Rozsdagyár

AKIAVEL - Vae Victis (2021)

2021. július 19. - Kovenant

291956.png

Esetemben a karrierje során szépen a post-metal egyik úttörőjévé váló holland csapat, a The Gathering volt az, melynek hallatán alapvetően voltam kénytelen átgondolni az énekesnők szerepét a fémzenék terén. Korábban ilyen felállású bandákkal csak elvétve lehetett találkozni, az is inkább csak kuriózumszámba ment, de az extrém vonalon ez gyakorlatilag teljesen kizárt volt. Azóta óriásit fordult a világ, az elmúlt tizenöt évben bekövetkezett a női frontemberek teljes emancipációja a rock minden területén.

A 2018-ban megalakult francia Akiavel hallatán újabb dimenzióugrásban lehetett részem: emlékszem, még milyen idegenkedve fogadtam, amikor 2000 végén Angela Gossow váltotta Johan Liiva énekest az Arch Enemy soraiban, de aztán beindult a gőzhenger és mára szinte divattá is vált az énekesnők feltűnése a legdurvább bandákban is. Talán a death metal maradt az egyetlen olyan szcéna, melyben e téren megmaradtak a fenntartásaim, de az Akiavel most olyat gurított, hogy hetek óta csak az államat keresem valahol az íróasztalom környékén.

Az április 23-án szerzői kiadásban megjelent "Vae Victis" már a második soralbuma a zenekarnak (az első még tavaly jött ki), az általuk választott stílus pedig modern dallamos death metal, melyben metalcore-os elemek, néha szinte hardcore-os darálások, illetve klasszikus, svéd vonalas melo-death is bőven található.

A franciákkal elsőként véletlenül találkoztam: a Metal Injection híroldal és a Season Of Mist kiadó által közösen megvalósított Slay At Home online fesztivál keretében toltak el egy negyedórás programot és én akkor szembesültem Aurélie Gérard énekesnő vokális teljesítményével. Ennyire meggyőző produkciót régen láttam-hallottam, így gyorsan rá is kerestem a promójukra. Hogy nem kellett csalódnom, az enyhe kifejezés: kemény, pengeéles, ötletes, remek nótákkal teli lemez lett a "Vae Victis", mely a stílus adott keretei között kifejezetten változatosra sikeredett.

Gall banda esetében meglepő lehet, de a nyitó Frozen Beauties kifejezetten viking jellegű: amolyan Amon Amarth-féle atmoszférát idéz meg az epikus dallammenet, melynek hallatán végső csatájukba induló varég vitézek sorai elevenedhetnek meg a szemünk előtt. Az ezt követő Bind Torture Kill amolyan prosztó grind-groove death metal keverékként indul, hogy aztán a refrénben ismét megérkezzenek a dallamok.

A Zombie a korong egyik legsikerültebb tétele: az eszementen zúzó, kifejezetten modern módon megdörrenő verze-riff után a refrén amolyan korai Katatonia-hangulatban fogant és a két vonal átkozottul jól ellenpontozza egymást. A Needles From Hell ismét teker egyet a kormányon: amolyan veretes stockholmi, korai kilencvenes évekbeli körfűrészes mészárlással indít, de a vezérmelódia ismét vikingesen epikus téma.

Ez egyébként végig megfigyelhető a franciáknál: rendkívül ízlésesen és kreatívan keverik ki a death metal minden stílusából és megoldásából a saját megszólalásukat. Szinte minden tételt végigvihetnénk és kivesézhetnénk, de pontosan a "Vae Victis" az a lemez, melynek az esetében ez totálisan fölösleges. Egyszerűen egy kiváló nótákkal teli produkció ez, vadállat hanggal és bitang töményen megszólaló gitárokkal: aki az (egyébként korrekt Cannibal Corpse-tiszteletadásnak is beillő) Comrade hallatán nem kezd el eszementen bólogatni, annak bizony semmi keresnivalója a death metal háza táján, ilyen egyszerű ez, felebarátaim.

Számomra még egy jókora meglepetést is tartogatott a korong: a Medium című nóta amolyan kaotikus, disszonáns Voivod-féle sci-fis thrash metallal durran be, hogy aztán az egész egy őrült groove-orgiába forduljon át. Na jó, itt tényleg befejezem és nem boncolgatom tovább a franciák produkcióját, mert ami ennyire jó, azon felesleges fogást keresni.

Modern, a klasszikus elődökre bátran visszautaló, de minden ízében mai halálfém cucc tehát az Akiavel második albuma és nagyon meglepődnék, ha nem kerülne fel az év végi külföldi toplistánkra. Jó már hallani végre valami olyasmit is, amit nem fröccsöntő kisiparosok copy-pasteltek össze a laptopjukon egy apró belvárosi lakás konyhájában. Aurélie Gérard énekesnői teljesítménye előtt pedig még egyszer le a kalappal: rég hallottam ennyire meggyőzően agresszív és félelmetes death metal vokált és ez korántsem túlzás a részemről. Király anyag!

9/10 

akiavel2021_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr3516583820

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása