Rozsdagyár

WINTERSUN - Koncertbeszámoló

2017. szeptember 27. - Dan696

20799345_1860047180676330_3077371147249600743_n.jpg

Talán nem túlzás kijelenteni, hogy az idei metal felhozatal egyik legjobban várt albuma a Jari Mäenpää vezette Wintersun 3. lemeze volt. Én is vártam, és bár nem a "Time" második részét kaptuk, azért a "The Forest Seasons" mégis egy korrekt album lett (a kritikát ITT találod).

Bár nagyon szívesen mondanám, hogy meglepett a koncert híre, annyira nem esett le az állam a hír hallatán. Ettől függetlenül, nagyon is vártam magát a bulit. Egyrészt, mert azért mégis a Wintersun-ról van szó, másrészt csak fúrta az oldalamat, hogy a legutóbbi album monstre, több mint 10 perces tételei hogyan fognak megdörrenni. 

A két előzenekar közül csak a Whispered neve rémlett korábbról, így az olasz Black Therapy számomra teljesen ismeretlen volt. Némi utána hallgatás után rájöttem, hogy ez egy számomra tökéletes csapat. Legutóbbi lemezük, az "In The Embrace Of Sorrow, I Smile" tavaly jött ki, és egy borzasztóan súlyos, nyomasztó album lett, bár ezért lehet okolni a melodic death metal sajátosságait. 

A srácok zenéjéből nekem több helyen visszaköszönt az Insomnium, illetve az Ominum Gatherum esetleges hatása, utóbbi erősebben. Nem meglepő módon a koncert nagyobb részét a legutóbbi album dalai tették ki (bár, a két stúdió album, egy EP kombóból nem lehetett nehéz összeállítani egy kicsit több mint 30 perces műsort). A legutóbbi anyag címadója biztosította az erős nyitást és hála az égnek a folytatás is legalább ennyire lendületes maradt. Ha a dalokat nézem, akkor a legütősebb választás az új albumról, a She, The Weapon volt, bomba jó nóta. De legalább ennyire örültem a Stabbed-nek, és a zárásnak szánt Mad World feldolgozásuk egyszerűen tarolt. Jó lenne minél hamarabb újra látni őket, esetleg egy headliner buli keretei között. 

A Whispered-re már csak azért is kíváncsi voltam, mert finn csapat létére zenéjük középpontjában a japán kultúra áll. Ugyan soha nem voltam elkötelezett híve, anime korszakom se volt, de az ilyen tematikus csapatokat mindig kedveltem. Az már az első pillanatokban kiderült, hogy a srácok látvány terén nagyon szeretik kiélni érdeklődési körüket. Egyen szamuráj ruha és arc festés ( ebben amúgy megjelennek a jellegzetes ó-japán ember és szín ábrázolás sajátosságai). Jouni Valjakka énekes/gitáros gitárja meg ugyanolyan festést kapott, mint Jouni sminkje. Elképesztő.

A koncertet tekintve azt kell mondjam, ugyan nem valószínű, hogy a közeljövőben csak Whispered-et fogok hallgatni 0-24-be, de egy nagyon is kellemes bulit nyomtak. Ők is a tavalyi albumukra helyezték a hangsúlyt. Ami külön tetszett, hogy -és most meglehet kövezni- végig volt egy kellemes Ensiferum érzetem. Túl menően a jellegzetes, a műsor szerves részét képező, tradicionális megjelenés miatt, mind a zene maga miatt. Egyetlen komoly gondom volt a koncerttel, a vége. A záró szám a legutóbbi album záró száma volt, a majdnem 12 perces Bloodred Shores Of Enoshima. Egy idő után ez a katartikus lezárást, egy vontatott, semmilyen, sőt, fárasztó menetelésbe torkollott, ami sajnos nekem egy kicsit el is vette a kedvemet a mielőbbi viszont látás lehetőségétől. 

Nem nagy meglepődésemre, az átszerelés alatt szinte alig lett szellősebb a tömeg az előző bulihoz képest, sőt, ha lehet még tömöttebb volt, holottnmég semmi sem szólt. A Wintersun hajszálpontosan fél 9-kor színpadra állt és már az első két másodpercben tarolt. A nyitó Awaken From The Dark Slumber az idei album nyitányaként is fantasztikus atmoszférát teremtett és ez itt sem történt másképp. Ebben a picit több mint másfél órában olyan érzelmi hullámvasút várt a közönségre, amit én koncerten rég tapasztaltam (talán a tavalyi Kamelot buli volt még hasonló).

Settlist tekintetében körülbelül hasonló arányban osztozott az eddigi három album, bár a debütről kapásból négy dalt nyomtak el, ebből a Death And The Healing-nek örültem a legjobban, és megfigyelve a közönséget, nem csak én. Ami számomra meglepetés volt, az a Winter Madness. Sejtettem, hogy elő fog kerülni, de, hogy ennyire kirobbanó lesz a végeredmény, arra tényleg nem számítottam. A koncert egyértelmű csúcspontját szerintem az idei album legjobb tétele, az Eternal Darkness adta.  

Tény, mindenki hallotta, igen, ott volt az a kontakt hiba, de ez nem rontotta olyan mértékben a koncert élményt, hogy igazat adjak az olyan vélekedéseknek, miszerint onnantól élvezhetetlen volt a buli. Ez egy ízig-vérig remek este volt, három fantasztikus csapattal és a maga hibáival, de rózsa tövis nélkül nem létezik. Én a részemről remekül szórakoztam, ha az ősz végig ilyen erősek lesznek az esték, akkor szilveszterkor erre fogunk koccintani. 

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr612895790

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása