Hihetetlen, hogy már húszéves múltra tekint vissza az August Burns Red (későbbiekben ABR). Egyfelől azért, mert ennyi idő már nem kis teljesítmény egy zenekar életében, másrészről személyes vonulata is van: emlékszem, mikor 2005-ben berobbantak a "Thrill Seeker" albummal és én ugyan akkor és később sem kaptam rá a csapatra, de mindig volt a társaságomban olyan, aki szerette és mutogatta az új nótákat. Aztán, ahogy telt az idő, úgy kikopott ez a dolog és teljesen elfelejtettem a bandát, egészen mostanáig, mikor is szembe jött velem az aktuális "Death Below" anyaguk.
Nem kezdem el kifejteni a metalcore főzászlóshajójának a biográfiáját, elég nagy név ahhoz, hogy a Rozsdagyár olvasói ismerjék (egy korábbi lemezükről ITT írtunk), még akkor is, ha nem feltétlen a fentebb említett stílus a zsánerük. Térjünk is rá a "Death Below" című friss korongra, mely már tízedik a sorban.
A "Death Below" tizenkét tételt rejt magában, több mint ötvenperces játékidővel. A brigád nem árul zsákbamacskát, úgyhogy szerintem én sem lövöm le a poént azzal, hogy a friss korong egy hamisíthatatlan ABR-lemez, annak minden szépségével és hibájával, de merüljünk el egy kicsit benne.
A nyitó Premonition tökéletes felvezető darab. A lágy dallamok egyre frusztráltabbá válnak, miközben Jake Luhrs énekes köpködi a szövegeket, remekül közvetíti az egyre erősödő haragot. A haragot, melyből van bőven, mert ez egy dühös lemez. A következő The Cleansing az album egyik leghosszabbja a közel nyolc percével és itt már bele is csapnak a húrokba. Döngöl igazi ABR módra. Kicsit érdekes, hogy egy ilyen hosszú szerzeményt a lemez elejére tettek, de jól működik. A The Cleansing komplex dal, melyben a csapat igyekszik megmutatni a sokszínűségét, igazán magasra tették vele a lécet.
A soron következő Ancestry kétségkívül a korong legjobbja. A nótában Jesse Leach működik közre a Killswitch Engage-ből és olyan refrént pakol oda, hogy leesik az ember álla. Sajnos a későbbiekben ezt a katarzist nem tudják überelni, de megközelíteni sem. A Tightrope, melyben Jason Ricardson vendégeskedik, még bitangerős darab. Az ABR itt még tudja tartani a szintet és a lendület viszi előre a lemezt. A Fool’s Gold In The Bear Trap egy érdekes szám lett. A dal első fele üdítően hat a játékos témázgatásával, ahogy kilépnek a srácok a stílus szűk keretei közül és a komfortzónájukból, majd a nóta második fele átvált egy tipikus metalcore szerzeménnyé.
Innentől a "Death Below" szép lassan kezd megkopni és kifogyni az ötletekből. A Backfire és a Revial tucatnóták, egy kaptafára készültek, hallottunk már ilyet ezerszer. Valahol megérezték a srácok, hogy elfogyott a spiritusz és kell egy kis pihenő. A Sevink egy másfélperces könnyed kis átvezető darab, csipetnyi elektronikával megfűszerezve. Mondhatni, az utolsó fogódzkodó a lemezen, ugyanis újra maximális fordulatszámra kapcsolnak a Dark Divide képében, mely még a jobban elkapott pillanatok táborát erősíti.
A Deadbolt és a The Abyss már kevés újdonsággal és izgalommal tudnak szolgálni. Korrekt darabok, megszokott ABR-nóták. A korong másik leghosszabb tétele a záró Reckoning a közel nyolc percével, ami szép végszó, itt-ott megbújik néhány érdekesség a dalban, valamint Spencer Chamberlain is.
Az ABR egyfajta stabil állandóság a metalcore szférában. A lemezeik nem rosszak, de messze nem kiemelkedőek és ez így van most is. A minőséggel nincs gond, de kevés a figyelemfelkeltő, bravúros megmozdulás és sajnos sok az önismétlés. Persze felmerül a kérdés, hogy lehet-e a műfaj keretei közt megújulni, és hogy a srácok akarnak-e egyáltalán. Lehet, hogy bőven megelégszenek azzal, hogy átlag kétévente kiadják a friss nótákat minden tovább gondolás nélkül és kész, mert amit hoznak, azt erős színvonalon hozzák. A "Death Below" március 24-én jelent meg a SharpTone Records gondozásában.
7,5/10
