A koncertre járás általában szerves részét képezi a metalzene iránti rajongásnak. Tök jó dolog otthon a hifinken döngetni, suliba vagy munkába menet okostelefonról streamelni a súlyos fémzenét, de élőben látni/hallani a kedvenceinket több száz, ezer vagy tízezer rockrajongó gyűrűjében, együtt énekelni és tombolni velük önfeledten, ez adja meg azt a fajta élvezeti síkot, mely a metalzene megélését a legmagasabb szinten garantálja. Ebben a cikkben chris576 szerkesztőtársunk tíz feledhetetlen koncertélményét szedtük csokorba, lássuk, mely bulikon érezte magát a legjobban.

Heaven & Hell

12 éves korom óta vagyok Black Sabbath-rajongó. Öt alkalommal volt szerencsém látni őket élőben, kétszer Ozzyval, kétszer Dioval, egyszer pedig Tony Martinnal a mikrofonnál. Nagyon nehéz ezek közül egyet kiemelni, mint számomra legjobbat. Fej-fej mellett halad a 2007-es budapesti (és a másnapi bécsi) Heaven & Hell-buli és a 2016-os Black Sabbath-búcsúturné budapesti állomása Ozzyval. 2007 előtt soha nem gondoltam volna, hogy valaha láthatom a Sabbathot Dioval, szóval egy álmom vált valóra ezzel. Ha csak egy koncertre mehetnék el az öt Sabs-buli közül, melyeken ott voltam, akkor a Heaven & Hellt választanám. Az Iommi SG-jéből felmorajló riffek, Butler masszív basszusa, Appice falrengető dobolása és Dio csodás dallamai foglalták keretbe a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán álló legenda fellépését.

Iced Earth

Az egyesült államokbeli power metal veterán Iced Earth "Something Wicked This Way Comes" című albuma európai lemezbemutató körútjának '98-as budapesti állomása az E-Klubban szintén egy olyan élmény számomra, melyet a mai napig szoktam emlegetni. Az E-Klub sokat látott/hallott falai között lezajlott Iced Earth-koncert minden bizonnyal az egyik legforróbb hangulatúra sikeredett, olyan közösségi élményt generálva, hogy még a könnyeim is kicsordultak örömömben. Pirosbetűs power metal ünnep volt ez a javából, melyet a Sentenced és a Brainstorm is erősített, mint előzenekar.

Shrinebuilder

A Neurosis- és Sleep-tagok, valamint Scott "Wino" Weinrich által gründolt egylemezes szupergroup, a Shrinebuilder 2010-es budapesti koncertje a Dürer Kertben is egy olyan életre szóló koncertélmény számomra, melynek hatása alatt voltam még hetekig/hónapokig. A Winoék által megpendített földrengető akkordokat, a szuggesztív, transzjellegű doom metalt földbegyökerezett lábbal hallgattam, a koncert végén pedig úgy mentem ki a teremből, mint akinek átmosták az agyát. Egyszeri és megismételhetetlen volt a Shrinebuilder koncertje.

Roger Waters

A Pink Floyd 1994-es albumának („The Division Bell”) lemezbemutató körútja Magyarországhoz legközelebb Bécsig jutott és bár akkor már javában hallgattam a bandát, még egészen fiatal voltam és kivitelezhetetlen lett volna számomra a bécsi koncertre való kijutás. Így hát lecsúsztam arról, hogy valaha élőben lássam a Floydot, ám jóval később Roger Waters The Wall turnéjának 2010-es budapesti állomását volt szerencsém megtekinteni, amely legalább akkora elégtétel volt számomra, mintha a Floydot láthattam volna. Waters monumentális előadása egész egyszerűen letaglózó élmény volt, kevés ilyen nagyszabású koncerten voltam életem során (na jó, azért a Kiss és a Rammstein sem volt semmi).

Mr. Big

Amikor a ’90-es évek elején éjjel-nappal a Mr. Big To Be With You című számának videoklipje ment az MTV-n, akkor még halvány sejtésem sem volt arról, hogy ők valójában egy kiváló zenészekből álló hard rock banda óriási dalokkal. Jóval később ástam mélyebbre velük kapcsolatban és avattam új kedvenceket a személyükben. Amikor megtudtam, hogy a budapesti Diesel Clubban (volt E-Klub) lépnek fel, azonnal megvettem az eseményre a jegyet. Nagyon sokan voltunk a koncerten, a banda pedig akkorát zenélt, hogy aznap este valószínűleg a legtöbb jelenlévő otthagyta az állát a klub padlóján.

Savatage

A ’97-es "The Wake Of Magellan” című Savatage-lemez sokat pörgött nálam anno. A monumentális konceptalbum lemezbemutató turnéja Budapestet is elérte, az E-Klubban adtak egy felejthetetlen bulit Jon Oliváék. A rockoperának is beillő, nagyívű prog-power mestermű színpadra vitele olyan emelkedett hangulatban zajlott, hogy az ember a műsor végén alig akarta elhagyni a termet. Asszem elő is veszem a „Magellan" lemezt, hogy visszaidézzem valamelyest a buli hangulatát.

Ozzy Osbourne

Ozzyt nem csak a Sabbath-tal sikerült többször is elcsípni élőben, egyszer szólóban is volt szerencsém látni őt, mégpedig 2010-ben a Papp László Arénában. Akkor éppen Gus G. gitározott nála, aki tökéletes választás volt Ozz részéről. A mester hangja itt már nem volt épp csúcsformában, de emlékszem, hogy például a Shot In The Dark című dal olyan atmoszférát teremtett a csarnokban, hogy a meghatódottságtól a könnyeimmel kellett megküzdjek. Szegény Ozz mára már olyannyira lerobbant, hogy az összes meghirdetett fellépését törölni kényszerült.

Down

A New Orleans-i doom metal szupergroup, a Down ’95-ös „Nola” című anyaga minden idők egyik legjobb albuma számomra. Nem sok olyan lemez van, melyet annyit hallgattam volna, mint ezt. Őket 2009-ben sikerült elcsípjem élőben a Petőfi Csarnok színpadán. Az előzenekar a Voivod volt. Ilyen eszement tombolást csak keveset láttam, mint amilyen a Down programja alatt zajlott, pedig nem egy Slayer- és/vagy Metallica-koncerten megfordultam már.

Trouble

Minden idők egyik legjobb, legkultikusabb doombandája, a chicagói Trouble sokáig bakancslistás volt nálam, 2009-ben aztán sikerült kipipáljam ezt is. A budapesti Diesel Clubban léptek fel a Pentagram (másik hatalmas kedvenc) társaságában. Sajnos ekkor már nem Eric Wagner énekelt a bandában, hanem Kory Clarke a Warrior Soulból, de még így is hatalmas élmény volt a Trouble koncertje. De a Pentagram sem volt kutyafüle, minden tekintet az énekes Bobby Lieblingre szegeződött, aki a grimaszaival próbálta ellensúlyozni a bitang riffeket.

Overkill

Két bitang erős metalbanda, a Nevermore és az Overkill adott egy hatalmas koncertet ’98-ban az E-Klub színpadán. Ott voltam; sosem felejtem. Csoda, hogy nem omlott ránk a tetőszerkezet vagy repedtek szét a falak ez elementáris erejű power és thrash metal bombáktól, melyeket ránk zúdított a két zseniális csapat. Eszméletlen komoly műsort toltak, napokig tartó kínzó nyakficammal távoztam a helyszínről, de megérte.