Rozsdagyár

PERPETUA - Resurgence (2024)

2024. június 13. - Dazoll

b617231.jpg

Általában úgy tűnik, hogy a skót metalszíntér olyan zenekarokból áll, amelyek vagy ősi mítoszokról, népmesékről és történelemről énekelnek, vagy olyanokból, amelyeket a düh, a nyomor, a társadalmi hátrányok, a politikai harcok, valamint a hatalom és a kormányzat iránti hangos ellenszenv hajt. Elég csak a dallistát végignézni ahhoz, hogy tudjuk, melyik kategóriába esik az Edinburgh-i Perpetua.

A kvintett a 2013-as megalakulása óta keményen dolgozik azon, hogy a metalközösségben és helyben is ismertté tegye a nevét. Két EP (2016-os "Resistance" és a 2018-as "To Suffer") és számos skóciai koncert után most a következő szintet célozzák meg a "Resurgence" című debütáló, teljes hosszúságú albumukkal.

A brigád nagyon okosan bánik a stíluselemekkel, nagyjából a metalcore és a deathcore keresztezi egymást a zenéjükben, de a progresszív, groove-os és thrash-es elemeket is nagyon szépen építik be a muzsikájukba. Szinte észrevétlenül, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, ezzel is mutatva, hogy nagyon szépen mozognak az adott stílusokban.

A "Resurgence" egy tíz dalból álló masszív erődítmény. A közel háromnegyedórás játékidő bőven elég arra, hogy megmutassa a Perpetua, miért is jött el az ideje a debütlemeznek. A címadó intróval indul a korong, mely már baljóslatú hangulatával felvezeti az album szellemiségét. Az intróval szinte egybeolvad a következő, Resolve című tétel. Vannak benne jó ötletek, de sajnos egy tucatdarabról beszélünk. Viszont ezután kétség kívül a lemez legjobbjai sorakoznak egymás után. A The Hell It BringsTetheredOvercomeHuman négyesben ott vannak a csapat legjobb pillanatai és teljes egészében is remekül működnek.

A lemez vége próbálja tartani a színvonalat, ami hellyel-közzel sikerül is neki, mert itt sincs rossz dal igazából, de már semmi olyan nem történik, amit ne hallottunk volna a zenekartól vagy úgy általánosságban. A This Is Retribution még villant egyet a végén, de a záró Forsaken és az Alone In The Static már csak biztonsági játék.

A "Resurgence" rendkívül tömör és súlyos anyag, egy percig nem pihen és ez az intenzitás rendesen igénybe veszi a hallgatót is. Vannak kiemelkedően jó dalok és vannak, melyek egységesen tartják a szintet. Viszont a legnagyobb problémám vele, hogy könnyen egysíkúvá tud válni és a több mint negyven perc alatt unalmassá érik az a sok lerágott csont, mégha a jobb fajtából is való.

A "Resurgence" hangzása kiváló, a horrorisztikus borító remekül passzol az atmoszférához. A lemez március 22-én jelent meg a Seek & Strike gondozásában.

7/10

perpetua_2024.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4818425813

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása