A korábbi évekhez hasonlóan ismét összeállította magazinunk a legjobb magyar rock/metal albumok listáját. Mint minden lista, ez is szubjektív és korlátos: csak olyan albumok kerültek bele válogatásunkba, melyekről a Rozsdagyár idén recenziót közölt. Most sokszínűbb, változatosabb és több alstílusból szemezgető összeállítással zárjuk 2017-et: azt viszont nyugodtan elmondhatjuk, hogy a fenti korongok mindegyike nemzetközi szinten is megállja a helyét.
10. hely: METEORA - Our Paradise
A budapesti szimfonikus/progresszív metal csapat egy Európában nagyon népszerű, ám valamiért nálunk kevésbé elterjedt stílusban alkot: a váltott férfi/női ének, a billentyűsökkel megtámogatott, a dallamokra kihegyezett nóták mind-mind jellemzői annak a színtérnek, melyért rengetegen rajonganak, talán ugyanennyien prüszkölnek tőle, de hidegen senkit sem hagy. Olyan nemzetközileg elismert bandák tartoznak a szcénához, mint az Epica, a Nightwish vagy a Within Temptation. A Meteora az említett zenekaroknál sötétebb, progresszívabb hangot üt meg (a lemezkritika ITT olvasható).
9. hely: HELO ZEP! - Fény a sötétben
A gödöllői punk/rock'n roll csapat, a Helo Zep! egy kifejezetten dallamos, rádióbarát, együtt énekelhető refrénekkel és elgondolkodtató dalszövegekkel teli albumot rakott le az asztalra idén nyáron. A lemez egyik fele komolyabb témákat ölel fel (álmaink, félelmeink, a bennünk élő sötétség és ezek viszonya), a többi nóta könnyedebb hangvételű. A jellegéből fakadóan leginkább nyári fesztiválok és bulizások aláfestőzenéjeként működik legjobban, de a szürke téli napokat is képes feldobni (a lemezkritika ITT olvasható).
8. hely: THE VOID - Nullified
A 2006-ban Szegeden megalakult The Void harmadik soralbuma igazi, ízig-vérig modern progresszív metal, az indusztriális stílusnál sokkal érdekesebb és dallamosabb szólókkal, billentyűs játékkal és refrénekkel. A nyolctételes korong első fele inkább mozog a dallamos death/progresszív vonalon, míg az utolsó négy szerzemény már valóban egyértelműbben mozdul el az indusztriális irányba. Itt már pattogósabbak, táncolhatóbbak az ütemek, élesebbek, szikárabbak a riffek. A zenekar ezen az anyagon ért be igazán és itt találta meg saját hangját, stílusát (lemezkritika ITT).
7. hely: ARCHAIC - How Much Blood Would You Shed To Stay Alive?
Tizenegy év után tért vissza második albumával a budapesti Archaic. Ha röviden akarnánk jellemezni a zenéjüket, akkor a nyolcvanas évek klasszikus amerikai thrash metalját és annak legendás képviselőit hozhatnánk fel, elsősorban a Slayert és a Testamentet. Az új album tulajdonképpen egy végtelenített, megállás és lélegzetvétel nélküli thrashdarálás és -zúzda: géppuskaként kalapáló dobok, agresszív riffmunka és egészen kivételes vokális teljesítmény jellemzi a közel ötvenperces anyagot (lemezkritika ITT).
6. hely: SPECIAL PROVIDENCE - Will
Tulajdonképpen mindent elmond a budapesti Special Providence zenekarról az, hogy hol dzsessz-, hol pedig progresszív metal zenekarként hivatkoznak rájuk a legkülönbözőbb fórumokon. A csapat nagyon helyesen mérte fel a hazai lehetőségeket - illetve azok igencsak korlátos voltát - és a külföldön az egyszerűen a méretből adódóan meglévő nagyobb közönség felé nyitott: fesztiválfellépések, elismert angol-német hátterű szakkiadó, mely érti és támogatja a progresszív rockzenét, egyszóval rendkívül tudatosan haladnak előre. Ötödik albumukkal lenyűgöző, a rockzenében igen ritkán tapasztalható hangszeres virtuozitást és a bevált sémáktól való teljes elszakadást mutatnak be. Ennek ellenére igazi metal anyag ez (lemezkritika ITT).
5. hely: LEANDER KILLS - Élet a halál előtt
Ha alaposan megnézzük, az elmúlt öt-nyolc évben egyetlen magyar rockzenekar, illetve rockelőadó tudott igazán befutni a hazai színtéren, ez pedig a Köteles Leander vezette Leander Rising, illetve annak feloszlása után az utódcsapat, a Leander Kills. Telházas, komoly látogatottságú turnék, bearanyozódó albumok sora és egy új, fiatal korosztály bevonzása ennek mind jól ismert példái. A formáció második stúdióalbuma is tele van tökéletesre csiszolt modern metal slágerekkel, a Leandertől már megszokott és elvárt dallamosság és súlyosság kettősségének jegyében (lemezkritika ITT).
4. hely: NADIR - The Sixth Extinction
A budapesti veterán doom/death metal csapat, a Nadir hatodik korongja valódi konceptalbum: az ember környezetpusztító tevékenységének következtében beálló hatodik nagy fajkihalási hullám áll az egész középpontjában. A "The Sixth Extinction" a magyar metal underground egyik ez évi csúcsteljesítménye. Dinamikusabbak, pörgősebbek és dallamosabbak, azaz sokkal befogadhatóbbak lettek a számok a korábbi lemezeikhez képest: ennél erősebb magyar doom és/vagy death metal anyaggal nem találkoztunk 2017-ben (lemezkritika ITT).
3. hely: MAGOR - A menedék
A jászberényi Magor az elmúlt éveket iszonyatosan kemény terepmunkával töltötte: számtalan népszerű magyar rockzenekar vendégeként turnézták végig hazánkat és a környező magyarlakta területeket. Az idei második soralbumuk érettebb, kompaktabb és egységesebb modern metalcore-t tartalmaz, mint az egyébként szintén kiválóan sikerült 2015-ös lemezük. Minden dal most a küzdelemről, a fel nem adásról, a törhetetlen akaratról és az utat törésről szól, azaz az összeszorított fogakkal történő, minden áron való túlélésről. Nagyon korrekt album egy nagyon szimpatikus, a munkában hívő csapattól (lemezkritika ITT).
2. hely: ØRDØG - Sötétanyag
Ha valaki megkérne minket arra, hogy ajánljunk neki egy olyan magyar nyelven éneklő, kortárs kemény rock zenekart, mely szövegeit irodalmi igényességgel írja és dalai a magyar jelennel foglalkoznak, valamint folyamatosan, tudatosan és vállaltan reflektálnak a mai magyar valóságra, akkor csakis Vörös Andrásék jutnának az eszünkbe. Az Ørdøg zenéje a klasszikus hard rock és a kilencvenes évek alternatív/grunge hatásait vegyíti, de egyfajta kortalan jelleggel. A 2014-es bemutatkozáshoz képest most kifejezetten dallamosabbak lettek a nóták, a refrének gyakran többszólamú vokálok formájában érkeznek és finoman, de észrevehetően tágult a dalok zenei horizontja is (lemezkritika ITT).
1. hely: PERIHELION - Örvény
A debreceni Perihelion a black metalból indult és mára egy egészen zseniális és egyedi zenét játszó csapattá vált. Szellős, lebegős, álmodozós post-rock, népzenei ihletettségű énektémák és előadásmód, szinte látomásos költészetet idéző szövegvilág: második soralbumuk hibátlan egész. Szépség, elvágyódás, lelki és fizikai utazás, távolság: mindezek benne vannak az "Örvény" lemezben, melynél kimagaslóbb hazai produkcióval nem találkoztunk idén (lemezkritika ITT).
