Jól kezdődik a november. A hamburgi High Fighter bemutatkozó EP-je, melyet folyamatosan hallgatok már egy ideje, olyat durrant, hogy egy időre ki is mosta a rengeteg beérkező anyagtól lassan érzéketlenné váló fülemet. A hamburgi csapat a nyáron alakult, de máris kijöttek egy, a stúdióban élőben felvett ötszámos anyaggal.

Több, az underground metal színtéren edződött német zenész alapította meg a jobb híján sludge-doom stílusban mozgó csapatot, de ez tényleg nem több jelzésnél, mivel a HIGH FIGHTER zenéjében egyszerre vannak jelen a Kyuss elszállós témái és minimálriffjei, a Pantera kíméletlen keménysége, az Alice In Chains kiszámíthatatlan melódiái, mindez megfejelve egy olyan női énekessel, akinél szuggesztívebb hanggal kevesen büszkélkedhetnek.

  

Mona Miluski énekesnő hangja - nincs rá más szó - félelmetes és ijesztő, gyakran eszement, de legtöbbször rendkívül erőteljes, igazi metalhang. Szó sincs megjátszott bohóckodásról vagy értelmetlen hörgésről, nem az "ezt mi nők is meg tudjuk csinálni" hozzáállás irányítja a német fronthölgy (létezik ilyen kifejezés?) produkcióját, hanem ez teljesen természetesen, erőlködés nélkül jön ki a torkából. Mona Miluski-nak amúgy is inkább mélyebb, de legalább is középfekvésű hangja van, nekem gyakran Marianne Faithfull ugrott be (különösen az első dal, a "2Steps Blueskill" végén), csak sludge verzióban. Az angol énekesnőnek van ilyen viharvert, rekedtes, de teljesen egyéni és őszinte tónusa.

De az énekesi teljesítmény mit sem érne jól megírt, súlyos dalok nélkül, márpedig a HIGH FIGHTER zenéje a bemutatkozáshoz képest megdöbbentően erős. Az egész EP - köszönhetően részben az élőben(!) felvett anyag organikus hangzásának - koszos, füstös, mintha csak egy kocsmában játszana a csapat tőlünk két asztallal arrébb. A két legkeményebb tétel a félelmetesen, Down-osan induló "Black Waters" és a "Fire In The Sun". A második nóta, a "Breaking Goat Mountains" egészen ravasz, grunge-t idéző refréndallamokat rejt, az indításával pedig itt jelzi legjobban az együttes Kyuss-hatásait.

Természetesen a zenészi teljesítmény kifogástalan, a monolitikus riffek egymás után gördülnek elő Christian Pappas és Ingwer Boysen gitárosok hangszereiből, de a ritmusszekció is kifogástalanul dolgozik. Ki kell emelni a fentebb említett "Breaking Goat Mountains" tételt, mert ez - megkockáztatom - szenzációsan sikerült. A gitártéma a refrén alatt varázslatosan utaztatós, elszállós, ritkán hallani ilyet egy debütáló bandától.

Az EP egyértelműen mutatja a HIGH FIGHTER stílusát, azt a zenei területet, melyet be akar járni a maga egyedi és felismerhető módján. Mona Miluski hangja teljesen szokatlan és felkavaró, biztosan lesznek, akiknek pont emiatt nem fog tetszeni a német brigád bemutatkozása, de ez mindig így van ennyire jellegzetes és megosztó előadók esetében.

Nos, a kérdés már csak az, hogy mikor jön ki a német csapat a teljes első lemezével, mert ezzel az EP-vel rendesen felkeltették az érdeklődést maguk iránt. Erősen ajánlott minden metal rajongónak!

9/10