Gondolom, nem sokaknak fogok meglepetést okozni azzal, hogy soha az életben semmit nem hallottam még a holland Kongról. Pedig a prog-metalban utazó kvartett meglehetősen veteránnak minősül a műfajban. 1988 óta vannak jelen a zsáner vérkeringésében, első lemezük, a "Mute Poet Vocalizer" pedig 1990-ben látott napvilágot.
Azóta jópár tagcserén és egy sor kiadványon vannak túl, és a paletta elég színes. Nyolc - jelen albummal együtt kilenc - stúdióalbum, négy válogatáslemez, két EP, két kislemez, egy demóalbum, és egy élő felvétel. Azért ezek alapján elmondható, hogy egy alapvetően termékeny gárdáról beszélünk.
A másik izgalmas vonásuk, hogy teljesen instrumentálisan alkotnak, a kezdetektől fogva. Ezzel persze nem feltétlenül találták fel újra a meleg vizet, mert így kapásból ilyen téren az embernek még könnyen beugorhat az Animals As Leaders vagy a Russian Circles, viszont mivel én ritka koca prog rock/metal hallgató vagyok, számomra az olyan műfajok, zenekarok melyek nem alkalmaznak vokált (maximum mint samplerek) mindig is furcsák és idegenek voltak. Állítólag ez nem feltétlenül ritkaság ebben a zsánerben, viszont az is tény, hogyha erről van szó, akkor nekem mindig is olyan csapatok okoztak csak igazán nagy örömöt, mint a Mindflow vagy a Meshuggah, melyek azért vokálisan elég izmosak. Szóval a "Traders Of Truth" számomra egyfajta kísérletként szolgált.
A Radiance nyitónótaként teljesen jó tétel. Kellően húzós, kicsit darkos, és van az egészben valami szörnyen földtől elrugaszkodott. Ez egyébként a tizenegy dal bármelyikére elmondható. Az egész albumot áthatja egy olyan, kis túlzással ufó-atmoszféra, mely nagyon egyedivé teszi a produktum egészét. Ebből a szempontból nekem megidézi a '90-es évek Ministry-jét. Nem tudom, hogy ez mennyire volt tudatos, mindenesetre kamilláztam rendesen. A Fringing című dallal egy kicsi indusztriális jelleg is megjelenik.
Ezt azért tartottam fontosnak megjegyezni, mert tulajdonképen ezekből az elemekből építkezik végig ez a több mint 50 perc. Általános a darkos hangulat, és bár maga a zene alapjáraton ténylegesen prog, viszont itt nem a klasszikusan elborult, elmekiforgatós dolgokra kell gondolni, sokkal inkább egyfajta nagyon egyedi ízvilágú zenei turmixra, melyre ugyanannyira jellemzőek a klasszikus megoldások, mint a modern metalos, ipari árnyalatú részek. Ennek talán egyik legjobb példája a Flat Earth Sobriety, az album legjobb dala, és mai napig kérdés számomra, hogy a dal címe egy nagyon okos fricska vagy egy nagyon rossz vicc (bocsánat minden érintett olvasótól).
Ami még nagyon pozitív számomra, hogy mennyire jól összhangban az album vizualitása magukkal a dalokkal, Ez lehet, hogy sokaknak apróságnak tűnhet, de nekem kifejezetten szimpatikus tud lenni, mikor egy-egy album egyfajta audiovizuális élményt is tud nyújtani a maga módján. Ilyenben a jelenlegi kedvencem a svéd Shining, de róluk majd később, sokkal bővebben, most vissza a Konghoz.
Beszéljünk arról, ami nem tetszik, mert azért az is akad. Az én nézőpontomból kiindulva egyszerűen rengeteg a töltelékdal. Aki nyakig merül már reggel a prog metalban, és estig el sem engedi, annak biztos minden nóta egy-egy újabb csiszolatlan gyémánt, viszont számomra sokszor kicsit céltalannak tűntek ezek a tételek. Főleg mert bár nagyon változatosak maguk a dalok, viszont van pár olyan köztük, mely nekem inkább emlékeztet valamiféle vázlatra, ami végül nem lett normálisan kifejtve. Pedig egyébként a Tijs Keverkamp/David Kox páros nagyon izgalmas riffekkel operál, emiatt pedig grátisz szomorú, hogy annyira nem tudnak kiteljesedni.
A másik problémám a vokál hiánya, és ez összefügg az előző ponttal. Nem mondom, hogy minden dalba kellene, viszont a már említett töltelékdal-jelenséget talán egy kicsit feldobta volna egy (vagy több) vendégénekes. Persze ezt így objektíven megítélni elég nehéz, mert egy kicsit "ha a nénikémnek f*tyije lett volna, ő lett volna a bácsikám" állapot, viszont az fixen kijelenthető, hogy ártani biztosan nem ártott volna. Abban nem vagyok biztos, hogy jelentősen dobott volna-e az összképen, de sokat áramvonalasított volna egy-egy dal kicsit sekélyes tartalmi oldalán.
Mit lehetne még elmondani a "Traders Of Truth"-ról? Nehéz úgy általában verdiktet mondani felette, mert egy olyan műfajban indul, mely a legtöbbször úgy szerez magának új híveket, hogy az adott személy már a rock/metal világba történő beintegrálódása elején megismeri és megszereti. Bevallom, én is elég sok progresszívabb zenekart hallgattam a közelmúltban, viszont azok mind valamelyik mutációja voltak az alapzsánernek. És ez a lemez sem csinált belőlem fanatistát.
Összességében nem rossz album ez, megvannak a maga nagyon erős pillanatai. Biztos vagyok benne, hogy aki nyakig merül az ilyen típusú zenében, annak már ajánlani sem kell, mert már rég hallotta, és sanszosan imádja is, vagy legalábbis maximálisan elismerően bólint a cím hallatán.
Nem mondom, hogy soha többet nem megyek a Kong közelébe, de ez most részemről masszív 7 pont, és akkor azt mondom, hogy reális vagyok. Kicsit kevesebb töltelékdallal és töményebb megvalósítással ez kúszna feljebb is. Talán legközelebb.
7/10
