A magyar-kubai származású, kettős magyar-amerikai állampolgárságú Desmond Child a '80-as évek hard rock / glam metal színterének egyik legfoglalkoztatottabb dalszerzője volt. Ha egy bandának tuti slágerre volt szüksége, akkor őt hívták, ő pedig atombiztos módon szállította a rádiós listák csúcsait több hónapra kibérelő dalokat.

A Kiss 1979-es I Was Made For Lovin' You című számától kezdve ontotta a slágereket, csak hogy néhányat megemlítsünk: You Give Love A Bad Name és Livin' On A Prayer (Bon Jovi), Dude (Looks Like A Lady), Angel és Crazy (Aerosmith), Poison (Alice Cooper). A Songfacts online portálnak adott interjújában most arról nyilatkozott, hogy mennyire törte össze dalszerzői karrierjét a grunge berobbanása.

A '80-as évek általam preferált zenéjét nagyon hamar borította a Nirvana Smells Like Teen Spirit című klasszikusa és az egész Seattle-hangzás, mely a grunge révén bejött. Az új zene teljes ellentéte volt a '80-as évek extrovertált produkcióinak, a bulizásnak, a közönséggel való interakciónak. Az új generációt leginkább cipőbámulónak hívhattuk - a cipőjüket bámulták, lefele néztek, mert azt kellett tenniük, hiszen nem voltak igazi gitárosok és nem igazán tudtak a hangszerükön játszani. 

Három vagy négy akkordot ismertek és még azokkal is gondban voltak. Nem voltak gitárvirtuózók, mint Joe Perry, Richie Sambora, Eddie Van Halen vagy Steve Vai, akik valósággal lángba borították a színpadot a kivételes játékukkal. 

Ezek a cipőbámulós srácok sokkal inkább koncepcióban gondolkodtak. Jó néhányuk bölcsész vagy művészeti hallgató volt, akik átálltak a gitárra és a zenélésre. A hajuk az arcukba hullott, a padlót bámulták, a mellkasuk beesett volt, szűk farmerek helyett zsáknadrágot viseltek - mindenben a '80-as évek teljes ellentétét képviselték.

De így mennek a dolgok: az inga egyszer erre, máskor arra leng ki. Igazából azonban ez csak akkor megy, ha a bandádban van egy sztár és a Nirvana rendelkezett ilyennel: ott volt nekik Kurt Cobain.