mint a Lacuna Coil, a Fleshgod Apocalypse, a na és a számtalan stoner, valamint power metal zenekar. A punkmozgalommal mi a helyzet? Erről nem sokat lehet tudni.

Talán éppen napjainkban van visszatérőben a punk rock Olaszországban, határozottan van egy comeback-érzés a levegőben. Személy szerint mi elég sok kisebb, többnyire kezdő csapatot ismerünk, akik valósággal hiperaktívak. Rendszeresek a klubbulik, nagy a pezsgés. Ugyanakkor az is tény, hogy a nagyobb lemeztársaságokat abszolút nem izgatja ez a vonal, és egyébként sem volt soha szem előtt Olaszország ezen a téren, de talán jobb is így. Úgy értem, így legalább a színtér nagyon együtt van, lehetőségünk van tömörülni és kiteljesedni. Ha önerőből is fent tudjuk tartani önmagunkat, nem biztos, hogy szükség van a producerek által uralt nagyobb piacra.

Végre beindultak a rockkoncertek Európa-szerte. Biztosan fog kalandozni a Viboras is. Milyen egy ideális fellépés a számotokra? Mi a legfontosabb egy buliban?

Ebben az időszakban mi is megpróbáljuk beindítani az intenzív élő tevékenységeinket, melyeket nyilvánvaló okokból elvesztettünk. Nem könnyű, de lépésről-lépésre meg kell valósítanunk, mivel ez az elkötelezettségünk, amivel remélhetőleg a jövőben mindenki elégedett lesz majd.

Mi személy szerint szeretünk bármilyen színpadot, kicsit és fesztiválméretűt, mindaddig, amíg befogadó közönség van, addig nem lehet gond! Mi gondoskodunk a jó nép felrázásáról, mert nekünk ez tetszik a legjobban! Ami soha nem hiányozhat egy élő koncerten, az a személyes kapcsolat a résztvevőkkel, legyen ez a műsor előtt vagy után, a lényeg a közvetlenség!

Kissé meglepődve tapasztaltam a YouTube-on, hogy a zenekar akusztikus formában is mennyire jól tud megszólalni. Igaz, ebben a megközelítésben a daloknak teljesen más hatása van. Csak egyszeri alkalom volt, vagy folytatása lesz?

Ezt nem a pandémia hozta elő, bár úgy tűnik. Csakhogy még ennek az egész őrületnek a tavalyi kirobbanása előtt mi már vállaltunk akusztikus műsorokat, játszottunk kis helyszíneken, rádiókban vagy intimebb közegekben. A zárlat során finomítottuk a technikánkat (ha lehet ezt mondani), egy zenei videót készítettünk naponta, másfél hónapon keresztül, ahol dalaink akusztikus változatát vagy feldolgozását játszottuk, hogy pénzt gyűjtsünk a bergamói kórház számára. Rettenetesen kemény állapotok voltak ott az első hullámban. Az újbóli megnyitás óta több korlátozás volt érvényben (mint most is), így sokak számára csak a lágyabb akusztikus műsor volt az egyetlen lehetőség. Ez egy módszer arra, hogy a zenekarokat kisebb közegben újra játszatni lehessen, amire önkéntelenül mi is felkészültünk. Valószínűleg majd akusztikusban is folytatjuk néha, mert így nagyon intim módon kapcsolódhatunk a nézőkhöz, és több teret hagyunk a párbeszédnek, de ha őszinte akarok lenni, a szívünk mélyén mi valójában inkább ezer decibellel játszanánk!

Szerintetek melyek a legfontosabb kérdések most: a környezetvédelem, a tolerancia vagy valami más? Miről kell szólniuk a daloknak?

Nekünk szívügyünk az emberi jólét, az állatvédelem és a környezet megőrzése. Most minden korábbinál erősebben kellene az összes művésznek részt vennie az emberi és állati jogok ügyében. Igen, szót kell emelnünk, nem feltétlenül a dalaink révén, bár ezek tükrözik a belső énünket, illetve azét, aki írta őket, hanem bármilyen módon. De akit nem igazán érint meg mindez, az nem képes eredményesen hatni sem a tiltakozó dalszövegével, sem mondjuk egy komolynak szánt újságcikkel.

Az embereket arra kell késztetni, hogy dokumentálják magukat, lerombolják a társadalmi előítéleteket és összeesküvés-elméleteket, hogy több hely maradjon az érzéseknek, és képesek legyenek tiszteletet mutatni az iránt a világ iránt, amelyben élünk.

Alapvetően mi a célja a Viboras közös munkájának, mit szeretnétek ezzel elérni? Tudom, hogy új lemez érkezik. Erről mit lehet tudni? És végül: vannak emlékeitek vagy bármilyen megjegyzésetek Magyarországgal kapcsolatban?

Nos, mi egy olyan zenekar vagyunk, mely egyre többet foglalkozik a kommunikációval. Többet, mint valaha: szeretnénk annyit írni, amennyit csak tudunk. Ezenkívül gyakran működünk együtt különböző művészekkel és olyan nyilvános platformmal rendelkeznünk, melynek a segítségével a hallgatóságunk tagjaival egyenrangú felek, akár barátok is lehetünk ahelyett, hogy ők rajongva felnéznének ránk. És természetesen játszani akarunk! Sokat!

A következő albumunk egy olyan projekt, amelyet 2019-ben kezdtünk el a ”Bleed” anyaggal. Akkoriban számos együttműködővel terveztünk egy EP-t készíteni, majd ez össze is jött, ám hamarosan úgy döntöttünk (mivel itt tényleg túl sok fantasztikus előadó volt, szinte alig karcoltuk meg a felületet az albummal), hogy idén elő fogunk jönni egy második EP-vel. A kettő jól kiegészíti egymást egy bakeliten, mellesleg ez lesz a mi első vinyl-kiadványunk. Na és lesz egy CD-megjelenés is azok számára, akik már megszerezték az első EP-t. A világjárvány sajnos lelassította ezt az egész projektet. Szeretnéd tudni, hogy sikerül-e? Maradj velünk, és hamarosan meglátod!

Magyarországot illetően sajnos csak Budapestet ismerjük. Korábbi zenekarainkkal jártunk ott, igazán vad bulikat nyomattunk, még a Viboras előtt, illetve a Sziget Fesztivál több koncertjét is megtekinthettük. Fantasztikus élmények, termálfürdők és jófajta ételekkel teli nyaralások jönnek elő. Budapest egy igazán látványos város, és nem is hiszed el, de Milánóval strukturálisan sok közös vonása van.

Sajnos a legfrissebb híreket látva úgy tűnik, hogy van egy törvény, amely komoly veszélybe sodorja az LMBTQ-jogokat, és szomorú, hogy ezt a törvényt támogatják az olasz szuverenisták. Reméljük, hogy a törvény megváltozik vagy eltűnik a folyamat során, nagyon aggasztó lenne, ha alkalmaznák. Budapesten hathatós figyelmeztetés található az összes totalitárius rezsim ellen: a Terror Háza. Ez egy olyan hely, ahol bárki sokat tanulhat - szerintem mindenkinek el kell mennie oda legalább egyszer életében. Egy hely, ahol jól láthatod, mire képes az ember, amikor csak a hatalomra gondol.