Nagyon sok rockerszív dobbant meg egyszerre, amikor bejelentették, hogy hazai állomása is lesz a Kreator és a Lamb Of God közös turnéjának. Bár a Kreatort többször el lehet csípni itthon (szinte már hazajárnak ide), viszont a Lamb Of God legutóbb 12 éve lépett fel nálunk. Már ez a két név is elég lett volna ahhoz, hogy színig teljen a Barba Negra. De ha ez nem lett volna még elég, olyan nevekkel is bővült a lista, mint a Vended, a Blood Incantation és a Cattle Decapitation. Éppen ezért az augusztus egyik legnagyobb metaleseménye volt a szerda esti, minifesztivállá bővült turné.
Mióta anno kihagytam a System Of A Down koncertjét a Slayer előtt, mindig igyekszem odaérni már a vendégzenekar koncertjére. Sosem lehet tudni, hogy kiből milyen sztárbanda válik a későbbiekben, így aztán az ember bánhatja, hogy kihagyta, amikor lehetősége lett volna rá, hogy megnézze. Mivel műszak után felutazni vidékről, pláne ha többedmagával teszi azt az ember, nem túl egyszerű, ezért sajnos csak a Vended koncertjének utolsó hangjaira sikerült csak megérkeznünk a Negrába. Pedig kíváncsi lettem volna a Slipknot fiókák első hazai koncertjére. Mint ismeretes, az énekesi poszton Corey Taylor fia, Griffin, a doboknál pedig M. Shawn "Clown" Crahan fia, Simon foglal helyet. Így mindenképpen nagy hendikeppel indulnak a srácok, bár ez épp akkora teher is lehet számukra, mivel mindenhol apuciékhoz fogják mérni és hasonlítgatni őket. Szemtanúk elmondása szerint azért meggyőzőek voltak a színpadon. Bizonyára hajtja még őket a fiatalos lendület.
Mint említettem, épphogy megérkeztünk a Kreator kezdésére. Még a kikért sörömet sem volt időm kivárni, indultam előre néhány fotót lőni. Mert hát az ugye csak az első három dalnál engedélyezett. Felcsendültek a The Patriarch dallamai, mely alatt két, a zenekar kabalafigurájának, Violent Mindnak maszkját viselő, fekete csuhás alak jelent meg két oldalt, kezükben vörös lángot okádó mécsesekkel. Mivel ez a szám vezeti fel az albumon is a Violent Revolutiont, mi mással is nyitották volna a koncertet?
Be is rúgták ezzel az ajtót rendesen. A későbbiekben sem hagytak egy perc lazulást sem. Máris zakatoltak tovább a Hate Über Alles, Phobia, Satan Is Real hármasával. Mindez megtámogatva piróval és CO-füsttel. A díszlet sem volt semmi a piros köpenybe csavart, karóba húzott és akasztott emberekkel. Igazi best of program, gondoltam magamban, de aztán jobban belegondolva mi más is lehetne. Ha egy ekkora életműből csak egy-két dalt ragadunk ki albumonként, akkor is legalább kétórás koncertnek kellene lennie, hogy éppen a kuriózumok is beleférjenek. Itt pedig öt zenekarnak kellett osztoznia a szűkös műsoridőn. Mondjuk a két nagyszínpados csapatra ebből három óra jutott. Nem kellett kétszer kérni a közönséget a wall of death-re az Enemy Of God előtt és a hangulatot csak fokozta a nyakunkba zúduló véreső, konfettiszalag formájában.
A Phantom Antichristot felvezető Mars Mantrában ismét megjelent a két csuhás alak a lángoló mécsesekkel, majd a legújabb dalukkal, a Strongest Of The Stronggal zárták a rendes játékidejüket. Aztán Mille magasba emelte a gyűlölet zászlaját és a Flag Of Hate, Pleasure To Kill kettősével búcsúztak, miközben a nyakunkba fújtak még egy adag konfettit. Majd az Apocalypticon dallamaira, magasra tartott kézzel metalvillát mutatva köszönték meg az estét a közönségnek, a hordának.
Program: The Patriarch/Violent Revolution; Hate Über Alles; Phobia; Satan is Real; Hordes of Chaos; Hail to The Hordes; 666-World Divided; Awakening of the Gods (intro only); Enemy of God; Mars Mantra/Phantom Antichrist; Strongest of The Strong; Flag of Hate; Pleasure to Kill; Apocalipticon (outro).
Még le sem csengett a Kreator-koncert, a sátorszínpadról már áthallatszott a Blood Incantation zúzdája. Talán nem meglepő, hogy a két főbanda közönségéből sokan voltak kíváncsiak rájuk is. Olyannyira, hogy zsúfolásig megtelt a sátor. Rendesen előre kellett küzdeni magam néhány fotó erejéig. Bár jómagam nem igazán ismertem őket eddig, de úgy látszik, a közönség jó része igen. Paul Riedlék pedig igyekeztek mindenkit lehengerelni a szűkre szabott műsoridejükben. Szerintem sikerült is. Viszont a végéről el kellett jönnöm, hogy a Lamb Of God kezdésére átérjek, annyira ki voltak mérve a játékidők. De legalább a két színpadnak köszönhetően, nem kellett az átszerelésekre várni.
Randy Blythe-ékhoz itthon még nem volt szerencsém, a Novarockon is csak két szűkre szabott délutáni, kora esti koncertjükhöz. Úgyhogy ez volt az első önálló buli, melyet láttam tőlük és az előzőekből kiindulva tudtam, hogy iszonyatos energiájú zúzdára lehet számítani. De aki ott volt az ezidáig első és egyetlen bulijukon, annak is 12 évet kellett várnia az újabb hazai találkozásra. Bár nálam a Kreator volt aznap a prioritás, de a bárányok is lehengereltek és megvettek kilóra, ahogy mondani szokás.
Randy annyi energiát képes közvetíteni a dühös fel-le rohangálásával, dobemelvényről leugrásával, rasztáinak pörgetésével, hogy amellett nem lehet unottan nézelődni. Ment is folyamatosan a circle pit és a body surf. Náluk nem volt piró és konfetti zápor, egyszerűen csak zúztak a zenével. Na nem mintha a Kreatornél bármiféle problémám lett volna az efféle effektekkel. Nyilván minden rutinjuk megvan ehhez, hiszen egy közel harmincéves zenekarról beszélünk. Bár az igazsághoz hozzátartozik, hogy csak az eredeti felállás 3/5-ét láttuk. Mint ismeretes, az Adler-testvérek közül Chris már nem tagja a zenekarnak. Az ő helyét Art Cruz vette át a doboknál, míg a testvére, Willie magánéleti problémák miatt nem tartott a csapattal a turnéra. A helyére a rutinos vén róka, Phil Demmel ugrott be, így a csere nem ment a minőség rovására. A hangzás mindkét főbandánál patent volt, talán az Lamb Of Godra kicsivel több hangerő is jutott.
Program: Memento Mori; Ruin; Walk With Me In Hell; Resurrecion Man; Now You've Got Something To Die For; Contractor; 11th Hour; Omens; Hourglass; 512; Ghost Walking; Vigil; Laid To Rest; Redneck.
A végére a Cattle Decapitation maradt: a nevük kiejtésébe Mille Petrozza nyelve is beletört, miközben méltatta, illetve sorolta az est résztvevőit. Illetve csak maradt volna, ha nem kellett volna igyekeznem haza, hogy még aludjak néhány órát a másnapi műszak előtt. Na meg persze, ha be lehetett volna férni a sátorba. Ugyanis szerencsére rájuk is nagyon sokan kíváncsiak voltak.
Ennek ellenére is tízpontos buli volt és elnézve a Barba Negra október-novemberi felhozatalát, még bőven lesz ilyen esténk az idén. Reméljük, a járványügyi intézkedések nem fognak ezentúl keresztbe tenni az őszi-téli rendezvényeknek. Gyorsan rá is csapok a számra.....
A képgaléria ITT található.
