A finn Thunderstone az európai power metal stabil másodvonalas zenekara volt 2000-ben történt megalakulása óta. A thrash metalban utazó Antidote gitárosa, Nino Laurenne hozta össze a bandát, a 2002-es debüalbumot követően pedig olyan nagyágyukkal turnéztak együtt, mint a Symphony X és a honfitárs Stratovarius. Ez utóbbi zenekarhoz több szálon is kapcsolódnak: a stílusazonosság mellett az énekesük, Pasi Rantanen három Strato-korongon háttérvokálozott, amolyan nem hivatalos tagként. Aztán, ahogy lenni szokott, a két dudás egy csárdában igazsága itt is bebizonyosodott, Rantanen 2007-ben kivált a bandából az akkori billentyűssel együtt, a pótlására behozott Rick Altzival készült szikárabb, progosabb 2009-es "Dirt Metal" nem jött be a rajongóknak. Megakadt az addig szépen felfelé ívelő karrier, teltek az évek, aztán megint jött a már előre megírható fordulat: 2013-ban Pasi visszatért, most pedig az AFM Records gondozásában április 1-én megérkezett a hatodik album is "Apocalypse Again" címmel.
Hét év hallgatás után visszajönni a semmiből elég rizikós vállalkozás: a finn csapatnak gyakorlatilag a nulláról kell újjáépítenie a nem is megtépázott, hanem gyakorlatilag megszűnt renoméját. Számos hasonszőrű zenekar tűnt fel az európai rajongók között leginkább kedvelt heavy/power színtéren és futott be szép pályát az elmúlt évek során, elég, ha a Sabaton, a Battle Beast, a Powerwolf vagy a Civil War nevét említjük. No meg ott van az ilyen esetekben állandóan jelen lévő elvárás is: legyen minden ugyanúgy, mint rég volt hajdan, azaz a banda folytassa pontosan onnantól, amikor még futott a szekér.
Ez természetesen sosem szokott sikerülni. Múlik az idő, minden változik, maguk a bandatagok és zenei ízlésük is, nem is beszélve az általános iparági klímáról. Az "Apocalypse Again" korong sem lett olyan, mint a kétezres évekbeli teljesítmény: nem rossz ez korántsem, csak egy kicsit más.
A Thunderstone szerencsére - többé-kevésbé - mindig kerülte azokat a leginkább nyálasnak, giccsesnek nevezhető kliséket, melyek annyira meg tudják keseríteni az egyszeri zenehallgató életét: a kvázi-szimfonikus, álkomolyzenei megoldásokra, az iszonyatos mértékben puffogtatott gregorián kórusokra, no meg a harminc éve ugyanolyan überdallamos refrénekre gondolok. Pasi Rantanen hangja leginkább Ronnie James Dio és David Coverdale szerelemgyerekeként (brrr... ) írható le: maníros, az egyediséget eléggé nélkülöző, de stabil, erőteljes, kellemes orgánummal bír, mely az új album egyig erőssége is egyben.
Az "Apocalypse Again" hangulatában sem az a happy-metal, egyáltalán nem. Inkább komornak nevezném és talán a hagyományos power metal és a hetvenes évek hard rockjának keverékeként írható le. A lemez egyik legjobban eltalált tétele, a Higher hozza ezt a hangulatot a legegyértelműbb módon, ez a nóta tényleg zseniális. A nyitó Veterans Of The Apocalypse viszont húzós alapriffje ellenére az énektémákban és a refrénben nem tud kilépni a hagyományos sémák keretei közül és sajnos a szám végén még a fentebb már szapult mega-kórus is megérkezik, legnagyobb sajnálatomra.
Azonban van egy igen nagy pozitívuma a korongnak, mely kiemeli a versenytársak produkciói közül: ez pedig a hangszeres szekció teljesítménye és a zeneiség. Még a kevésbé sikeredett nótákban is számos olyan egyéni megoldás, hangszerelési trükk és szóló húzódik meg, mely élvezetessé teszi mindegyik számot: ha akarnék, sem tudnék felsorolni egy olyat sem, mely minőségében kilógna az amúgy igencsak egységes színvonalú lemezről.
Természetesen a finnek nem akarták feltalálni a meleg vizet: semmi olyat nem találunk a dalokban, mely túlmutatna a power metal keretein, sőt, szinte tankönyvszerűen mondják fel a stílus alkotóelemeit, csak éppen érzéssel és az átlagnál magasabb dalszerzői képességekkel teszik ezt. Hogy aztán ez mire lesz elég, azt szerintem ők maguk sem tudják: nagyon nagy a nyüzsgés ebben a zenei szegmensben és valljuk be, a Thunderstone albuma simán kijöhetett volna akár tizenöt évvel ezelőtt is, mert a heavy/power rettenetesen zárt műfaj. Kellemes hallgatnivaló az "Apocalypse Again": a finn lemezlista igen tisztes ötödik helyén nyitott, azaz otthon nagyon is bírják a bandát, megérdemelten.
7,5/10
