Harmadik kiadványához érkezett az izraeli thrash csapat, a Hammercult: az SPV/Steamhammer augusztus 28-án jelentette meg a "Built For War" című albumukat. Bár az izraeli metal színtér hatalmasat fejlődött az elmúlt pár évben, elég csak, ha a Distorted, a Subterranean Masquerade, az Orphaned Land vagy a Melechesh nevét említjük itt meg, mégis egyenesen meghökkentő, hogy mekkorát lépett előre a Yakir Shochat énekes és Guy Ben David gitáros vezette brigád. Fiatal bandáról van szó: a mindent elsöprő bizonyítási vágy egy iszonyatosan harapós, sodró lendületű és igen agresszív korongot eredményezett, mely egyszerűen letépi a hallgató fejét és kimossa belőle a mindennapok bosszantó problémáit.

Bár műfajilag teljesen más utakon járnak, a "Built For War" meghallgatása után azonnal a Children Of Bodom debütalbuma, az 1997-es "Something Wild" jutott az eszembe. Annak a lemeznek van ilyen ellenállhatatlan lendülete, mely szinte letaglózza az embert: mintha egy szélvészgyors versenyautóban ülnénk egy nyílegyenes autópályán és az ülésbe passzírozódnánk a tempótól.

A Hammercult zenéjének alapja a klasszikus, nyolcvanas évekbeli thrash metal, de a harmadik korongjukon szélesre tárták a kaput a társstílusok hatásai előtt. Legszembetűnőbb a hardcore és a hagyományos heavy/power metal témák, dallamok, megoldások beemelése, de megtalálhatjuk itt a death vagy a black metal építőköveit is. 

Az izraeliek nem kispályáznak: az áttöréshez felkérték Tude Madsen sztárproducert (The Haunted, Heaven Shall Burn, Dark Tranquility, Holy Moses, Moonspell) és a hangzásra panasz nem lehet. Kristálytisztán és nagyon súlyosan szólal meg az egész csapat és kiküszöbölték a hagyományos thrash egyik nagy hiányosságát, azaz a steril, basszushiányos produkciót. A fantasztikusan sikerült borítóképet Sallai Péter készítette, aki olyan csapatokkal dolgozott már együtt, mint a Sabaton, a Civil War vagy a Kataklysm. A festmény fantasztikusan adja vissza a lemez ellentmondást nem tűrő, mindent és mindenkit legyaluló hozzáállását.

Az album egyik erőssége Yakir Shochat énekhangja, mégpedig az az enyhén patologikus, idegbeteg él, mely főleg a magasabb regiszterekben jelenik meg és mely tovább fokozza az őrült tempót, az eszement darálást. Mert itt egyetlen percre sem lehet megpihenni: az introkkal együtt tizenhárom, de egyébként tizenegy dalt tartalmazó korong tulajdonképpen egyetlen tébolyodott roham a hallójárataink ellen. A thrash műfaj azonban nagyon szegény eszközkészlettel rendelkezik, sokan éppen a monotonitása miatt nem szeretik, de a Hammercult szorgos hangya módjára begyűjtött mindent, amit a kortárs metal színtér kínálhat.

A Spoils Of War nótában például hardcore csordavokálok és témák köszönnek vissza, de a refrén színtiszta dallamos metalcore. A Blackened Blade gitártémája egy az egyben a melodikus death metal atyaistene, az In Flames életművének zanzásított összefoglalója. Bőven vannak itt aztán hagyományosabb heavy/power dalok is (Ready To Roll, Raise Some Hell), de az Ode To Ares/Altair Of Pain kettősében még keleties dallamokat is becsempésztek (bár ezek talán a "Built For War" legtradicionálisabb thrash tételei).

Bármilyen stílusból kölcsönözzön is a banda, pillanatok alatt bedarálják a hatásokat, de szó sincs erőszakról, erőltetett "másol és beilleszt" megoldásokról. Valami eszement elkötelezettség és mindent elsöprő szenvedély hajtja a Hammercult tagjait: mintha újraélnénk a nyolcvanas évek első felét és gyanútlanul besétálnánk egy San Franciscó-i underground metal klubba. A feszültség, a hangulat szétveti a falakat és nem érezzük magunkat egy percig sem biztonságban. Nos, pont ilyen az izraeli együttes harmadik albuma: szélsebes, de azért a műfajhoz képest dallamos témákkal, nagyon jó gitárszólókkal (elég ehhez meghallgatni az irgalmatlanul gyaluló Let It Roar középrészét). Képtelenség akár egyetlen gyengébb tételt is kiemelni, mert egyszerűen ilyet nem raktak fel a kiadványra.

Ha egyszerűen csak agresszióra, zúzásra vágysz, mely leszakítja a fejed és elfelejtet veled mindent, amire nem akarsz visszaemlékezni, akkor a Hammercult a tökéletes hallgatnivalót kínálja. Ha pedig intellektuális mélységre, valamint Kantnak "A tiszta ész kritikája" kritikájára vársz, akkor menj a könyvtárba!

8/10