Ha Beethoven a zene Mozartja, akkor a Kreator a thrash metal Arch Enemyje. A Nuclear Blast kiadó gondozásában január 27-én megjelenő tizennegyedik soralbumuk, a "Gods Of Violence" ezt mindennél jobban és egyértelműbben bizonyítja: ennél befogadhatóbban, dallamosabban és epikusabban a saját stílusukban egész egyszerűen képtelenség alkotni. Teszik ezt a németek úgy, hogy még a kellő mértékű és a thrash alapját adó agresszivitást is sikerül megőrizniük.
2016 egyértelműen a thrash metal éve volt: az Atlanti-óceán mindkét partján, azaz a stílus mindkét főhadiszállásán, az Egyesült Államokban és Németországban is erős albumokkal jelentkezett a színtér szinte minden legendás csapata. Elég, ha a németek részéről a Destruction és a Sodom (lemezkritika ITT), amerikai oldalról pedig az Anthrax, a Megadeth, a Metallica vagy a Testament anyagaira gondolunk (mind a négy korongról írtunk korábban magazinunkban).
A Mille Petrozza énekes/gitáros által vezetett és 1982 óta létező banda a nyolcvanas évek hőskorszakában az európai extrém metal alapítói közé tartozott, sorra hozta ki ma már legendásnak számító lemezeit, aztán a kilencvenes években beütött a mennykő. A metal szitokszóvá válását követően ők is próbálkoztak mindenfélével: előbb indusztriális metallal, majd gótikus rockkal sokkolták a törzsrajongói bázist, de semmi sem menthette meg a bandát a sorozatos tagcseréktől, a drámaian csökkenő lemezeladásoktól, azaz a folyamatos eljelentéktelenedéstől. Ahogy az lenni szokott, az erőltetett kísérletezés pontosan attól fosztotta meg a csapat zenéjét, amitől az önmaga volt.
Erre a németek is ráébredtek és amint a műfaj a kétezres évek elejére visszapattant a medence aljáról, ők is visszatértek korábbi hangzásukhoz a 2001-es és kitűnően sikerült "Violent Revolution" című energiabombájukkal. Azóta tulajdonképpen kitartóan ragaszkodnak a bevált recepthez: thrash-alapú riffelés és reszelős ének (Petrozza hangja ezer közül is felismerhető), valamint a főleg a refrénekben és a szólókban bekúszó megadallamos témák jellemzik zenéjüket.
A Kreator utoljára öt évvel ezelőtt adott ki stúdióalbumot "Phantom Antichrist" címmel és a friss "Gods Of Violence" tulajdonképpen ennek egy feltuningolt, de mindenképpen egyenes folytatása. Minden itt van, ami a banda harmadik korszakát jellemzi: tömény hangzás, profi produkció, tökéletesre csiszolt, négy-ötperces nóták, a csapatra oly jellemző vallás- és társadalomkritikus szövegvilág, mely tulajdonképpen válasz az Európát mostanában sakkban tartó iszlám terrorra, de érdekes, hogy az olasz bevándorlók gyermekeként született Petrozza baloldalról támad és korántsem áll be a mostanában felemelkedő alt-right véleményvezérei közé.
Tíz kihegyezett, sokáig és gondosan érlelt dalt kapunk itt ötven percben, azonban a Kreator pályája ma már ott tart, hogy helyesebb lenne inkább csak modern metalként hivatkozni rájuk: ha egy ortodox rajongó egymás mellé tenné mondjuk az új Slayer korongot és a "Gods Of Violence" szerzeményeit, nem is igazán hinné, hogy egy stílusban alkot a két zenekar. Számtalan power elemet és témát találunk itt, melyek kezdenek rokon vonásokat mutatni a dán Artillery vagy éppen a honfitárs Paradox teljesítményével: annyi dallam bújik meg itt, mint a Rózsavölgyi Zeneműboltban.
Nem véletlenül hoztam fel a svédként indult, de ma már nemzetközi felállással működő Arch Enemy nevét. Amit ők a death metal keretei közül indulva létrehoztak, azt valósítja meg most a német Kreator a thrash műfaján belül. Egyre gyakrabban kúsznak be olyan refrének és szólók (sőt, ha keményebben akarok fogalmazni, akkor tulajdonképpen erre a sémára épül minden nótájuk), melyek sokak számára már nem fogadhatóak el a thrash stílusán belül.
Minden bizonnyal a Kreator lehet a mintapéldánya azon zenekaroknak, akik az adott stílusból építkezve, annak legfontosabb építőköveit megtartva egyre távolodnak attól. A "Gods Of Violence" egyformán élvezetes lehet a hagyományos thrash vagy általában a metalrajongók legnagyobb része számára is, de a figyelmesebbek észrevehetik ennek a folyamatnak a korlátos voltát. Valóban nagyon egy sémára épülnek a dalok, és mindaddig nincs is semmi baj, amíg Petrozzáék képesek ilyen fogós szerzeményeket rápakolni az albumra, csak mintha amolyan robotpilóta üzemmódban írták volna meg a nótákat.
Ha végignézzük, hogy hol áll ma a thrash a retrovonal lassú kifulladását követően, akkor azért kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy lehet ezt a stílust sokkal előremutatóbban, érdekesebben és izgalmasabban is játszani, lásd például a Vektor tavalyi, fantasztikusan sikerült albumát (lemezkritika ITT). A "Gods Of Violence" a törzsrajongóknak egy zseniális, a szokásosan magas színvonalat hozó újabb Kreator album, a távolabbi szimpatizánsoknak pedig egy korrekt lemez, amibe nem igazán lehet belekötni.
9/10
