Az egyesült államokbeli thrash/crossover metal brigád, a 2001-ben megalakult Municipal Waste (Ryan Waste - gitár, Tony Foresta - ének, Philip "Landphil" Hall - basszusgitár, Dave Witte - dobok, Nick Poulos - gitár)  július 1-jén hozta ki hetedik nagylemezét a Nuclear Blast gondozásában "Electrified Brain" címmel. Rájuk sok mindent lehet mondani, de azt semmiképp, hogy hűtlenek lennének a 2001-ben megkezdett zenei irányvonalhoz.

Egyéniségről viszont a legnagyobb jóindulattal sem beszélhetünk velük kapcsolatban, leszámítva a fentebb megfogalmazott gondolataimat. Ha elindítasz egy Municipal Waste-albumot, akkor nehéz elhinni, hogy ők nem egy '80-as évekbeli csapat. Elcsépelt, milliószor elpufogtatott témák halmazából összeállított korongjaik mindezek ellenére leszakítják az ember fejét, kiröpítik a szemgolyónkat, pont úgy, ahogy az új lemez borítóján mindez illusztrálva van.

A zenekar teljes életművén egyszerre végigmenni persze marha unalmas, ugyanis egy kaptafára épül a komplett diszkográfia, de ha csak egyet hallgatunk meg, és azt nagy hangerőn, lehetőleg baseballütővel a kezünkben, az minden bizonnyal katartikus élmények sorozatát indíthatja el.

Annyi változást érzékelek az új lemez kapcsán, hogy az eddig a crossover és a thrash határmezsgyéjén egyensúlyozó banda most nagyobb teret engedett a thrash metalnak. Ami persze egyáltalán nem baj, ennyi változtatást mindenképp szükséges beiktatni egy hétlemezes formációnak.

A Municipal rövid, velős dalokkal szokta megpakolni a lemezeit, három percnél hosszabb darabokat ne várjon tőlük senki. Ezúttal tizennégy szerzemény sorakozik fel harmincnégy percben. Ilyenkor szoktunk ugye dalokat elemezgetni, de ennek most semmi értelmét nem látom.

Nincsenek kiemelkedő momentumok, mindvégig egységesen dohog a Municipal gépezete, száguld, akár egy gőzmozdony. Negatívumként annyit tudok felhozni, hogy bármennyire is odatették magukat a srácok, ez nem több, mint feszültséglevezető. Házbontáshoz kiváló háttérmuzsika, koncerteken is biztosan működik a dolog, de ha már thrash, akkor inkább az új Kreator, ha pedig crossover, akkor viszont az első Municipal-album.

Végül is nem rossz ez, jómagam is nagyokat zúztam közben, de az év végi listánkra biztosan nem kerül fel. Ám ez legyen a legnagyobb baj. Ha szeretnél úgy kinézni, mint az a szerencsétlen a lemezborítón, akkor már indíthatod is. Le a fejjel!

8/10