Ha egy bandának (illetve a mi esetünkben projektnek) ilyen neve van, akkor már csak a kíváncsiság kedvéért is kötelező volt megismerkednünk a produkcióval és nem is lett csalódás a dolog vége: a lengyel Mussorgski harmadik sorlemeze a szintén lengyel Godz Ov War underground kiadónál jelent meg idén márciusban "Creatio Cosmicam Bestiae" címmel és egy izgalmas, több stílusból összegyúrt, bár sokszor igen változó minőségű és korántsem hibátlan anyagot kaptunk érdekes koncepció keretében.
A Mussorgski a lengyel pagan black metal csapat, az 1993-ban alakult Arkona főnökének, a Khorzon néven alkotó Tomasz Kubicának az egyszemélyes műhelye. 1990-ben jött létre, 1995-ben adta ki bemutatkozó albumát "In Harmony With The Universe" címmel, majd hosszas alkotói szabadságra vonult, ahonnan csak 2009-ben tért vissza. A mostani kiadvány öt évvel követi a második korongot, nem mondhatni tehát, hogy elkapkodná a munkát vagy elszórná ötleteit: hallhatóan sokáig érlel egy anyagot, a végletekig kidolgozza ezt az általa dark ambient black metalnak nevezett dolgot.
Az egész szövegvilág, a koncepció, melyre a "Creatio Cosmicam Bestiae" rá lett húzva, tulajdonképpen az, hogy az örök gonosz ellenlábast, az egész black metal toposz főhősét szépen kilőjük egyrészt az űrbe, másrészt pedig mélylélektani elemzéssel leszállunk a saját pszichénkbe, az agyunkba, a neuronhálók kuszaságába és ott találkozunk Luciferrel. Külső-belső utazásra hív tehát az album, melynek vége természetesen csak a halál, a pusztulás lehet, de nem az egyén, hanem az emberi faj szintjén, mivel az ember csak rákos daganat a Föld nevű bolygó felszínén, ideje, hogy megtisztuljon tőlünk minden, és a többi, és a többi. Rengetegszer hallhattunk már efféle mélységű magvas gondolatokat radikális állat- és természetvédő csoportoktól, kevéssé sikeres sci-fi íróktól és világmegváltó prófétáktól (illetve minderről egyben a 12 majom című filmben), az újdonság itt a kozmikus gonosz, az univerzum bevonása ebbe a tematikába.
Egy ennyire távoli, elvont és életidegen háttérre épülő album esetében a befogadás szinte teljes egészében a létrehozott atmoszférától függ: ha ez nem sikerül, akkor bizony könnyen nevetségessé válhat a legkomolyabban megénekelt űrsátáni végpusztulat és dögvész is. Szerencsére Khorzon igazi veterán zenész, aki évtizedek óta benne van nyakig ebben a stílusban, így szinte a kisujjából rázza ki azokat a kísérteties hangulatokat, hangszerelési és vokális megoldásokat, melyek révén megelevenedik az elképzelt világvége.
Sajnos azonban már a második dalnál szembetalálkozunk azokkal a problémákkal, melyek az ötvenperces korong végére elég keserű szájízt hagynak maguk után. Az első gond a technikai megvalósítás: tudom és értem, hogy ennyire underground produkció esetében azzal kell főzni, amivel az alkotó akkor és ott rendelkezik, azaz a hangzásra fordítható eszközök igen korlátozottak. Azonban ez sem jelent mentséget a rendkívül fapados, egyenhangzású dobprogramra, mely tönkrevágja a megszólalást, valamint a végig ugyanolyan hangszínben futó szintetizátorra, mely ezoterikus atmoszférát hívatott kelteni, csekély sikerrel. Emellett rendkívül és ordítóan művi, csikorgó vonós és (néha) fúvós hangszerimitációkat kapunk, melyeket nem tud megmenteni az esetleges dalszerzői minőség.
Azonban a legnagyobb gondom az, hogy sajnos kénytelen voltam felfedezni: Khorzon bizony nem csak a saját tollával ékeskedik. Konkrétan a Sabbathum In Perpetuum című tételre gondolok, melyben a kísérteties boszorkányszombat alkalmával elkántált sátánidéző szöveg bizony Roman Polanski A kilencedik kapu című filmjének egyik jelenetéből származik. Lena Olin svéd színésznő, aki a filmben az egyik ellenlábast alakítja, összetéveszthetetlen orgánumával kántálja a latin-héber-arámi keveréknyelven íródott középkori litániát. Ezért tényleg kár volt, mert aki ismeri a filmet, az egyből felismeri a filmből átemelt hangsávot, másrészt pedig tudja, hogy a bejátszott részlet pontosan az ellenkező hatással szerepel a filmben, azaz gúnyt űz ebből az egész sátánimádó szektából.
Érdemes még megemlíteni a lengyel Wojciech Kilar nevét, aki minden idők egyik legzseniálisabb filmzenéjét szerezte Polanski alkotásához. Ismét elnézést kell kérnem, de dallamfordulatai hangulatukban rendre megidéződnek a Mussorgski projekt albumán. A promót a kiadó szívességéből volt alkalmam meghallgatni, azonban a CD szövegfüzetét nem láttam. Ha Khorzon ezeket a hatásokat tételesen megemlítette ebben, akkor természetesen fejet hajtok, ha nem, akkor viszont mindenképpen kötelességemnek éreztem ezt is leírni.
Úgy vélem tehát, hogy elég vegyes érzésünk lehet az anyaggal kapcsolatban: érdekes koncepció, mely azonban mintha meghaladta volna az alkotó számára rendelkezésre álló kereteket és sokszor derivatívnak, utánérzésnek tűnt fel a korong, mely nagy elődök szellemében készült, de tényleges megvalósítása alatta maradt azok színvonalának.
7/10
