Rozsdagyár

NOCTURNAL GRAVES - An Outlaw’s Stand (2022)

2022. február 12. - Dazoll

968468.jpg

Vannak csapatok, akik nem azért kezdenek el játszani, hogy megreformálják a metalzene műfaját. Vannak, akik el nem mozdíthatóak egy általuk preferált stílus mezsgyéjéről. Ettől még sok életképes formáció nyomul a színtéren és szórakoztatóak is tudnak lenni. Mondhatni, kinek mi a kenyere, meg aztán tiszteletadásnak sem utolsó, és reméljük, nem csak kópiamunka az ilyen.

A Nocturnal Graves Ausztráliában alakult még 2004-ben, 2007-ben jelent meg debütáló anyaguk, a "Satan’s Cross". Az irányt, melyet a csapat képvisel, már az első lemezen kellően nyomatékosították: régisulis blackened thrash/death metal. Az elmúlt idő alatt kevés lemezt jelentettek meg, de stílusuk mit sem kopott a friss és egyben negyedik albumukra.

Az "An Outlaw’s Stand" végig hozza a csapattól már megszokott minőséget (melyet, szó se róla, igen magasra tettek) és ezt a fajta gyilkos muzsikát, melynek igazság szerint nagyon nosztalgiahangulata van. Nyilván ez a korong a '80-as években horzsolt volna, de azóta eltelt nem kevés idő, úgyhogy csak nagyon a stílus szerelmeseinek tudom ajánlani.

A korongra nyolc dal került fel és harminchat perc a játékidő, ami pont elég is, benne van minden, ami kell, elégséges a tartalom, de nem fullad unalomba. A zene sem hoz új dolgokat a képbe, mind a dalfelépítések, mind pedig a megoldások is a megszokott mederben történnek, de mindez korrekt módon.

A Death To Pigs nyitja a lemezt, egy kis hangulati zajkeltés után el is indul a hullámvasút. Vad, nyers, de a nóták hasonszőrűek, betanult rendszerrel jönnek a százszor játszott riffek és a kívülről ismert panelek, dalszerkezetek. Tulajdonképpen legyinthetnénk is, hogy ilyesmit már ezerszer hallottunk, mivel jobb ez, mint xy, de mégis van egy bája az egésznek. Mindenek ellenére szórakoztató és szerethető, meg persze remekül van tálalva és hirtelen azon találod magad, hogy már le is pörgött a lemez.

A korong legnagyobb erőssége, hogy nem fullad unalomba, végig fenntartja a figyelmet, tudja, mikor kell egy kiállás, egy groove-osabb középrész, vagy mondjuk egy remek szóló és mindenből annyit csepegtet, hogy se kevés, se sok ne legyen. A színvonal is végig egyenletes.

Egy dalt emelnék ki a listáról, az pedig az Across The Achreon. Ez a nóta kicsit kilóg az összképből, hangulatában nem, de minden másban igen. Egy remekül eltalált, bitangerős töltet, gyilkos riffel és amilyen őrülten horzsol a gitár, azt tanítani kellene. Van benne ötlet, dög és szufla, messze kiemelkedik az albumról. Ha mindegyik szerzemény hasonló lenne, én is máshogyan állnék a koronghoz, de így csak egy erős pikantériát adott a végeredményhez (a Beyond The Flesh azért még tartogat néhány érdekes megoldást).

A Nocturnal Graves tagságát Prain (ének), J. R (dobok, basszus), Decaylust és Shrapnel (gitárok) alkotják. Mindenki szépen odatette magát, a hangszerkezelés profi munka és a muzsika is igencsak jóleső. Nem fekszi meg a gyomrot, de mégis kellően élvezetes.

A lemez felvételében Jarro Raphael működött közre, ő keverte és maszterizálta, mely munkának a ausztráliai I-HQ Recordings adott otthont. A borítót Simon Turner készítette. Az "An Outlaw’s Stand" január 7-én jelent meg a Season of Mist gondozásában.

7/10

841853.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr2717420064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása