Régóta meggyőződésem, hogy az igazán érdekes, őszinte és eredeti gondolatokat közölni akaró zenéket és zenekarokat a kisebb kiadók környékén kell keresni, felesleges vacakolni már a csili-vili, hatalmas médiafelhajtással bevezetett, össze-vissza reklámozott, a metal végső mainstream áttörésének beharangozott műanyag produkciókkal. Persze nem minden fenékig tejfel a kezdő, amatőr státuszukat éppen elhagyó fél-underground csapatok háza táján sem, de mégis: sokkal nagyobb az esélyünk ott arra, hogy valami váratlan kincsre leljünk. Ennek ékes és legfrissebb bizonyítéka a finn Burweed debütalbuma, a "Hide", mely a finn Inverse Records kiadónál jelent meg február 20-án.
Ha van értelme egy csapatra ráaggatni a post-metal címkét, akkor a Burweed az. De mit jelent a post-metal? A zene gitáralapú, elvégre a metal a gitárra épül, de dallamvezetési, hangszerelési megoldásokban a hagyományos metaltól a post-metal csak az agresszivitást, a brutalitást veszi át. A műfaj szívesen emel át elemeket más stílusoktól, de szinte kényszeresen határolja el magát a tradicionális heavy metal karakterétől, szövegvilágától, látásmódjától és kliséitől. A '80-as évek Iron Maiden/Judas Priest iskoláján felnőtt hallgató (például jómagam) csak a fejét vakarja, nem tudja eldönteni, hogy ez most micsoda, hiszen hát metal ez, persze, mert üvölt az énekes, brutális a hangzás, de valahogy mégse...
Szerencsére a finn trió zenéje annyira egyéni és magával ragadó, hogy időnk sincs a fejünket vakargatni. A nyitó Swallow pengeéles riffje és agresszív éneke hallatán akár egy korai Corrosion Of Conformity vagy Sylosis is beugorhatna, de aztán a dolgok változni kezdenek: ambientes, lebegős témák, tiszta ének és azok a furcsa, libabőröztető dallamok érkeznek sorra. Az egész lemezt körbelengi valami nehezen megfogható szomorúság, kilátástalanság, a dalok közül nehéz is lenne kiemelni bármelyiket, mert a Burweed tudatosan összemossa a szerzemények határait, egybeolvadnak a nóták, így kialakítva azt a monolitikus egységességet, mely szinte letaglózza az embert.
A második, Lye című tétel talán a leghagyományosabb szerkezetű és egyben legpozitívabb hangulatú, bár a középrésztől ott is beindul egy rendkívül hangulatos gitártéma. Ez a dal aztán beleolvad a harmadik, Lie dalba, melynek hallgatása során szinte benne fagy az emberben a lélegzet, annyira hideg, rideg, pesszimista a hangulat.
Mindösszesen hat szerzemény teszi ki az egész album játékidejét, de nem marad hiányérzetünk. Nem akarom azt mondani, hogy ebből az atmoszférából ennyi éppen elég, bár kétségtelen, hogy a Burweed nem háttérzenének és nem is bulikba való. Hangulat és hozzáállás szükséges ehhez a fajta muzsikához, és minden bizonnyal nem lesz sokak állandó kedvence sem. Kicsit talán a Katatonia ugorhat be analógiaként: egy-egy csendesebb, szomorkásabb napon nagyon jól esik elmerengeni, elkalandozni gondolatban ezeken a fagyos zenei tájakon. Mert csodálatos dallamokkal teli ez az album, mely nagyon hamar képes beszippantani hallgatóját a finn csapat zenei világába.
Zárásként egy érdekes adalék a "Hide" album elkészítésének körülményeihez. A Burweed egy demo és egy EP után állt neki 2013 második felében a Korkeakoski stúdióban a lemezfelvételnek, melyet 2014 elején be is fejeztek. A stúdiómunka annyira nehéznek és kimerítőnek bizonyult, hogy a csapat teljesen elveszítette önmagába és az album lehetséges sikerébe, minőségébe vetett hitét. De olyannyira, hogy a felvételek hat hónapig a polcon pihentek, senki sem nyúlt hozzájuk. Majd ezt követően került csak sor profi keverésre és maszterelésre, melynek eredményeképpen már a brigád számára is megmutatkoztak a lemez erényei.
A "Hide" erejét és monumentalitását hallgatva egészen megdöbbentő, hogy annak készítői mennyire nem látták produkciójuk valódi értékét. Ez a történet is visszaigazolja azt a közismert körülményt, hogy az igazi művészi hozzáállással alkotók kérdőjelezik meg csak nap, mint nap tevékenységük, tehetségük értékét, a középszer vagy átlag alatti nívójú általában harsányan tör előre, kérlelhetetlenül bízva ócska gyöngyeiben, harsogva saját nagyszerűségét.
Remek album, remek zenekar.
9/10
