Elég ritka dolog, ha egy magyar metalzenész külföldi zenekarban kap helyet (most hirtelen csak Bodor Máté /Alestorm/ és Csihar Attila /Mayhem/ jut az eszembe), de ha a szóban forgó projekt ráadásul egy frissen induló szupergroup, melyben maga Joey Jordison, a Slipknot alapító dobosa kezdett el játszani, akkor az tényleg afféle fehér hollónak számít.
Márpedig az amerikai Vented pontosan ilyen formáció: Sean Zatorsky énekes (Sinsaenum, Daath, ex-Chimaira), Austin D’Amond dobos (DevilDriver, Bleed The Sky, ex-Chimaira) és Simon C. Bondar billentyűs-sampleres (White Tiger, Sexual Education) mellett az Omega Diatribe csapatból ismert Hájer Gergő (gitár/basszusgitár) szerepel a bandában és debütalbumuk december 16-án jelent meg "Cruelty And Corruption" címmel a Metal.hu gondozásában.
A dolog tulajdonképpen Hájer Gergő Audionerve nevű projektjeként indult, hogy aztán Joey Jordison is beszálljon a dalszerzésbe, aminek a folyományaként az egész dolog olyannyira kiforrta magát, hogy a jelenlegi tagság is beszállt az időközben komplett zenekarrá váló produkcióba.
Természetesen a volt Slipknot dobos tragikus halála mélyütésként érte a Vented zenészeit, de Austin D'Amond személyében sikerült a méltó utódot megtalálni a dobposztra. Ha valaki ismeri Hájer Gergő anyabandáját (legutóbbi albumuk kritikája ITT, míg a velük készült videointerjúnk ITT található), akkor ismerős lehet ez a groove-orientált, modern, harapós gitárhangzás és zenei stílus.
Az sem lehet meglepő senki számára, hogy a Slipknot atmoszférája is visszaköszön a Vented dalaiban (főleg az első két korong, ahogy a gitáros is külön kiemelte), de mindez egyáltalán nem jelenti azt, hogy itt bármiféle kópiacsapatról lenne szó, de még a zenei tiszteletadás sem áll meg, mert a brigádnak elég jól beazonosítható stílust sikerült kikutyulnia rögtön az első anyagára.
Bár Hájer Gergő itt sokkal spórolósabban, letisztultabban és visszafogottabban penget, mint az Omega Diatribe soraiban, azért ide is sikerült becsempésznie azokat a poliritmikus, sokszor djentes őrületeket, melyeket anyabandájában már megszokhattunk.
De a Vented tényleg a súlyról és a groove-ról szól, ráadásul három-négyperces, kicsontozott, töltelék nélküli nóták sorakoznak az ötvenhárom perces korongon, mely a rövid indusztriális intróval és a bónuszdallal együtt tizennégy tételt tartalmaz.
Az is kifejezetten jót tesz az albumnak, hogy többféle stílust is beemeltek a dalokba: a Vitriolic például korrekt hardcore csépeléssel kezd, hogy aztán mindez átmenjen afféle régisulis death metal riffelésbe. Az A New Trend remek thrash-darálással építkezik, csakúgy, mint az In Question, mely utóbbiban Sean Zatorsky a refrénben végre dallamosabbra vált, míg a verzében tényleg megidézi a Slipknot atmoszféráját.
A lemez producere a francia HK Krauss (Sinsaenum, Betraying The Martyrs, Dagoba) volt, éppen ezért bitangul megdörren a cucc, azonban egy kissé furcsálltam, hogy az ének miért van annyira hátrakeverve. Sok dalban olyannyira elnyomja a hangszeres szekció, hogy tényleg fülelnünk kell, hogy kivegyük Zatorsky vokáljait. Kár ezért, mert a frontember atomállat módra üvölti ki a lelkét meg a tüdejét a dalokban, de így egy kissé féloldalas a dolog.
Ettől függetlenül ez egy iszonyatosan penge anyag lett: Hájer Gergő néhány tételben elsüt egy-két remek szólót (ezekből lehetett volna mondjuk több is), a hangzást hajnyíró gépként is használhatnánk, mert körülbelül ugyanannyira leviszi a fejünket, a groove pedig a nyakunkat fogja átalakítani (ehhez elég meghallgatni például a Zero című számot). Szóval headbangre fel, én pedig már csak egy pesti koncertet várok, ha sikerül ide összetrombitálni a csapatot.
9/10
