Photo:in-visible (Radó Norbert)
A "nézd meg az összes bandát" elvet követve néhány perccel 7 előtt érkeztem, és 10 perc sörözgetés/várakozás után megindult a buli. A két nagyobb fellépőn kívül senkit nem ismertem és nem is néztem utánuk, így az első fellépő, a Los Angeles-i Madlife egy kellemes meglepetés volt, ugyanis tökéletesen hozta azt amiért ők kezdték az estét. Lendületes, gördülékeny és élvezetes zenét nyomtak és természetesen muszáj volt utánuk néznem, ahogy hazaértem.
A második Inciteról már nem tudom ugyanezt elmondani, mert számomra nem volt annyira jó a műsoruk, ám azt meg kell hagyni, hogy jól játszottak, csak nem illett nekem annyira az este koncepciójába. Egyébként attól eltekintve, hogy kásaként szólt kifelé, a produkció rendben volt. Sajnos a hangzás később sem változott pozitív irányba, mert ahogy haladtunk előre, egyre hangosabbra rakták a mastert, ellenben ez indokolatlan volt, amíg nem telt meg jobban a terem (ez pedig főleg az Ill Ninora történt meg).
Szintén semmit nem tudtam az XtortYa zenekarról, akik egyenesen Ausztráliából jöttek. No, ezen azért meglepődtem és azon is, hogy nem ismertem eddig őket, mert egész jó kis rapes, nu metalos muzsikát nyomnak. Nekik is rögvest utána kell hallgatnom, ez biztos. Jó volt a show és a közönséget és oda tudták már csalogatni, akik szépen lassan, de gyűltek és a kezdeti 40-50 emberből már 100-200-ra szaporodtak.
Az Ektomorf volt a fő zenekar előtt közvetlenül. Nos, itt a nagy darálás átcsapott ismét csak kásába sajnos, így számomra élvezhetetlen volt. A látvány és a fények tökéletesen adták a feelinget, de a hangzás sajnos sokat rontott az összképen megint csak…
Photo:in-visible (Radó Norbert)
Eljött az, amire mindenki várt és szinte percre pontosan a színpadra lépett az Ill Nino. Amit kaptunk, az egy energikus magával ragadó show és a zenészeken látszott, hogy ők bizony készek meghalni is a színpadon, ha arról van szó. Sajnos a közönség általában nem élt együtt a zenével, így sokszor néma csend vagy taps nélkül maradt jeleneteknek lehettünk szem- és fültanúi. Ennek ellenére a végére belejött a nagyérdemű, és a ráadásra egy nagyobb pogo is kerekedett. Magába a produkcióba nem is lehet belekötni, hisz profin előadták az első lemez teljes tartalmát, ám a hangzás még mindig nem javult meg. Sajnos az éneknek végig doboz hangja volt és az egész zene egy nagy kásás maszlagként szólalt meg. Nem tudom, hogy ennek mi lehet az oka, talán ha saját hangosítót hoztak, akkor nem boldogult a helyi technikával.. ki tudja… egy biztos, nem szólt jól és a gitárokat szinte még a szólóknál is keresni kellett és fülelni, mert egyáltalán nem volt érthető…
7/10
