Rozsdagyár

POWERWOLF - Blessed & Possessed (2015)

2015. július 21. - Kovenant

powerwolf_cover_1.jpg

"A giccs a művészetek eszközeit használó, a művészet látszatát keltő, többnyire kereskedelmi természetű és célú alkotás. A giccs egyszerű érzelmi, gondolati sablonokat, kliséket közvetítő termék, a konzumkultúra része, a közhelyesség, sztereotípiák halmozása, túlzások, az elvárásoknak való megfelelés eszközeivel hat. Jellemző rá az eredetiség és különösség hiánya. Lételeme a fogyasztás, célja a fogyasztói igények tömeges kielégítése. A giccsfogalom nem minőségi kérdés, nem „rossz művészet”, mivel nem művészeti kategória. Nem silány művészet, hanem zárt rendszer, amely idegen testként ül a művészet össz-rendszerében." /Hermann Broch: Néhány megjegyzés a giccs problematikájáról/

Emlékszem, amikor a moziban megnéztem A Gyűrűk Ura első részét, iszonyatosan kellett nevetnem, amikor a tündelány (nem jut eszembe most a neve), Aragorn szerelme először szólal meg suttogva, érzelemtől csöpögő, elfúló hangon, a szerző által kitalált tündenyelven. Bár Tolkien oxfordi nyelvészprofesszor volt és vette a fáradtságot ahhoz, hogy komplett fantázianyelveket hozzon létre a germán és kelta nyelvek mintájára, saját nyelvtannal, szókészlettel és kiejtéssel, mégis mosolyfakasztó volt ez a kitalált beszéd. Nos, a Powerwolf esetében ez rosszabb: teljesen halandzsa latin nyelven gajdolnak a lemez jó részében és nyíltan elmondják, hogy nem érdekli őket az, hogy értelmetlen hablatyot üvöltenek végig, hiszen mindenféle régi könyvből, kottából vagy éppen öreg épületekről lesték el a rettenetesen rejtélyesnek tűnő, misztikus nyelv eme fordulatait, mely nyelvet úgysem érti már senki, de olyan menő, nem igaz?

A Napalm Records július 17-én jelentette meg a német Powerwolf hatodik albumát, melyet tökéletesen jellemez a fenti hozzáállás. Béláim az Úrban, ez bizony gagyi. Legalább tessék már tisztességesen megfizetni egy klasszika-filológust, hogy ő írja meg a latin szöveget. Kici, occó latin.

A zene pedig ... hát, profi iparosmunka. Valahol félelmetes látni, ahogy a német csapat valami elképesztő tudatossággal és kicentizettséggel tolja azt a fajta európai/teuton power metalt, mely egyedül képes még megélhetést biztosítani az újabb generációs metal zenekaroknak. Szó sincs itt kérem egyediségről, örömzenélésről: össze kell gyűjteni minden panelt, ami már egyszer bevált, precíziós patikamérlegen kiporciózni azokat a fordulatokat, kliséket, melyek oly kedvesek a Helloween-vonalról indult stílus hallgatóinak, aztán mehet a show a színpadon festett arccal, karddal, lengén öltözött csajokkal, tűznyeléssel, ahogy azt kell. Mindeközben hallgassunk bele a lemez egyik slágerébe és képzeljünk magunk elé egy lagzit Tiszapüspökiből, hajnali három felé, amikor a megfáradt mulatós zenekar előveszi a pihegő és még józan vendégek számára azt a témát, hogy ... hogy is van az, Józsi, mondjad már?! /2:30-tól figyelni!/

Sajnos a lemez minden milliméteréből, minden szerzeményéből süt a maximális piackonformitásra való törekvés. Arról nem is beszélve, hogy a "Blessed & Possessed" egy az egyben megfeleltethető az előző "Preachers Of The Night" korongnak, dalok, sorrend, dallamfordulatok, stb. tekintetében. Nem hiszek abban, hogy a változás önmagában jó dolog, de azért kissé pimasz húzásnak tartom, hogy Powerwolfék immár egy évtizede hangra ugyanazt a klisében született nótacsokrot nyújtják át a világnak.

A hangzás, az énekesi és hangszeres teljesítmény természetesen tökéletes, kiérlelt, arányos a megszólalás, minden klappol. A Powerwolf mögött ma már egy jól megzsírozott profi gépezet működik, melynek produkciójába nem férhet bele semmilyen, levitézlett csapatokat jellemző amatőr hiba. Amit elértek és ahol ma ők tartanak (a Sabaton mögött egyértelműen az újhullámos power metal európai élcsapata), az előtt megemelem képzeletbeli kalapomat, de szilárd meggyőződésem, hogy a zenéjük giccs: a jelen lemezkritika első bekezdésében szereplő szikár definíció minden pontja tökéletesen illik rá: egy lélektelen, pénzcsináló gépezet tudatos terméke, mindenféle jó értelemben vett művészi szándék és cél nélkül. Pedig a Borealis példáját látva elmondható, hogy lehet ezt a műfajt másképp is csinálni.

6/10

powerwolf_band_1.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2710419774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása