Posztmodern toposz immár, hogy mostanra elfogyott a létrehoznivaló: amit kitalálhattak a művészek, azt már mind kitalálták az elmúlt tízezer évnyi emberi civilizáció során, így nem maradt más hátra, mint azzal főzni, ami van, azaz az ismert összetevők keverésével-kotyvasztásával kihozni valami olyasmit, ami ilyen formában újdonságként hathat. Stílusok, műfajok, művészi eszközök katyvasza forrong és bugyborékol körülöttünk, a végeredmény azonban nagyon ritkán igazolja csak az eredeti ötlet létjogosultságát. Néha azonban tényleg zseniális dolgok tudnak kisülni az ilyen próbálkozásokból: a Massachusetts állambeli csapat, az 1476 harmadik soralbuma, mely a Prophecy kiadó gondozásában jelent meg március 31-én "Our Season Draws Near" címmel, például pontosan ilyen.
A Neil Derosa és Robb Kavjian által alkotott amerikai duó a punk színtérről érkezett, de mai zenéjük már csak nyomokban tartalmaz hardcore elemeket. Igazából a legmegdöbbentőbb az, hogy habár szinte megszámlálhatatlanul sok hatásból gyúrták ki dalaikat, az egész produkciónak rendkívül egységes megszólalása és hangulata van. Próbáljuk azért számba venni mindezeket: nyomokban rálelhetünk a punk, a D-beat által űzött-hajtott elemekre (különösen az Ettins című tételben), a folk rock légiesen szomorú dallamaira, de a leglényegesebb talán a nyolcvanas évek első felének brit post-punk melankóliája (Joy Division, The Cure), a post-metal lebegős elszállása, illetve a dark/gothic rock sötét atmoszférája.
Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy a csapat alaposan beleásta magát az ezotériába, az okkultizmusba, az északi viking/germán mitológiába és a rúnák világába, akkor bizony csak a fejünket vakargathatjuk, hogy mégis hogyan áll össze ez koherens egésszé. A válasz az, hogy egyszerűen és hézagmentesen.
A zenekar Új-Anglia híres-hírhedt városában, a XVIII. század végi boszorkányperekről ismert Salemben alkot. Massachusetts tulajdonképpen a második angol gyarmati kolónia volt Amerikában, így egyike a legrégebbi történelmi múlttal rendelkező területeknek. A zenekarra - saját elmondásuk szerint - nagy hatással voltak a rendkívül kemény új-angliai telek, illetve a partvidék megkapó szépsége.
Érdekes megfigyelni, hogy a szülőföld, a természeti környezet mennyire teljesen másképp befolyásolja például a skandináv csapatokat (lásd a norvég black metalt) vagy éppen a nagyvárosi brit punk színtért. Az 1476 mintha a kettő között állna: hangzásában - főleg az énekes előadásmódjában, melyből egyértelműen kihallatszik a The Clash frontemberének, Joe Strummernek az orgánuma - ott találjuk a punk hisztérikus hozzáállását, míg az atmoszferikusabb részek inkább a post-metal megközelítését idézik.
Két dolog fogja meg a hallgatót, de szinte azonnal: egyrészt a nagyszerű dallamok, melyek stílusokon átívelően váltakoznak a dalokban (a Winter Of Winds tétel középrészében bekúszó dark rock refrén egészen szenzációs), másrészt az az érzelmi többlet, mely szinte torkon ragadja a hallgatót és kiköveteli a teljes odafigyelést. Olyan emocionális hullámvasútra ülünk fel a korong hallgatása során, mely a fokozatos dalszerzői építkezés, a dalok csúcsra futtatásának végeredménye, nem pedig olcsó, giccses zenei eszközök használatából ered.
Ahhoz, hogy képet kapjunk az album sokrétűségéről, elég megemlíteni például a By Torchlight című tételt, mely konkrétan ska/klasszikus punk ihletésű ütemekkel és dallamokkal támad, mégis tökéletesen ugyanazzal a hangulattal bír, mely az egész lemez sajátja. Ebből a dalból egy szebb világban akár rádiósláger is lehetne: táncolható ütemeivel és egyből a fülben ragadó melódiáival a nóta azonnali telitalálat.
Sajnos a dalszövegeket nem sikerült felkutatnom, pedig rendkívül kíváncsi vagyok, vajon ehhez az összetett, mégis rendkívül egységes zenei világhoz hogyan illeszkedik a fentiekben említett háttér, azaz a rúnák, az északi mitológia és az okkultizmus. Bevallom, én semmilyen kapcsolatot nem látok e két alkotóelem között, mert a zenéről a lehető legkevésbé sem tudok erre asszociálni: mindenesetre a limitált CD-verzió tartalmaz egy hatvanoldalas könyvet is, melyben kifejtésre kerül az a szimbólumrendszer és mitológia, mely a dalok eszmei hátterét képezi.
Egyszerűen nincs nagyobb öröm annál, amikor egy ismeretlen zenekar egy olyan lemezzel lep meg bennünket, mely nem hasonlít semmire: önálló, saját világába húzza be a hallgatóját arra az egy órára, új érzéseket, gondolatokat képes átadni zenéjével, az album dallamai pedig még napokig ott kavarognak az ember fejében. Az 1476 pontosan ilyen: furcsa, felkavaró, mégis valahogy pozitív tartalmat hordoz az "Our Season Draws Near", melynek bérelt helye van az év végi lemezlistánkon.
10/10
