A 2015-ös, négy számot tartalmazó "Hooked" EP után, ezúttal a "Storm" című teljes albummal jelentkezett az Amberjack.
Napjainkban virágkorát éli a vintage rock. Ennek első számú hazai képviselője az Ivan and the Parazol, az Amberjack stílusa is hozzájuk hasonlít leginkább. És nem azért, mert Láng Vince énekes, Vitáris Ivánhoz hasonlóan, angolul prezentálja a retro érzést. A zenekar többi tagja: Remete Marcell gitár, Nagy Márk gitár, Németh Csaba basszusgitár, Haraszti Ádám dob szintén mindannyian kiváló zenészek. Ahogy a lemezen közreműködő Budai Beni billentyűs is.
Az Amberjack először a már említett "Hooked" EP-vel hallatott magáról. Ez az EP még jóval több jazzes elemet tartalmazott, mint a "Storm". Nekem ez egy kicsit hiányzott az albumról. Ahogy egy olyan lendületes dal is, mint az Anywhere You Want volt. Nem mintha nem lenne elég lendületes dal a lemezen, de ez a fajta lendület nekem hiányzott.
Az Overcast című intro szám után a Coulda Been Love húzós riffjeivel kezdődik az album. Ez mindenképpen egy jó választás nyitásnak. De a folytatás, a Cockroach is hasonló erős riffekkel operál, bár itt néha számomra bealszik a zene, a kiváló énektéma ellenére.
A Sleepover (At the Mosh Pit) eleve kevésbé zúzós dallamokkal nyit. Amit aztán végig tartanak is. De ez nem azt jelenti, hogy unalmas lenne a dal. Sőt, kifejezetten jó a húzása, a lassabb tempó ellenére is. Majd hasonló módon operál a My Sister is.
A Kingdom of the Ant introján érződik némi Hendrixes hatás. Ezután egy lassabb balladát kapunk. Ez is egy jól összerakott dal. Az I Don't Give elsőre nem csigázott fel annyira. De a fülbemászó refrén megmentett a dalt. Utána már a verze rész is élvezhetőbben hangzott
Majd következik egy lassú akusztikus blues, a Man's Gotta Do. Ezt követi az album zászlóshajója, az Anything. Az album első meghallgatása után egyértelműen érthető választásnak éreztem, hogy ebből a dalból készült a lemez első videoklipje. Én is ezt éreztem a legerősebb nótának. Másodjára már nem voltam benne biztos, hogy nincs más hasonló húzású dal a lemezen. De semmiképpen nem gondolom rossz választásnak pont ezzel a klippel kijönni.
A végére egy újabb gitárcentrikus blues maradt, a White Boy Blues. A dal alapból nem túl lendületes. Kicsit furcsának is éreztem pont ezzel befejezni az albumot, azzal együtt, hogy egy kiváló számról van szó. Csak én úgy éreztem, nem a lemez végére való. De aztán jött a csavar, és egy gyors tekeréssel ért véget a dal és vele együtt az album.
A Storm első meghallgatásra nekem kicsit unalmasnak tűnt. De mentségemre szóljon, hogy nem annyira az én műfajom. Ehhez képest a második meghallgatás kifejezetten pozitív tapasztalatokkal szolgált. Az Amberjack kiváló zenészekből álló zenekar, akik tökéletesen ismerik ennek a műfajnak az alfáját és omegáját.
Az Ivan and the Parazol trónja egyelőre nem forog ugyan veszélyben, ők populárisabban űzik ezt a műfajt, ezért mindig népszerűbbek lesznek. De érdemes odafigyelni az Amberjackes srácokra is. Jó dolgok kerülnek ki az műhelyükből. Egyszer mindenképpen le fogom őket tesztelni élőben is, mert a stúdióban már sikerült meggyőzniük.
8/10
