Rozsdagyár

MISALIGNED - Colours (2022)

2022. június 28. - Dazoll

c783076.jpg

Az idén frissen alakult finn Misaligned zenekar nem vesztegette az idejét, már meg is jelentette debütáló albumát, a "Colours"-t. Az anyag jelenleg csak digitális formában elérhető, de ez nem von le semmit a minőségéből.

Az öttagú brigád a Machinae romjain alakult, a teljes legénységet átemelték az új formációba és a zenei irány sem változott, mondhatni, minden ugyanaz, csak pepitában. A Machinae még 2014-ben jött létre és csak egy lemez került kiadásra "Clockwork" címmel 2015-ben. A jelenlegi felállás maradt Severy Hayha (dobok), Janne Saikkonen (basszus), Mika Piipponen (ének), Juho Karenko és Jonas Eriksson (gitárok) képében.

A Misaligned göteborgi dallamos death metalként hivatkozik magára, ami hellyel-közzel helytálló is, de nem az a tipikus, megszokott kaptafaféle. A mérleg nyelve a dallamok felé húz és a tiszta énekből is jóval több van, mint hörgésből.

A "Colours" rövid lemez, mindössze kilenc nótát tartalmaz intróval együtt és harmincnégy perc a játékidő. Úgy érzem, sikerült lényegre törően bemutatni a zenei világukat, mindegyik dal kellő karakterrel rendelkezik, szinte nincs üresjárat, de több kísérletezés elfért volna.

A korongot a Primer névre keresztelt intró nyitja, mely teljesen fölösleges és lehagyható lett volna, de félperces hosszával nem sok vizet zavar. Aztán jönnek szép sorban a dalok, a Never Coming Back és a Silver Moth szépen bemutatja, mi várható a csapattól. Dallamközpontú szerzemények, fülbemászós refrénekkel, megfűszerezve egy kis hörgéssel. Könnyen kiismerhető dalszerkezetek, egyszerű három-négy perces nóták.

A Your Room érdekes színesítéseket rejt, tempóváltások, egy kis hegedű betét, de ezzel a csapat el is lőtte a puskaporát, innentől az eddigi felvázolt palettából dolgoznak, mégsem ül le a lemez és úgymond egyik dal se nyomja el a másikat.

Az Out Of Time-ban érzek egy jókora In Vein hatást, de ez abszolút nem probléma. A Don’t Get Used To This és a Falling Down a legütősebb szerzemények, viszont a The Unquenchable a leggyengébb eresztés, mondjuk, érte nem lett volna kár, ha lemaradt volna a korongról. A záró, majdnem hétperces Scars Of Life a legkidolgozottabb nóta és lezárásnak is tökéletes a hangulatos zongorabetét miatt. Jó látni, hogyha a csapat elrugaszkodik a megszokott dalszerkezettől, akkor komolyabb szerzeményeket is fel tudnak építeni: ez szépen felteszi az i-re a pontot.

Dallamos, jól énekelhető lemez a "Colours", szép számmal sorakoznak rajta a remek darabok, könnyen unalmassá és egysíkúvá válhatott volna, de srácok jól mozognak a terepen és jól vették az akadályokat, egy nagyon erős anyagot raktak le az asztalra. A lemez hangzása remek, bár a borítóra több energiát is fektethettek volna. A "Colours" május 13-án jelent meg az Inverse Records gondozásában.

8,5/10

b271120663_3116469265308047_9093822050833185161_n.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr5817868321

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása