Nem kis várakozás előzte meg részemről az új Wednesday 13 albumot, főleg a "most még érettebb, még metalosabb" jellegű nyilatkozatok után. Nem fogok belőle titkot csinálni, kifejezetten nagy rajongója vagyok Wednesday munkásságának, legyen szó akár az eredeti bandájáról, a Frankensteinról (ne akarjátok, hogy leírjam a banda egész nevét), vagy a mára sajnos inaktív Murderdollsról, a saját bandáját meg egyenesen istenítem egy-egy albumukért, főleg a 2008-as "Skeletons" korong miatt. Sajnos a minőségromlás őt is elkezdte üldözni, s míg ez a "Calling All Corpses" / "The Dixie Dead" párosnál annyira még nem is feltűnő, addig a 2015-ös "Monsters Of The Universe" albumnál már sajnos igen: ez főleg annak köszönhető, hogy nem nagyon tartalmazott a lemeze igazán emlékezetes pillanatokat, nem volt egy rossz album, viszont többet vártam tőle, ahogy jelen cikkem alanyától is. Hölgyeim és uraim, "Condolences".
Térjünk a lényegre, a Condolences nem rossz, de hogy véletlenül sem olyan, mint amilyennek beharangozták, az is biztos. Vegyük sorra, van egy nagyon jó intrónk Last Rites címen, hangulatos, még azt is tudnám mondani, hogy elsőre rémisztő is lehet, ezek után berobban a már előzetesen megklipesített What The Night Brings, ami már nekem megjelenéskor is tetszett, ez most sincs máshogy, itt még tényleg bizakodó az ember. Nem mondom, hogy ennél átmentek Kreatorbe vagy Six Feet Underbe, de van egy határozott súlya a dalnak. A gondom az ezt követő Cadaverousnál kezdődik. Mondanám, hogy milyen csodás, hogy visszanyúlnak egészen 2008-ig a "Skeletons" albumhoz, viszont valamiért nem működik, a szám nem botrány, de ez inkább amolyan kapuzárási pánik, mintsem kedves múltidézés.
A szintén klipes Blood Sick viszont egy remek tétel, ez is inkább Wednesday-ék múltbéli önmagát mutatja, de jól áll neki. Most így jobban belegondolva, jó dalok vannak ezen az albumon. A címadó a maga kimért, gyászos, tényleg temetést idéző hangulatával telitalálat, kicsit az első albumon ("Transylvania 90210") szereplő A Bullet Named Christra emlékeztet. A bizarr rajzos klippel megáldott Cruel To You meg a második album ("Fang Bang") korszakot idézi. Viszont kiemelném a tényleg hibátlanul metalra sikeredett You Breath, I Killt, borongós mégis agresszív hangulata többszöri visszapörgetésre sarkalja az embert.
Ami nagyon tetszett, hogy sikerült a 2008-as "Skeletons" album hangulatát megidézni, végtelenül morbid, nyomasztó az összkép, nem kevés fekete humorral, bár ez Wednesday-éktől már megszokott. Az alaptémaként megfogalmazott "gyilkosság a gyilkos és az áldozat szemszögéből" is tetszetős, sok lehetőséget magában rejtő gondolat, amit azért sikerült normálisan hozni. Komolyan rendezhetne egyszer egy horrorfilmet Wednesday ...
Végeredményben ez egy jó album, a bajom az, hogy egy kicsit átverve érzem magam. Az előzetes nyilatkozatok alapján ha nem is egy Slayer vagy Rob Zombie albumot vártam, de valami tényleg új irányt. Ehelyett kaptam egy nagyon igényes, ügyesen összerakott, a banda múltját kategorikusan bemutató dalgyűjteményt. Tény, mindez nagyon kellemes, de mégis illúzióromboló az összkép. Nagyon remélem, hogy a következő alkalommal megvalósul az ígéret. Viszont egyre jobban tudnék örülni egy hazai Wednesday 13 bulinak, ez talán a Nuclear Blastos szerződéssel meg is valósul.
8/10
