Ha a dzsungelben a katonai bakancsod belseje nedves lesz és te nem veszed le, hanem kitartóan hordod, abban alszol napokig, akkor bizony a lábad szépen lassan elfertőződik és máris üdvözölheted magadon/benned/rajtad a trópusi fekély vagy más néven dzsungelrothadás elnevezésű betegség tüneteit. Gyógyszeres kezelés nem szokott jó véget érni a történet: legrosszabb esetben vérmérgezés általi halál, jobbik esetben térd alatti amputáció vár rád. Ha egy death metal banda ezt a nevet választja magának, akkor tudhatod, hogy nem viccelnek és nagyjából be is lőheted a stílusukat is.
A Wisconsin állambeli Jungle Rot tizedik soralbuma szimplán "Jungle Rot" néven érkezik a Victory Records gondozásában július 20-án. A Dave Matrise énekes/gitáros vezette és a kilencvenes évek legelején alakult horda kreatív magja 2005 óta többé-kevésbé állandó felállással működik: James Genenz basszsugitáros és Geoff Bub gitáros mellett vetésforgószerűen jönnek-mennek a dobosok. A friss anyagot most éppen Jesse Beahler korábbi tag püfölte fel (méghozzá szenzációsan feszes módon), de hogy aztán a koncerteken a bandával tart-e és esetleg ismét állandó jelleggel csatlakozik a zenekarhoz, az jó kérdés.
A Jungle Rot az állandóságra törekvés élő szobra: kitartanak kiadójuk mellett, Havancsák Gyula zseniális borítóihoz is ragaszkodnak már egy jó ideje és rendszeresen felkérnek egy-egy nagyobb nevű zenészt az aktuális korong egyik sikervárományos dalában történő közreműködésre (a három évvel ezelőtti anyag esetében ez Max Cavalera volt /lemezkritika ITT/, most Schmier a Destruction soraiból acsarkodik egyet a Fearmonger című tételben). De ami a legfontosabb: egy jottányit sem változtatnak azon a recepten, melyet immár negyedszázada követnek.
Ez pedig a régisulis, döngölős, de elsősorban a groove-os riff erejére épülő, sodró és egyszerűségében letaglózó death metal. Ahogy az előző "Order Shall Prevail" esetében, most is kiválóan szól az anyag, köszönhetően Dan Swanö keverési és maszterelési munkájának: komolyan megdörrenek a dalok, igazi mélysége és súlya van mindegyiknek.
Ha szemügyre vesszük a szerzeményeket, egyértelművé válik a középtempó uralma: ilyen a nyitó Send Forth Oblivion, az A Burning Cinder, a Stay Dead, a Glory For The Fallen, melyek mind hatásosan nyomják az alapvetően korántsem bonyolult riffmunkát. Eszünkbe juthatnak akár a Six Feet Under vagy a Debauchery újabb kori dolgai is: talán nem szentségtörés a rockos megközelítést emlegetne e csapatok kapcsán, mert a teljesen hagyományos dalszerkezetek mellé a rock'n roll esztétikája sorakozik fel, azaz a ritmus, az ütem, a riff húzása viszi előre a számokat..
Nem kell azért megijedni: akad itt gyorsabb, darálósabb dal is, melyben szépen fel is bukkannak a thrashes, hardcore jellegű dolgok, mint például a Delusional Denial esetében. De azért az efféle megközelítésből több is elkelt volna, hogy oldja a kimért, középtempós darálást. Szerencsére a Jungle Rot zenekarnak nem szokása semmilyen értelemben túlhúznia a dolgokat, így a harminckilenc perces korong pontosan olyan hosszú, hogy ne váljon kissé egysíkúvá a betonozás.
A végére érkezik egy meglepetés: a záró tétel nem más ugyanis, mint a Kreator Terrible Certainty című thrash-klasszikusa, melyet korrektül elnyom a brigád, bár nem igazán értem ennek sem a célját, sem pedig az értelmét. Egy ilyen gesztusnak mondjuk egy kislemez B-oldalán, a lemez japán verziójának bónuszaként vagy egy feldolgozás EP-n lenne a megfelelő helye, de mindegy is, mert a dolog nem oszt, nem szoroz.
Rendben van tehát nagyon is a produkció: a megszólalásnak és a húzósabb groove-oknak köszönhetően még egy hajszálnyival kellemesebb is lett a "Jungle Rot", mint a három évvel ezelőtti lemez, de progresszivitásra, hatalmas újításokra és megfejtésekre itt ne számítsunk. Az amerikaiak iszonyatosan érzik ezt a rockos sodrású, szigorú keretek között tartott death metalt és ha valaki ennyire profi valamiben, azt óriási hiba lenne elrontani. Hallhatóan Dave Matrise semmit sem bíz a véletlenre, sziklaszilárdan a kezében tartja a bandája dolgait és egyszerűen azt a zenét tolja két és fél évtizede, amelyben a legnagyobb örömét leli: és nagyon jól teszi.
8,5/10
