Az Ancient Vvisdom nevű amerikai heavy metal formációt 2009-ben alakította meg Texasban a Jochum testvérpár és mára kizárólagosan ők ketten alkotják a csapatot, miután több tag is kiszállt a zenekarból az évek során. Michael a gitáros, Nathan az énekes, illetve dobon is ő játszik, amennyiben helyesek az albumpromóban megadott információk. A stílus neve pedig aféfle okkult/doom rock/metal, helyenként folkos betétekkel.
Meglepődve láttam, hogy a január 29-én az Argonauta Records gondozásában érkező "Master Of The Stone" már a hatodik nagylemezük: sajnos teljesen lemaradtam a banda eddigi pályafutásáról, pedig a Ghost legelső észak-amerikai turnéján ők voltak az előzenekar. Tobias Forge saját kezűleg választotta ki őket és nem véletlenül: az amerikaiak szövegvilága teljes mértékben passzol a svédekéhez, ugyanis a pogány hitvilág, az okkult, titkos tudás, a sátánista filozófia témakörét járják körbe dalaikban.
Zenéjük jórészt dallamos, középtempós, standard doom/heavy metal, ám néhány daluk akusztikus gitárral kísért, folk rockos jellegű, talán leginkább a New Model Army kései dolgaihoz tudnám leginkább hasonlítani ezeket a darabokat. A nyolctételes, félórás korongon két ilyen szám is szerepel, melyek remekül oldják a hangulatot és a tempót.
Ahogy többször is végigpörgettem az anyagot, azt vettem észre, hogy többféle atmoszféra is tiszteletét teszi rajta. A címadó tétel szinte elférhetne egy King Diamond-albumon is: főleg a riffek emlékeztetnek a dán csapat dallamvilágára, ráadásul a frontember itt énekel a legmagasabb regiszterében (erről később).
A nyitó Sold My Soul To Satan kifejezetten erős: dallamos, középtempós heavy rock, jó refrénnel, de már itt elkezdtem vakarni a fejem Nathan énekesi produkciója hallatán. A többi dal csak megerősített mindabban, amitől féltem: a The Adversary remek '80-as évek közepi heavy metal téma, de a vokális teljesítmény sajnos gyakorlatilag értékelhetetlen. A frontember hangja gyenge, bizonytalan, sokszor kifejezetten hamiskás, ráadásul az általa hozott énektémák annyira fantáziátlanok, hogy teljesen tönkrevágják a dalokat.
Azonban megérkezett az első folkos tétel, a World's Demise és egycsapásra megváltozott minden: az énekes itt végre természetes hangnemébe került, mely afféle kellemes bariton és egyből erő is került a hangjába (remélem, nem tévedek és egyazon személy produkcióját halljuk végig a korongon). A nóta szenzációs: az akusztikus gitárok mellé akkora dallamokat kapunk, melyeket a fentebb már említett New Model Army szállított fénykorában. Hasonlóan jó még a záró The Devil's Sermon is, mely szépen lekerekíti az egész anyagot.
Szóval kellemes és jó ez az album, csak sajnos számomra elég rendesen lerontja az egészet a frontember teljesítménye. Egész egyszerűen nem a természetes regiszterében énekel Nathan Jochum és ettől erőtlenné és erőltetetté válik az ének. Szerintem csodákat tudna tenni egy karakteres hanggal rendelkező frontember ezekkel a dalokkal: a továbblépés útjaként mindenképpen ezt javasolnám az együttesnek, mert a zenei tartalom kifejezetten érdekes és egyedi.
7/10
