A háromfős Sugarcane nevű hard rock banda első lemeze, a “Minded For The Radio” a dán Mighty Music/Target Group kiadásában jelenik meg február 9-én, Magyarországon a Musicworld forgalmazza.
A történet úgy kezdődött, hogy kaptunk egy promóanyagot Dániából. A csomag a szokásos elemeket tartalmazta: a lemez dalait, pár képet a zenekarról, és egy rövid ismertetőt. Eddig minden rendben is volt. Meghallgattam párszor a nótákat, méretre szerkesztettem a képeket, hogy csatolni tudjam a cikkhez, de egy jó lemezkritikához (meg a rosszhoz is) mellékelni kellene valami hallgatnivalót is.
Ennek a legegyszerűbb módja, ha beírom a YouTube keresőjébe a zenekar nevét. Hát, erre sok minden kijött, de a cikk tárgyát képező csapat nem volt köztük. Semmi baj, az ismertetőben ott a Facebook-oldaluk, megnézem azon. Klikk a linkre, egy angol úriember privát oldala jön be. Majd a közösségi oldal keresőjébe beírva szintén mindenfélét találtam, csak azt nem, ami nekem kellene.
Na, itt már kicsit elkezdtem aggódni, de volt még egy linkem a kiadó honlapjához is, bíztam benne, hogy itt találok valamit. Elsőnek a weboldalon levő YouTube-csatornára mentem, bízva benne, hogy majd itt lesz egy klip az együttestől. De sajnos itt sem volt semmi a Sugarcane-ről. Ezután megkerestem a zenekarok menü alatt a srácokat, és itt végre sikerrel jártam. Kiderült, hogy a promó anyagban elírták a Facebook linket, lemaradt a https://www.facebook.com/sugarcanedk végéről a k betű. Alapból csodálkoztam is, hogy múlt időbe tették, vagy melléknevesítették a cukornádat, habár ennek nincs semmi értelme, de sosem lehet tudni.
Na de, végre megvolt a zenekar közösségi oldala. Videót viszont sajnos itt sem találtam. Volt ugyan egy holland lemezkritika, melybe mellékeltek egy YouTube videót, de ezt sajnos nem sikerült lejátszanom, valószínűleg Magyarországon le van tiltva. De még ekkor sem adtam fel, az FB-oldalukon volt egy Spotify-csatorna link, ha mást nem, legalább ezt be lehet illeszteni a cikkbe. Igen ám, de ez egy counrty banda oldala volt. Ekkor már felelős szerkesztőnkkel, Kovenanttal közösen nyomoztunk, végül ő találta ezt az egy számot a Spotify-on, így csak sikerült valamit belinkelni ízelítőnek.
Ennyi kanyar után most már végre térjünk rá a zenekarra és a lemezre. Bjorn Jensen énekes-basszusgitáros, Soren Rosenkrands gitáros és Jesper Augustenborg dobos 2014-ben találkoztak, egyből működött köztük a kémia, így létrehozták a Sugarcane nevű bandát, melynek most jelent meg az első lemeze. Nem tudom, korábban mit csinálhattak a srácok, a képek alapján nem tűnnek túl fiatalnak, úgyhogy valószínűleg ezt megelőzően is zenéltek különböző dán bandákban.
Azt sem tudom, hogy Dániában úgy általában milyen szintű az emberek internetes jártassága, úgy gondolom, magasabb szintű lehet, mint hazánkban, de az, hogy ennyi baki csúszott a zenekar internet marketingjébe, nehezen magyarázható. Persze mindez lehet szimplán figyelmetlenség is. Arról nem is beszélve, hogy valószínűleg nem ők maguk intézik ezeket a dolgokat.
Zeneileg amúgy nincs semmi gond a csapattal. Elég old school hard rock, semmi különös, de hallgatható. Ha csak szeretnél valami dallamos rockot a háttérben, ez a lemez jó választás lehet. Az albumon tizenegy dal hallható, amit hét nap alatt rögzítettek Koppenhágában, 2017 nyarán.
Dinamikájában inkább balladisztikusnak mondható az anyag. Az album legpörgősebb dalával, a Let the Love Beginnel nyitnak, majd körülbelül a lemez közepéig szintén gyorsabb, középtempós nóták váltják egymást. Az album második fele viszont már inkább lassú, részben akusztikus dalokat tartalmaz. De azért időnként ezek is begyorsulnak, majd újra lelassulnak. Semmiképpen nem nevezném unalmasnak a hangzóanyagnak ezt a felét sem. Az utolsó előtti szám a több mint hatperces Black Day ismét begyorsul, majd az Where Is My Home című akusztikus balladával zárul a lemez.
Szövegvilágában nem döntöget tabukat a Sugarcane, a szokásos témákat éneklik meg, a zenéről/zenélésről, szerelemről szól a dalok nagy része. Zenében sem nyújtanak semmi különöset. Hallatszik, hogy tudnak zenélni, de nagy megfejtéseket nem rejtenek el a sorok között. Ettől függetlenül élvezhetőek a dalok.
7/10
