Megrendezésre került az első Hazai Reménységek est, méghozzá extrém metal változatban. Először kicsit féltünk tőle, hogy belevágunk egy olyanba, amit még sosem próbáltunk, de ahogy megindult a szervezkedés és jöttek a részletek, azonnal körvonalazódott egy hatalmas buli. Nos, a csütörtöki napon ezt be is mutatta nekünk a ShowBarlang, ahol többen is részt vettünk a stábból. A fellépők a Black Sequoia, The Wedding At The Slaughterhouse és az Effrontery volt. Utóbbi itt mutatta be legújabb lemezét.
Az este különlegessége volt az is, hogy a Csalló Pálinka Manufaktúra is beállt a buli, valamint a kezdeményezés mögé, és welcome drinket osztogatott, mely 50 fokos szilva és barack volt. Ezt mindenki nagy lelkesedéssel fogadta, hisz majdhogynem rohantak a standhoz az emberek! A zenészek sem hagyhatták ki, ahogy az alábbi képen is látszik.
Az első fellépő a mese és pop átdolgozásairól híres/hírhedt The Wedding At The Slaughterhouse volt, akik élőben is brutálisan belezik ki a Mézga Család, Dr. Bubó betétdalokat, valamint az A-HA és Bon Jovi legnagyobb slágereit. Most sem volt ez másképp: wall of death, pogo, őrültködés, grimaszolás, hatalmas ugrások és fetrengés a színpad közepén. Ez mind jelen volt a produkcióban, mely mindenkinek tetszett, főleg akik nem ismerték, ők lepődtek meg a legjobban, de az biztosan nem lesz meglepő, ha legközelebb is ott lesznek a Wedding koncertjén.
Ezután a budapesti melodic death metal ötös Black Sequoia vette birtokba a színpadot. Azonnal megteremtették az atmoszférát a füstölők, a sötét színpad és az énekes arcfestése által. Ami ezután következett, az pedig brutális arcletépés volt, kőkemény riffek és tempók formájában. A legnagyobb tömeg az ő koncertjükre gyűlt össze, és jól is érezték magukat mindannyian, hiszen egy tökéletes show-t kaptak, mely hangzása leszedte a fejüket. Ezt lehetett úgy is venni, hogy hé ez már a csütörtök, ébredj! Holnap péntek!
Harmadszorra teljes dobcsere következett, és színpadra került az Effrontery kétlábdobos szörnyetege. A srácok komplett lemezbemutatót tartottak, azaz egytől-egyik lejátszották a "Seven Years of Agony" tartalmát (Itt írtunk róla). Maga a lemez nem haladja meg a fél órát, így sopánkodások közepette kellett rájönnöm, hogy nem készültek a srácok más dallal erre az estére. Szintén kőkemény extrém muzsikát tártak elénk.
