Kevés olyan zenekar működik a hazai metalszíntéren, mint a több mint harminc évvel ezelőtt megalakított zalaegerszegi Monastery: már a death metal banda első etapjában is sok minden történt, de ami a 2020-as visszatérésük óta lezajlott a csapat háza táján, az majdnemhogy követhetetlen.

A srácok három év alatt két nagylemezt és egy EP-t adtak ki (és ehhez még vegyük hozzá a régi anyagaik újrakiadását is), leforgattak jó pár videoklipet, nem mellesleg többször is felszántották a hazai klubok színpadát (és még egy-két külföldit is). Az énekescseréket leszámítva mindeddig viszonylag stabilnak számított a Monastery felállása, ám a "From Blood"-ot még feljátszó basszer, Szanati Szabolcs magánéleti okokra hivatkozva távozni kényszerült a csapatból (helyére Németh Attila került).

Az Art Gates Records gondozásában szeptember 22-én érkező "From Blood" című nagylemezt a hazai rajongók már a hónap elején kézbe vehették a HammerWorld magazin mellékleteként. A meghallgatás utáni első észrevételem az volt, hogy valóban megtörtént az a fajta változás, előrelépés, melyre többször is utalást tett a banda. Ez pedig nem más, mint az old school ízek egyfajta visszaszorítása, egyúttal újak behozatala.

Az én megítélésem szerint a "Divine Damnation" (kritika ITT) erős cucc volt és egyáltalán nem zavart, hogy közérthető ritmusképletekkel dolgozik a régi iskola nyomán. Az erőssége pontosan abban rejlik, hogy nincs rajta semmi mesterkélt. A friss anyagon fellelhető új ízek viszont hatalmas változást hoztak, egyszerre kettőt léptek előre a srácok.

Ezt persze nem úgy kell elképzelni, hogy a banda végleg sávot váltott, hiszen az előző lemezes időszak is fel-felüti a fejét, inkább azt mondanám, hogy egy kissé gyors tempóban zajlik a változás. A srácok a fokozatos adagolás helyett inkább berúgták az ajtót: az új dalok sokkal sötétebb tónusúak, mint korábban, megritkult a riffcentrikusság, mocskos, véráztatta halálmetal lepi el a nótákat.

A felvezető intrót a River Of The Fallen Souls követi, melyben egyaránt jelen van a "Divine Damnation"-féle rifforientált metódus és az éjfekete köntösben pompázó, már-már black metalba hajló melodikus gitártémák. A Dreadful Thing című tétellel kapcsolatban felemás érzéseim támadtak: sajnos bekerült egy-két stílusidegen elem az egyébként hatalmas, sátáni gitártémával operáló nótába.

A Faceless Nothing is az éjfekete vonalat viszi, melyet viszont nagyon eltalált a banda. A rendkívül sötét atmoszférába csomagolt darab a lemez egyik csúcspontja. A Pulled Into Stake is rendesen megmártózik a mélyben, ebből a dalból is csak úgy árad a komorság, a kilátástalan hangulat. Vokálkísérletnek lehetünk fültanúi a frankó melódiákkal (is) felszerelt Solitude In Delirium című számban. Rolandnak jól áll ez a kevésbé mély fekvésű hörgés is, erre jobban rágyúrnék a jövőben, jól jöhet még a következő albumon.

Nagy meglepetés továbbá az Aeternum Vale, mely a régi és az új irány egyfajta összeolvadása. Központi szerepet kap benne a riffcentrikusság, de Dismember-féle melodikus, véráztatta halálfém is egyaránt képviselteti magát. Roland ebben a darabban is megpróbálkozik egy másik regiszterrel, és jól is áll neki.

A szolnoki Denevér Stúdióban rögzített, kilenc dalt és egy intrót magában foglaló "From Blood" tartalmaz egy újravett nótát is (Brutal Persecution Of Reason), mely eredetileg az 1994-es "Postmortem Aggressive End" albumon szerepelt. Elmondható, hogy minden tekintetben előrelépés ez a lemez, jobb a hangzása, kiforrottabbak, erősebbek a dalok.

A srácok fanatizmusa, dinamizmusa egész egyszerűen figyelemre méltó, remélem összejön nekik minden, amit célként kitűztek maguk elé. Jó az irány, srácok!

9,5/10