Vörös Attila lemeze a napokban, december 22-én fog megjelenni Strength Of Will - "Blink of an Existence" címmel. Ezzel kapcsolatban csíptük el a jelenleg külföldön tartózkodó gitárost, aki készséggel válaszolt kérdéseinkre.
Szia Attila, köszöntünk téged! Mint tudjuk, most külföldön jársz. Mit lehet erről tudni?
Jelenleg a Mayhem, illetve Watain zenekarokkal nyomulok egy bő egyhetes európai turnén, ahol a Mayhem zenekar a legendás "De Mysteris Dom Satanas" albumát adja elő, elejétől a végéig. Az én feladatom a színpad rendben tartása, illetve mindkét zenekarnál gitártechnikuskodom is. Csihar Attilát, a zenekar énekesét már évek óta ismerem, Tóth Balázs barátomon keresztül, aki a Leadner Rising menedzsere is volt. Attilának, és leginkább Balázsnak köszönhetően, már évek óta el-elmegyek ilyen kisebb nagyobb körökre a csapattal, ha az időm engedi, és persze igény van a segítségemre.
Jó néhány alvásmentes hét van a hátad mögött. Mit érzel most? Megelégedéssel tölt el, hogy elkészültél a lemezeddel? Már csak néhány nap van hátra a megjelenésig.
Hát ez talán inkább már hónapokban mérhető, de való igaz, az elmúlt hetek voltak csak igazán kemények. Az utóbbi 2-3 hétben gyakorlatilag 2-3 órákat aludtam. Hogy mit érzek most? Huhh, hát igazából nagyon szívesen hátradőlnék, és kiélvezném a munkám - pontosabban munkánk - gyümölcsét, ugyanis nagyon büszke vagyok magára a lemezre, az artwork-re - amit Borbás Róbertnek köszönhetek -, meg úgy az egészre, de még nincs időm fellélegezni. Pár nap van a megjelenésig, de még most is, a turnéról kell intézni, az otthoniak segítségével jó néhány dolgot, hogy mindennel elkészüljek időben. 15-én indult amúgy a postázás az előrendelésre, de még azóta is bőven van mit tenni a lemez megjelenéséig.
A címe Strength Of Will / "Blink of an Existence". Miért pont ez lett a címe, és mit jelent ez a számodra?
Ez az album egyfajta belső utazás, egy önismereti út volt nekem, az elmúlt hét évem lenyomata. Olyan dalok gyűjteménye, melyek vagy túl extrémek voltak a Leander Rising-hoz, vagy túl személyesek ahhoz, hogy szétszabdaljuk őket.
A Strength Of Will egyfajta ars poeticam volt, az "utazásom" motorja, amit még 2009-ben tetováltattam a jobb alkaromra. Ez végül nem is a lemez, hanem a "projekt" neve lett, amely név alatt a későbbiekben is fogok megjelentetni alapvetően fajsúlyosabb zenéket. A "Blink of an Existence" lett így végül a lemez igazi címe, mondjuk úgy, a jelen állapotom egyik tanulsága, konklúziója. A sort egyébként a Pharao című dal hozta meg - amiben egyébként Csihar Attilával nyomunk egy nem éppen slágergyanús duettet -, ami eredetileg egy "UFO-sztorinak" indult, de végül inkább egy újabb, az egónknak görbe tükröt tartó kis skizofrénia. Különösen szeretem ezt a dalt, hiszen az alapját amúgy nagyjából 2,5 éve kb. fél óra alatt írtam meg, miközben az öcsémnek, Bendegúznak - aki szintén játszik a lemezen - mutogattam az akkor még számomra is újabb Axe FX gitáreffektemet. Ahogyan a hangzásokkal játszottam neki, született meg a dal 80%-a. Beni amúgy az egyetlen magyar nyelvű dalban bőgőzik, amiben Siklósi Örs, az AWS énekese énekel, és írta a szöveget.
Az eddigiek alapján azt gondolom, hogy egyáltalán nem akartad magad keretek közé szorítani, és mindent beletettél, ami valaha te voltál eddig zenei téren. Ezen a lemezen a keményebb, metalosabb Vörös Attilát kapjuk? Vagy inkább úgy kéne fogalmazni, hogy ez a korong te vagy?
A Leander Rising-ban pont azt szerettem a legjobban, hogy gyakorlatilag bármilyen irányba tudtuk lökni egymást, azt mindig élveztük. Úgy szorítottuk ott magunkat keretek közé, hogy közben nem is igazán tettük. Persze voltak olyan dalok, amik egyszerűen túl kemények voltak még oda is, és mivel én alapvetően keményebb zenéken nőttem fel, semmiképpen sem akartam ezeket az ötleteimet veszni hagyni. Ennek köszönhetően az album inkább a súlyosabb, borultabb oldalamat mutatja meg, viszont mivel a dalok alapvetően egytől egyig nagyon könnyen írták meg magukat, keretek közé pedig valóban nem akartam szorítani magam, így sok esetben a súlyosabb dalokhoz is fogós, akár énekelhetős refrének párosultak, mivel alapvetően szeretem, ha van valami fogás a dalokban. Felkerült azonban két abszolút kakukktojás is az albumra. Az egyik egy majdnem 11 perces, lassan, hosszasan építkező, kicsit pinkfloyd-os, kicsit neurosis-os, igazi utazós dal, amit Kocsis Mátéval - ex-Idoru/Ghostchant/Wellhelo dobosával- egy jammelés alkalmával írtunk, majd otthon nálam raktuk össze, már akkor a végleges formájában. Mátéval amúgy egy elképesztően brutális lemezt raktunk össze alig 2 nap alatt, ami reményeim szerint jövőre végre napvilágot is fog látni, a Tesstimony égisze alatt. Pont-pont-pont... A másik dal pedig egy akusztikus darab, kis folkos beütéssel, Apey énekhangjával. Ez a lemez közepén szerepel, és véleményem szerint nagyon jó kis ívet ad az egész anyagnak. Az egész dallista jól át lett gondolva, úgyhogy igazán úgy érdemes meghallgatni, ha a körülmények adottak, és nem vagyunk éppen rohanásban. A kérdésedre válaszolva, az egészen biztos, hogy ez a korong teljesen én vagyok, legalábbis ami magát a zenét illeti, de az énekesek is úgy tették hozzá magukat, hogy a végeredmény találkozott az elképzeléseimmel.
Szinte minden dalban van vendégzenész. Ezt szándékosan tervezted így vagy közben alakult így, amikor felkerested néhányukat?
A legtöbbjük esetében már a dalok megszületése pillanatában vagy akár közben is tudtam, kit is szeretnék hallani a végén. Ilyen volt például a lemez nyitó dala az Electrify, Csongor Bálinttal, vagy a 2 Apey dal, de a Zotyás / Barnies (TSO) House Of Cards is ilyen volt, illetve a már említett Pharao is, bár abba eredetileg nem magamat terveztem Attila mellé, hanem Eddie-t a Suicide Silence-ből, ami végül nem jött össze. Egyáltalán nem bántam meg, mert így még személyesebb lett, és legalább együtt üvöltözhettem egy élő legendával, Büszke is vagyok a saját teljesítményemre is. Bálint egyébként olyan szinten elcsípte, amit én is beéreztem, hogy gyakorlatilag anélkül, hogy bármit is megbeszéltünk volna, még maga a sztori is azt az életérzést tükrözi, amit annak idején megálmodtam, és tisztán láttam magam előtt a dalhoz kapcsolódva.
Mielőtt befejeznénk a beszélgetést, még ejtsünk szót a megjelenésről. December 22-re tettétek a hivatalos dátumot. Amolyan karácsonyi ajándék a rajongóknak? Ezen kívül, ha jól tudjuk, élőben is találkozhatunk veled még az ünnepek előtt. Zárásképpen mesélnél erről az eseményről?
Szerettem volna, ha már december elején kijön az album, de ez gyakorlatilag teljes mértékig lehetetlennek bizonyult. A Karácsony természetesen sok szempontból ideális dátum, de leginkább az motivált, hogy még az idén meg kell jelennie, különben soha nem készültem volna el ezzel... (ha-ha). 22-én, a megjelenés napján tartok egy amolyan "lemezmegjelenő partit". Ez egy olyan esemény lesz, ahol a gitározás mellett lesz egy kis sztorizgatás, beszélgetés, egy interaktívabb, kicsit talán intimebb, közös ünneplés, a karácsonyi őrület közepén, amolyan oldásképp. Mondjuk tömény lesz így is, azt ígérhetem. További közérdekű infó, hogy itt lehet majd először kézbe kapni a lemezt, pólót, meg egyéb az albumhoz kapcsolódó kis csecsebecséket.
Köszönöm az interjút!
