Némi csúszás után (először 2020 szeptember, majd november volt a dátum), "Final Days" címmel 2021. március 12.-én jelenik meg a német power (?) csapat sci-fi tematikájú albuma az AFM Records gondozásában.
Bár a 2018-as Rockmaratonon már belefutottam a zenekarba, akkor a westernes színpadi produkciójukkal valahogy nem tudtak megfogni. Mivel nagy általánosságban nem hallgatok power metalt, így nem is keresem az efféle zenéket. Éppen ezért, miután a csapat ebbe a műfajba lett beskatulyázva, érthető is, hogy eddig kimaradtak az életemből. Ennek okán talán nem én vagyok a legkompetensebb a témában, így az eddigi munkáikkal nem igazán tudom párhuzamba állítani ezt az anyagot (bár kíváncsiságból belehallgattam egy-két régebbi dalukba is), csupán az első benyomásaimra tudok támaszkodni.
Azt kell mondanom, hogy kellemes benyomás ért már az albumot nyitó Heart Of The Android kezdőriffjénél, ugyanis előbb jutna eszembe róla az In Flames vagy a 5FDP, mint a Helloween vagy éppen a Blind Guardian.
Éppen ez emeli ki a csapatot a középszerű power zenekarok közül. Megijedni azért nem kell, mert az énekdallamoknál, főleg a refrénekben, megmaradtak a stílusra jellemző pátoszos kórusok. Másodikként a már az albumot felvezető In The Dawn Of The AI érkezik, melynek a klipjében, mint ahogy a Heart Of The Android szöveges videójában is, már megjelenik a sci-fi koncepció.
Az album legslágeresebb tétele egyértelműen az Inferno, mely olyan, mintha egy metalosított Skillet dal lenne, fülbemászó és együtt éneklésre késztető refrénnel. Ez egyébként több dalnál is előfordul, ami ugye megint csak jellemző a power metalra. A Let The Fire Rain pedig már inkább egy hard rockosabb tétel. Az albumon két vendég is szerepel.
Az egyik a Gus G., aki szólójával dobta fel az Interstellart, melynek a bevezetőjéről elsőre Gary Moore Over The Hills-e ugrott be, majd a folytatástól a Running Wild. A másik vendég pedig Ylva Eriksson (a svéd Brothers Of Metal énekesnője) a balladisztikus Alone In The Darkban. Ezt követi három tipikus power dal, a Black Hole, az Absolution For Our Final Days és a Hollow. Az albumot az epikus It Is Over zárja, melynek témája egy aszteroidabecsapódást követő világvége.
Az album producere ezúttal is a csapat vezére, Sebastian "Seeb" Levermann volt, aki egyben keverte és maszterizálta is az anyagot, remek munkát végezve. Rossz hír viszont azoknak, akik a folkosabb oldalát kedvelték a zenekarnak, hogy a "Final Days" korongon nem találni ilyen tételeket. Erős, dallamgazdag dalokat viszont igen. Kellemes csalódás volt számomra ez az album, és ha a kedvenceim nem is lesznek, egy fesztiválon biztosan újra meg fogom őket tekinteni, most már más szemmel nézve rájuk.
7/10
