Vasárnap estére koncertet szervezni rizikós vállalkozás lehet, tekintve, hogy másnap van a hét első munkanapja, a sokak által gyűlölt hétfő. A Tukker Booking, a Bloody Juice Entertainment, és a Vocalz And Chordz Productions triumvirátusa azonban vállalta a kockázatot, és leszervezték az idei év eddigi legdurvulósabb death metal buliját a görög Dead Congregation és a fehérorosz Relics Of Humanity főszereplésével.
Az estet a Purulent Rites nyitotta meg. Róluk annyit érdemes tudni, hogy a tagok a hazai underground black metal színe-javából kerültek ki, így nagyjából a zenéjük az pont olyan, mint amire egy ilyen díszes társaságtól számíthat az ember. Primitív, morbid, sötét és paraszt. Szívmelengető az a suttyóság, ami a színpadról árad ezekből a drága úriemberekből. Elég ha csak a Jim Jones nevet viselő, frontemberként tevékenykedő baseballsapkát és napszemüveget viselő, bajuszos illusztris jelenséget említem, akinek kinézeténél csak a mozgáskultúrája adott szórakoztatóbb illusztrációt ehhez a mocskos death metalhoz, ami méltónak bizonyult a zenekar nevéhez.
A rövid, ám annál ortóbb performanszot a doomos, hardcoreos death metalban utazó Nadir követte a Dürer Kert kisszínpadán. A lassabb döngölős, és húzós, lendületes tételek egyaránt megtalálhatóak voltak a repertoárjukban, természetesen ügyelve a kellő egyensúlyra. Régebbi dalaik mellett a hamarosan megjelenő hatodik 'The Sixth Extinction' című nagylemezükről a már közzétett Human Predator című nótát is eljátszották az este előrehaladtával egyre gyarapodó nagyérdeműnek.
A hazai részről utolsónak fellépő Kill With Hate koncertjére szépen lassan megtelt a kisterem, annak ellenére, hogy vasárnap este volt. Aki kicsit is jártasabb a műfaj hazai képviselői között, annak nem kell bemutatni Gyémánt Krisztiánékat. Kőkemény darabolós death metal, a jobbik fajtából. A tőlük megszokott kíméletlen brutalitással nyomták végig a nekik kiszabott időt. A szokásos dallistába egy új szám is bekerült a készülő albumról, ami simán megállta a helyét a Fuck Humans, az Inner Demons vagy az Epistle Of Fire mellett. Ezzel rendesen fel is adták a leckét a soron következő két külföldi zenekarnak.
A Relics Of Humanity ugyanott folytatta, ahol a magyar társaik abbahagyták. Amint a színpadra léptek, kezdetét vette a gyilkos kalapálás, kíméletlenül meg lett dolgozva a duplázó, és a gitárok is dörögtek, mint az istennyila, iszonyatos pusztítást hagyva maguk után a görög főzenekarnak. Ízig-vérig kelet-európai brutal death metalt kapott az arcába a közönség, módszeresen leszaggatva azt. Azonban kár, hogy még így is kicsit egyhangúnak tűnt a fehéroroszok produkciója, gyanítom, hogyha kisétáltam volna sörért a teremből, és csak nagyjából negyed óra múlva tértem volna vissza oda, nemigen vettem volna észre, hogy egy-két nóta már lement a távozásom óta. De hát ettől olyan szép ez a műfaj, nem igaz?
A fentivel ellentétben a Dead Congregation a hentelés mellé tudott rakni egy kis sötét, zsigerien gonosz atmoszférát is, amitől már egyből emlékezetesebbek maradtak számomra. A legtöbbet a Morbid Angellel rokonított csapat már az első hangok lejátszásával pokoli hangulatot teremtett a színpadon. Az énekes-gitáros Anastasis Valtsanis tekintete és gitárja egyaránt szikrákat szórtak. Csak akkor hűlt meg jobban az ereimben a vér, amikor az a megtermett férfiember hörgésre nyitotta a száját. A csapat többi tagja is tette a dolgát, hol lassú, vészjósló dallamokat játszottak, hol pedig ádáz és eszeveszett futamokba kezdtek, szinte eggyé válva hangszerükkel, ezzel is apokaliptikus méretűvé duzzasztva zenéjük pusztító erejét. Úgy tűnik a görögök a demokrácia és a filozófia mellett pár igen kiváló extrém metal zenekart is adtak a világnak, elég csak a Rotting Christra, a Thou Art Lordra vagy a Varathronra gondolni. A Dead Congregation aznap bebizonyította, hogy nekik is bőven ott a helyük az előbb emlegetett nagyok között, és az estét lezáró Teeth Into Red című nóta után otthagyta a közönséget, keresgessék csak a letépett arcuk darabjait a földön.
