A német illetőségű Leaves' Eyes mindig is nagyon komolyan tolta ezt a viking-témát - az alapító énekesnő, Liv Kristine klasszikusan képzett hangja tökéletesen illett a témához, és természetesen a frontasszony norvég származása is hozzáadódott az irányhoz.
A 2003-ban, Ludwigsburgban alakult banda ténykedését első albumuk, a "Lovelorn" (2004) óta kísérem figyelemmel, és bár a Liv-éra minden albumán voltak felejtős dalok, a többség szépen átitatódott az operás-szimfonikus műfaj minden manírjával. A Leaves' Eyes-nak mindig is volt egy nagyon sajátos, nagyon egyedi hangzásvilága, mely azonnal felismerhetővé tette a zenekart, ehhez persze sokban hozzájárult Liv Kristine hangszíne is.
2016-ban aztán drasztikus változások mentek végbe a formáció életében. Liv Kristine távozott a zenekarból, amelynek legfőbb oka a másik alapítóval, Alexander Krullal való, 13 évig tartó házasságának tönkremenetele volt. Hónapokig cikkeztek a botrányos szétválásról a metalmagazinok, eközben Liv utódja is megérkezett, az addig kevéssé ismert Angel Nation énekesnőjének, a finn születésű, de közel 16 éve Londonban élő Elina Siirala személyében (aki nem mellesleg a Nightwish agytrösztjének, Tuomas Holopainennek az unokatestvére), aki egy kedves, cuki, tehetséges lány, közvetlen és barátságos attitűdjével hamar be is lopta magát a legelkötelezettebb Liv-fanok szívébe is.
Mint azt egy internetes magazinnak kijelentette: esze ágában sincs utánozni Livet, tiszteli a munkásságát és mindazt, amit a norvég szőkeség a zenekar asztalára tett. Az együttes utolsó Liv Kristine-nel rögzített anyaga a "King Of Kings" volt 2015-ben, amelyet 2016-ban Elinával is felvettek, de ezt megelőzően "Fires In The North" címmel egy középlemez is született. Az első, teljes mértékben Elina hangjára íródott "Sign Of The Dragonhead" 2018-ban került boltokba (kritika ITT), amely egy bátortalan próbálkozás volt, de persze, akadtak rajta érdekes fejezetek. Bár Elina hangja eléggé más, mint elődjéé, élőben hihetetlenül jó hangulatot csinál, végig kapcsolódik a közönséghez, lelkesíti a rajongókat, mosolyog és szívét-lelkét beleadja az előadásba, tehát egy igazi showgirl. A 2020-ban megjelent "The Last Viking" már egy határozottabb és összeszedettebb kiadvány lett, alapját adva jó néhány sikeres turnénak és a rajongótábor duzzadásának.
"Myths Of Fate" címmel jelent meg a banda új lemeze, amely szintén a skandináv mitológiát veszi témájául. Előfutárként hallhattuk a Forged By Fire, a Realm Of Dark Waves, a Who Wants To Live Forever és az In Eternity című dalokat, nem fukarkodott tehát a felvezetőkkel a csapat. A szerzemények megmutatták a korong fő irányvonalát, a videoklipek pedig hihetetlenül látványosra sikerültek. Az igen bőséges ízelítő után egy kellemes csemegére számítva indítottam el a lemezt, amelynek az első fele hozza is a hangulatot, a dinamikát és minden mást, amit az együttestől eddig is megszokhattunk és várunk.
Nincs hiány epikus, magasztos kórusokkal megtámogatott refrénekben, ennek egyik kitűnő példája a Fear The Serpent, a power metalos alapokra felhúzott Einherjar pedig állandó darab lesz a fellépéseken, ezt biztosra veszem. A Leaves' Eyes abban különbözik a hasonló csapatoktól (Nightwish, Epica, Within Temptation, Sirenia), hogy zenéjükben bátran szerepeltetik a folkos elemeket is, mindezt úgy, hogy nem nyomja el a gitárokat a köcsögduda, a nyenyere és hasonló népi hangszerek.
A fent említett, kislemezekként is megjelent számok egytől-egyig hozzák az elvárásokat, ám az albumon vannak töltelékszerű darabok is, és ez időnként megtöri azt a bizonyos varázst, mely simán végigkísérhette volna a dalokat, ha ezek a részek nem kerülnek fel a lemezre. Az Elder Spirit és a Sail With The Dead véleményem szerint feleslegesen foglalják a helyet - Alex Krull feláldozhatott volna még pár munkaórát, hogy néhány erősebb szerzemény szülessen. A lemez második fele - leszámítva a fent említett Einherjart - már nem tartja fenn annyira az érdeklődést, mint a kezdés, Elina egyébként teljesen rendben lévő hangja nincs kihasználva, Alex hörgése pedig afféle fáradt károgásnak hat. Egy kicsivel alaposabb dalszerzői folyamat sokkal többet adhatott volna Elina ragyogásához, Alex pedig vehetne még pár leckét, ami a hörgést illeti.
A gitárokkal nincs gond, Luc Gebhardt és Micki Richter a húrok mágusai, a dobtémákat illetően viszont a dalok elbírtak volna egy kicsivel több változatosságot. A "Myths Of Fate" nem lett rossz lemez, mert ezt egyáltalán nem mondhatjuk, de ha már így is közel négy év telt el a "The Last Viking" óta, igazán rászánhatott volna a zenekar egy kis plusz időt arra, hogy a kiadvány vége felé is megmaradjon az a dinamika, ötletesség és hangulat, ami az elején igen erőteljesen érezhető. Alapjáraton egy tisztességes iparosmunkát tarthatunk a kezünkben, ami ízig-vérig a csapat stílusát tükrözi, de lehetett volna egy kicsit jobban kidolgozottabb és összeszedettebb.
8/10
