Amikor kézhez kaptam a lengyel Dopelord új lemezének sajtópéldányát, akkor két dolog fogalmazódott meg bennem. Az első, hogy talán több időt kéne töltenem a stoner/doom zene társaságában, ugyanis egyre gyakrabban kötnek ki nálam ilyen alkotások, és még ennek ellenére sem tudnám azt mondani, hogy kifejezetten átlátnám ezt a stílust. A második, hogy most legalább egy olyan bandáról van szó, akiket azért hellyel közzel el tudok helyezni magamba.
Félre ne értsetek, konkrétan egy hangjegyet nem hallottam még ezidáig tőlük, de azt azért látom, hogy az elmúlt években elég komoly népszerűségre tettek szert. Minden fontosabb fesztiválon jelen vannak, elég sok komoly turné gyakori résztvevői, nálunk is már többször játszottak (legutóbb idén áprilisban, Szegeden). Szóval igen, 2010-es megszületésük óta elég szépen felívelt a pályájuk. De vajon mi a titkuk? Egyáltalán milyen lett az enyhén klisés című "Song For Satan"?
A lemez egy elég egyedi intróval nyit. Konkrétan éjszakai természethangokról beszélünk, baglyokkal, ciripeléssel, fasusogással. Kicsit úgy tudnám leírni, mintha a Paradise Lost The Longest Winter című daláról csak az intrót hallanád. Ez így elsőre nekem kicsit szokatlan volt, de az érzést hamar felülírta a nyitó Night Of The Witch. Ó, te magasságos. Ez annyira masszív szerzemény, hogy akár a Black Sabbath legutolsó lemezéről ("13") is származhatna. Egy nem túlgondolt doom túrás, egy brutálisan fogós, dallamos refrénnel, melyet képtelenség nem dúdolni.
Ugyanezt a vonalat viszi tovább az ezt követő The Chosen One/One Billion Skulls páros. Őket azért veszem egy kalap alá, mert nagyon hasonlóak, és igazából csak annyi újat hoznak be az összképbe, hogy itt már nemcsak a basszeros/ énekes Piotr Zint hallhatjuk, de a One Billion Skulls-ban már a gitáros Paweł Mioduchowski is kiereszti, ami benne van.
A következő Evil Spell egy továbbra is nagyon doom, de sokkal morózusabb, arcbamenősebb darab, amelyben egyébként a lemez legszebb gitártémáit hallhatjuk. Ezzel együtt ennek a harmincnyolc percnek a leghangulatosabb dala. Kicsit kriptazenés az összkép, de nagyon jól megfogható módon. Na de a Worms. Az album leghúzósabb tétele. Nagyon komor, nagyon agresszív, a vokál mellőz mindennemű dallamot, ehelyett már-már szinte black metalba kapcsol, és én ezt imádom.
Komolyan, a nyitó Night Of The Witch után a második legjobb szám a lemezről. A záró Return To The Night Of The Witch nagyon érdekes darab. Egy instrumentális szerzemény, mely igazából a nyitódalnak a refrénjét fedi le dallamilag, de mellotronon előadva, ami egy hatalmas ötlet, és ezzel együtt a legstonerebb megoldása a lemeznek. Ráadásul a keretes szerkezet jegyében visszatérünk az album legelején hallható éjféli erdőhangokhoz.
Az egész összkép nagyon érdekes. Számomra nem is igazán az olyan csapatok ugrottak be hallgatva a "Songs For Satan"-t mint az Electric Wizard vagy a Dopethrone. Sokkal inkább olyan mix, mintha a Black Sabbath-ot kevernéd a nagyon doomos Paradise Losttal. Nagyon tömény hangulata van, de megvan az a fajta megváltás az egyébként kifejezetten szép dallamokkal operáló vokál által, hogy nem úgy teszed le negyven perc után a lemezt, hogy "de sz*r kedvem lett".
Amit talán negatívumként tudnék felhozni, hogy nagyon rövid. Kicsit több mint 38 perc, de a dalok minősége okán simán elbírna a produktum még mondjuk plusz tíz percet, és még úgy sem lenne unalmas. Továbbá a hangzással sem vagyok teljes mértékben kibékülve. Ugyan nem rossz, amit hallunk, de helyenként, főleg a szólóknál, annyira avittas a megszólalás, hogy teljesen kilóg a dalok szerkezetéből. Ettől nem válnak hallgathatatlanná a számok, mert egész szépen visszatalál a hangzás az eredeti önmagához, de erre legközelebb jobban kéne figyelni.
Azt még szeretném kiemelni, hogy nagyon szívesen ajánlanám orrba-szájba mindenkinek a "Songs For Satan"-t, de nem tehetem. Aki nem tud vagy nem akar azonosulni úgy általában a doom metallal mint stílussal, vagy úgy általában a belassultabb irányaival a metalnak, az messziről kerülje ezt a lemezt, mert az első két perc után rosszul lesz tőle. Én magam sem vagyok a szcéna felkent védőszentje, de van már akkora ismeretem benne, hogy helyén tudtam kezelni ezt a lemezt.
Azt kell mondanom, meglepett a Dopelord. Ugyan nem váltam hardcore rajongóvá, de arra frankón nem számítottam, hogy az egyik legnagyobb meglepetést így az év végéhez közeledve pont egy stoner-doom csapat fogja okozni nekem. A "Songs For Satan" nem hibátlan album. Bőven lenne mit javítani rajta, de az élmény, amit nyújt, az annyira full extrás, hogy képtelenség komolyan haragudni a hiányosságai miatt. Egy rettenetesen sármos, jól összerakott albumról beszélünk, melyet tényleg élmény hallgatni.
7,5/10
