Az ír Underground Movement kiadó nevéhez méltóan egy igazi földalatti csapat legfrissebb produkcióját hozta ki május 2-án. A venezuelai Nocturnal Hollow harmadik korongja "Deathless And Fleshless" címmel érkezett meg és aki a banda nevéből, a lemez címéből és borítójából még nem találta volna ki, ez bizony régisulis, svéd ihletettségű death metal, mégpedig az a fajta, melyet "bűnös élvezetként" szoktak jellemezni a jelen sorok írójánál sokkal szakképzettebb és bennfentesebb iparági veteránok.
2010-ben alakult a dél-amerikai halálbrigád (most visszaolvasva ennek a kifejezésnek bizony elég rossz csengése van, de mindegy) és nem lopták a napot, mert gyors egymásutánban hozták ki lemezeiket, ez pedig pontosan a harmadik kiadványuk. Nem ismerem a korábbiakat, de gondolom, hogy nem tartoznak a gyakori stílusváltók közé, hanem megrögzötten és konokul játsszák ezt a fajta muzsikát. Ha be akarjuk lőni a zenei közegüket, akkor azt minden további nélkül megtehetjük: a nyolcvanas évek végi, kilencvenes évek eleji Entombed, korai Unleashed volt szinte kizárólagos hatással a venezuelai bandára (a kiadó promóanyagában szereplő Morbid Angel párhuzam azért igen túlhúzott és nem kicsit megtévesztő), de ha alaposabban belehallgatunk a számokba, két szempontból azért mást is felhozhatunk, ha nagyon rigorózusak akarunk lenni.
JR Escalante énekes/gitáros énekhangja korántsem szokásos a stílusban: nem hörög, nem pincemélyről érkeznek a bugyborékoló mormogások, hanem gyakran szinte kifejezetten thrashesen adja elő, illetve szinte köpködi a nótákat. A gitárszólóit pedig (bár ritkán sül el a keze) külön érdemes megemlíteni, mert itt is sokkal inkább kézzelfogható a Slayer vagy éppen a legkorábbi Artillery munkássága (elég ehhez belehallgatnia az As Blood Flows középrészébe), míg a riffelés, a dalszerkezetek terén valóban a hagyományos death metal volt a minta.
Nincsenek túlbonyolítva ezek a nóták, de pontosan ettől van valami iszonyatosan groove-os húzásuk. Nem divatos ma már ez a fajta death metal: a legtöbb zenekar bizony kevésnek érzi a hagyományos halálfém adta kereteket és mindenféle rokon stílussal vegyíti azt, egészen érdekes, de néha - valljuk be - unalmas vagy ijesztő eredménnyel. Ez pedig bizony csontszáraz, lekerekített, kő egyszerű muzsika, de átkozottul feszesen és pontosan játszva, mely kellemesen ellensúlyozza az esetleges dalszerzői hiányosságokat.
Nekem pontosan a venezuelaiak önismerete és szerénysége tetszik: semmi sincs túljátszva, pontosan tudják, hogy hol húzódnak a korlátaik. Tíz három-négyperces tétel sorakozik a korongon szűk negyven percben és valóban azt kapjuk, amire számítunk és vágyunk: nincs semmi álművészieskedés, elborult, stílusidegen vagy giccses erőlködés, hanem zúzás van ezerrel.
Külön érdemes megemlíteni a lemez hangzását, ami egyszerűen pazar és állva hagy jó néhány nagynevű csapatot is: Dan Swanö (Edge Of Sanity, Bloodbath) mestermágus végezte a hangmérnöki és keverési munkálatokat és ez bizony nagyon meghálálta magát, mert puhán, tisztán, kellemesen, de iszonyatos súllyal szólnak a dalok, külön dögöt csempészve az amúgy sem lányregényeket idéző hangulatba.
Egy szó mint száz: a Nocturnal Hollow jól eltalált riffekkel, nagyon ízes szólókkal és a rajongók lelkének tökéletes ismeretének birtokában kiváló dalokkal pakolta tele harmadik korongját. Hallhatóan örömzene ez, mindenféle túlgondolt háttércélok nélkül, de annak tökéletes. Olyan ez a lemez, mint egy libazsírral megkent, vöröshagymával körbedíszített frissen sült kenyérszelet egy Michelin-csillagos étteremben eltöltött egyhetes kényszertartózkodás után: átkozottul jól tud esni.
8/10
