Nem szokványos zenei konstellációban utazik a Kajgün, legalábbis hazai mértékekkel mérve. Egyfelől nekünk, hallgatóknak ez öröm, hogy hazánk zenei palettája egyre szélesebb és igenis van mocorgás az underground világban. Másfelől kérdés, hogy mennyire befogadható és mennyire életképes tud lenni egy efféle projekt, melyet pusztán a zene szeretete hajt.
A csapat a Vanta és a Modef zenekarok legénységéből tevődött össze, akik már sok éve ismerik egymást és zenélnek együtt (eddig csak a Vanta zenekarhoz volt szerencsém, akik szintén nem a hagyományos értelemben állnak a metalhoz). A négyest Söptei Balázs (gitár), Mesterházy Győző (dobok), Czimmermann András (szaxofon, fúvósok és szintetizátorok) és Tóth Ádám (teremin, elektromos hegedű, effektek) alkotják.
A Kajgün egy kísérleti, pszichedelikus, jazz metalt játszó zenekar, amely teljesen improvizatív zenében utazik. A zenekar a free jazz felfogásával nyúl a zenei elemekhez, míg a keménységet a doom metal alap biztosítja. Nem szokatlan a színtéren ez a két zenei stílus találkozása és ötvözése, számos metalbandára volt hatással a jazz vagy képviseltek a zenészek igencsak jazzes játékstílust a hangszerükön.
A zenekar ezidáig egy EP-t jelentetett meg 2020-ban "Maorey" címen, majd 2021-ben a "Chamber Works In Concrete" koncertkiadványt, melynek a győri Beton klub adott otthont. 2021 júliusában rögzítették a bemutatkozó "Daogoad" lemezük anyagát. Az albumra csupán négy dal került fel, viszont közel háromnegyed óra a játékidő. Már ez is mutatja, hogy a csapat szeret építkezni és egy dalon belül több utat végigjárni.
Külön a dalokra nem térnék ki, hisz mindegyik a kerek egész része, egy hipnotikus utazás. Túlzottan nem szeretem az intrókat, de lehet, hogy most nem ártott volna vagy csak másik dallal nyitni a lemezt, mert számomra egyből belecsapnak a lecsóba és eltelik néhány perc, mire feleszmélek és átjár a hangulat. A nóták instrumentálisak, de ez nem azt jelenti, hogy csak a hangulatra ültek rá és egy zavartalan háttér muzsika lenne az egész. Nagyon is oda kell rá figyelni, néhol megterhelő tud lenni és hiába jönnek olykor kellemes, pihentető ritmusok és dallamok, egy pillanat alatt képes berántani a kusza erdő mélyébe. Van itt komplexitás és nyakatekert témázgatás is, mely remekül egyensúlyoz a lágyabb részekkel.
A "Daogoad" pulzálása és sokszínűsége leginkább a jazz-vonulatnak és a különféle hangszereknek köszönhető. Hiába a fúzió, mégis inkább tűnik egy jazz-anyagnak, mint metallemeznek. A kemény rész tényleg csak az alapot adja, melyre lehet építkezni a különféle fúvósokkal. Ezáltal kicsit kiegyensúlyozatlan az összkép és egy idő után veszít is a súly a jelentőségéből és inkább egy kísérleti, jazzes orgiát kapunk.
Akik szeretnek elveszni a precíz, virtuóz zenei megközelítésben, azoknak mindenképp ajánlott, hisz a srácok bitang jól kezelik a hangszereket, abszolút minőségi cucc. A Kajgün zenéje mégis inkább egy esemény, tudni kell helyén kezelni. Nem az a zene, melyet éjjel-nappal pörgetni lehet, hanem amihez mondjuk, keverünk egy fröccsöt és egy csendesülős koncert közben hagyjuk, hogy tegye a dolgát.
A "Daogoad" egyedi anyag lett, melynek megvannak a mélységei és a létjogosultsága a palettán. A felvételek a soroksári Csend stúdióban készültek. A borítót Mesterházy Győző készítette. Az anyag február 11-én jelenik meg.
9/10
Fotó: Szalontai Péter
