Lengyelország ugyanúgy ontja magából a metalbandákat, mint Finnország: gyakorlatilag követhetetlen tempóban érkeznek ebből a közel negyvenmilliós országból a főleg extrém, underground csapatok kiadványai, ráadásul a lengyel színtér infrastruktúrája is igen erős. Több nyomtatott magazin, számtalan webzine, jelentős számú, komoly kapcsolatokkal, terjesztéssel, no meg elismertséggel rendelkező kiadó, illetve jó pár saját szervezésű fesztivál segíti a zenekarokat és ettől az egész egy rendkívül energikus, élő, vibráló közegnek tűnik. Ennek természetes következménye, hogy az utánpótlás folyamatos: a nagy öregek és a már rutinos profik mellett a fiatal, feltörekvő brigádok is levegőhöz jutnak.
Az Agonia Records gondozásában április 7-én érkezett meg a lengyel Azarath hatodik soralbuma, mely jó hat évvel követi most a 2011-es, a szakma és a közönség által is igen jól fogadott "Blasphemers' Maledictions" korongot. Az Azarath mondhatni veterán banda: a Behemoth dobosa, Inferno alapította még 1998-ban és az alaptagok közül mára egyedül Bart gitáros maradt meg az együttesben, Ugyanabban a stílusban mozognak, mint az anyazenekar: blackened death metalt játszanak, de igencsak más ízekkel, mint Nergalék.
Míg a Behemoth zenéjében számos kísérleti, ha tetszik, néha szinte avantgárd megoldást és hangulatot találunk, addig az Azarath a kőkemény, kíméletlen pusztításra, a pillanatnyi megállás nélküli, irgalmatlan darálásra helyezi a hangsúlyt. Itt nincsenek atmoszferikus átvezetések, akusztikus részek, melyek oldanák az iszonyatosan fűrészelő gitárokat: ez bizony az éjsötét halálmetal területe.
A latin lemezcímet magyarra a halál közvetlen közelségeként vagy a rendkívüli körülmények közötti helyzetként lehetne lefordítani. A dalszövegek tematikája egyrészt a szokásos (igencsak extrém) sátánista maszlagból, másrészt pedig az ókori kultúrák misztériumvallásaiból, sötét erőinek bemutatásából tevődik össze. Említésre kerül itt az ókori egyiptomi mitológia egyik teremtménye, Apóphisz is, aki a sötétség és a káosz kígyó vagy krokodil alakú megtestesítője. Egy másik dal az indiai, szankszrit hitvilágba visz el bennünket, amikor is Siva isten átadja csatabárdját (a parasut) Parasurámának, aki Visnu isten hatodik megtestesüléseként harcol a gonosz erők ellen.
A negyvenperces, tíztételes album elszabadult, húsztonnás páncélvonatként rohan végig rajtunk. Egyetlen másodpercnyi pihenőt sem engedélyeznek nekünk Infernoék: a rengeteg blastbeat, az acéldarálóként csikorgó riffek, Necrosodom könyörtelen acsarkodása, valamint az agyba ütvefúróként bekúszó eszement szólók egyszerűen legyalulják minden maradék ellenállásunkat.
Ellentétben a műfaji meghatározással, a black metalnak sok nyomát nem találtam az anyagban, kivétel talán a Sign Of Apophis, mely egyben az egész album egyik legjobban sikerült tétele. Tipikus, kitekert szólómunka amúgy a korai Morbid Angel módjára, a jól ismert death metal vokalizálás, Inferno dobos mindent képzeletet felülmúló teljesítménye, az éles, feszes megszólalás mind-mind a floridai halálmetal vonalat juttatta az eszembe.
Ahogy az ilyen lemezeknél szokásos, a fentiek eredményeképpen a dalokat nem igazán tudjuk elkülöníteni egymástól, legalábbis nekem nem sikerült. Egybefolyó zajmasszát kapunk, melynek pontosan az így keletkező súly és hatás az erőssége. Azonban hiányoltam a folyamatos őrlés időnkénti feloldását: valóban olyan az egész, mintha egyetlen negyvenperces szerzeményt vagy fordítva, ugyanazt a dalt hallgatnánk negyven percen keresztül. Ez természetesen a stílus híveit egy másodpercnyi időre sem fogja elkedvetleníteni, azonban az átlagos rockhallgató bizony könnyebben megcsömörlik az "In Extremis" áthatolhatatlan tömörségétől.
Az Azarath valóban lenyűgöző példáját és megvalósítását hozza a szélsőséges brutalitásnak: mindezzel természetesen a színtér nagyobb részét maga mögé is utasítja. Nem mindennapi hallgatnivaló a lengyelek friss kiadványa és sokak számára teljességgel befogadhatatlan is marad, mert vagy kedvük vagy türelmük nem lesz a korong többszöri, figyelmes lejátszására. A pincemély underground hívei azonban egy olyan lemezzel gazdagodhatnak, melynek durvaságát, kíméletlenségét idén nem sok másik szereplő fogja veszélyeztetni.
8/10
