Még tavaly szeptemberben jelent meg a budapesti Ignotus Enthropya bemutatkozó, (az instrumentális intróval együtt) ötszámos, húszperces, angol nyelvű EP-je, de hozzám most ért csak el az anyag. Mivel korábban nem ismertem a csapatot, mindenféle prekoncepció nélkül ültem le a minialbum meghallgatásához. A végére érve egy kicsit időutazás-érzés kapott el, mert a fővárosi zenekar pont azt a műfajt és azt az időszakot kapta telibe, mely mindig is a kedvenceim közé tartozott. Hogy aztán ez mennyire elég 2015-ben, az legfőképpen a bandán múlik.
Nos, a hatfős csapat (Oppitz Krisztián és Gerhes Ádám gitár, Lédeczi Zsolt ének, Molnár Balázs basszusgitár, Turcsák Bence dob, Martinka Mátyás szinti) választott műfaja a skandináv melodikus death metal, úgy a múlt évezred kilencvenes éveinek második feléből. Nagyon egyértelműen be lehet lőni a hatásokat is: In Flames a "Reroute To Remain" albumig, Dark Tranquillity a "Projector" album kivételével, illetve a gitárszólók terén a neoklasszikus gitáristen, Malmsteen is beugorhat.
Ez a stílus a mai napig él és virul, ámbár hasonlóan a tizenöt-húsz évvel ezelőtt feltűnt társaihoz, ez is túljátszottá vált. Rengeteg amatőr és fél-profi brigád merít inspirációt az aranykorszak mára legendássá vált korongjaiból ("The Jester Race", "The Gallery", "Haven", stb.), de igazán kiemelkedő produkció valahogy jó tíz éve nem született a színtéren. Az In Flames a kétezres évek közepétől egyértelműen hátat fordított korábbi önmagának és lassan a metalcore, illetve az úgynevezett modern metal felé fordult, több-kevesebb eredménnyel, hasonlóan a kicsit később érkezett Soilwork tagságához. Talán a Dark Tranquillity maradt teljes mértékben hű a stílushoz, de ez sajnos egyre kevésbé érdekes és süllyedő színvonalú korongokhoz vezetett.
Talán ennyiből már körvonalazódik is, hogy mi a koncepcionális probléma a "Solid Silver" EP-vel. A 2009-ben indult csapat - túlzás nélkül - kiválóan, rendkívül magas szinten hozza a skandináv melodikus death metalt, konkrétan a címadó tétel egy korai In Flames ritkasággyűjteményre is ráférhetne. Elképesztően színvonalas a gitármunka, és nem kizárólagosan a szólók terén, hanem a riffek, a ritmusozás kapcsán is. Lédeczi Zsolt énekes alapvetően két hangfekvést használ: a reszelős, kicsit magasabbat és a mélyebb, hörgősebbet. Minden klappol, semmibe sem lehet belekötni. Az Extinction szintitémái is érdekesek, csemballó-hangzást még nem nagyon hallottam ilyen jellegű anyagokon, valamint itt a refrén megadallamai is azonnal megmaradnak a hallgató fejében. A záró Writer's Words megint egy ultramelodikus tétel, szinte jó értelemben vett műfajidegen szólókkal, melyek néha külön életet élnek a dalon belül és még az éneket is háttérbe szorítva viszik a hátukon a számot.
Amellett, hogy a dallamosságra rendkívül nagy hangsúlyt fektetett a csapat, a brutalitás is megmarad. A Digital Deception című szám ismét műfaji tisztelgés, ezúttal a Dark Tranquillity szikárabb, komorabb dallamai köszönnek vissza. Itt is hallunk egy kiváló szólót, bár ez inkább progosabb, elszállósabb hangulatú. Kiemelésre érdemes az EP hangzása is: tökéletesen szól, egészséges egyensúly jellemzi, nem sterilen digitális, csak bólogatni tudunk.
Természetesen nem lehet egy bemutatkozó EP-t ugyanolyan szemüvegen keresztül megítélni, mint egy kétszer-háromszor olyan hosszú debütalbumot. Ami itt kiderült, az az, hogy az Ignotus Enthropya kiváló zenészekből és egy karakteres énekesből áll, akik tudnak és - remélhetőleg - hosszú távon akarnak is együtt játszani. Azonban ha tényleg meg szeretnék vetni magukat a hazai színtéren vagy még inkább, ha külföldi szerződésre és kitörésre gondolnak, akkor első albumukhoz mindenképpen több bátorságot javasolnék.
Ki kell lépni a bálványok árnyékából. Önálló zenei arcélre van szükség, és ha a választott stílus határai szűknek bizonyulnak, akkor merni kell a korlátokat átlépni vagy egyenesen összetörni. A "Solid Silver" EP arra mindenképpen bizonyíték, hogy megvan bennük erre a képesség. Én pedig kíváncsian várom a bemutatkozó teljes lemezt.
7,5/10
