Másfél éve alakult meg Kecskeméten több csapat romjain a KIES: idén szeptember 16-án pedig már első lemezüket jelentették meg "Kaland az élet" címmel, majd teltházas koncertet adtak az AWS társaságában az A38 Hajón (interjúnkat ITT, cikkünket a koncertről ITT találjátok). Ha végighallgatod a debütalbumot, egy hihetetlenül természetesen, spontán módon játszó zenekart ismerhetsz meg, amely a jól ismert zenei elemeket összegyúrva frissen és rendkívül lazán vezeti elő a leginkább csak simán modern rock 'n' rollként jellemezhető dalait.

Ahogy beindul a Nem a világ vége című nyitónóta, azonnal szembesülünk mindennel, amit a KIES kínál nekünk: egyrészt jópofa, fifikásan megfogalmazott, de rendkívül szórakoztató magyar nyelvű szövegek, melyek mintha közvetlenül hozzánk szólnának, a mi mindennapi problémáinkról, de oly módon, hogy azonnal megteremti velünk azt a szinte haveri kapcsolatot, melynek révén még a karcosabb mondanivaló is teljesen pozitív módon jön át.

Másrészt pedig a zene, amely számtalan összetevőből áll, mégis szemtelenségével, görcsmentes előadásmódjával, lendületével szinte gyomorszájon vág: a keményebb tételek egyszerre idézik meg a punk, a Motörhead-féle szikáran döngölő rock 'n' roll, illetve a grunge (Nirvana) dallamfordulatait. De ugyanígy itt vannak a kétezres évek eleji brit indie rock közönségtáncoltató ütemei és a post-punk fogós refrénjei is.

A klasszikus két gitár-basszusgitár-dob-ének felállású bandába valami hihetetlen energia szorult. A dalok nem is igénylik szinte a gitárszólót: két és fél-háromperces darálások teszik ki a tíztételes, félórás anyagot, ami annyira gyorsan lepörög, hogy automatikusa nyúlunk az ismétlőgomb felé.  

A mindennapos küzdelmekről (munkahelyi, párkapcsolati problémákról, letörtségről, a szépen lassan elfogyó hitről) szóló szövegekből valahogy mind-mind árad a pozitív mondanivaló: a dalok meghallgatása után ránk is átragad az a lendület, az az elsőre vállrándítósnak, de másodjára már kifejezetten bölcsnek tűnő mentalitás, amit a KIES képvisel. 

Aztán szépen lassan elérkezünk a címadó szerzeményhez és jókora meglepetés ér bennünket. A zenei hangvételében is, de legfőképpen szövegvilágában kifejezetten komoly dal egy olyan társadalmi problémával szembesít bennünket, mely szinte minden harmadik-negyedik magyarországi családot érint. Maga a szó el sem hangzik a nótában, mégis: mindenféle okoskodás és felelősségkeresés nélkül, kegyetlenül élesen és rendkívül egyenesen fogalmazza meg azokat az érzéseket, amiket kikerülni nem lehet. De még egy ilyen életeseménnyel kapcsolatban sem tud negatív módon fogalmazni a zenekar: a giccs leghalványabb jelét is elkerülve, az itthon maradók szemszögéből sikerül valami reményt odabiggyeszteni a nóta végére. 

"Jöhet a második menet, végre újra itthon. Fél éve már, hogy elmentél.

Furcsa volt a szemeidben látnom: ettől a világtól most megint meglepődtél.

Mert itt a levegőben érzed a feszültséget, a fejekben tombol a zűrzavar.

Látod, itt minden a régi, de túl sok minden, ami itthon tart.

Fejest ugrassz a nagyvilágba, a szabadság nevében.

De a szíved a szobád polcán hagytad. Tudom, hogy visszajössz érte."

Hasonló hangvételű a Vihar is és bevallom, nekem ezek a komolyabb, fajsúlyosabb tételek lettek a kedvenceim. Nem mintha a pörgősebb, húzósabb nótákkal bármi gond is lenne, de úgy érzem, hogy kifejezetten jól áll a zenekarnak, amikor egy kicsit el tudnak emelkedni a könnyedebb zenei megoldásoktól. A Lesz majd jobb című dalban megvillan egy kis hetvenes évekbeli rockzene is, míg az akusztikus Meríts erőt hallatán a The Doobie Brothers is bevillanhat, de szerencsére szó sincs semmiféle kópiajellegről, az egész anyag igencsak egységes és rendben van.

Nagyon hiányzott már ez a fajta sallangmentes zene a magyar színtérről: értelmes, elgondolkodtató, de mindenféle világmegváltó erőlködést elkerülő szövegek és húzós, szélsőségek nélküli, kifejezetten slágeres, bulis rockzene. Bemutatkozásnak tökéletes (bár én még néhány nótát elviseltem volna) és remélem, hogy az eddigi lendülettel és önbizalommal haladnak tovább, nyomják sorra a bulikat, no meg az erre fogékonyabb rádióadók is melléjük állnak: az eredmény nem lehet kétséges. 

8,5/10