A teuton thrash egyik veteránja, a Kreator elég gyakori vendégnek számít nálunk. Legfeljebb kétévente elő szoktak kerülni, de van hogy évente is. A legutóbbi, 2012-es "Phantom Antichrist" korongjukkal is több alkalommal léptek fel itt, akár fesztivál, akár önálló koncert keretein belül.  

Ezért nem is volt akkora meglepetés, amikor bejelentették ezt a januári bulit, viszont részemről hatalmas volt az öröm, ugyanis 2006 óta vagyok teljesen belebolondulva ennek a Ruhr-vidéki csapatnak a zenéjébe, viszont eddig soha nem akart úgy összejönni az élet, hogy lássam őket élőben, úgyhogy a hiányosságot kénytelen voltam az amúgy egészen kiváló 2013-as "Dying Alive" koncert albummal pótolni. Viszont most csőstül sikerült átélni az igazi Kreator-élményt, ráadásul másik két olyan csapat társaságában, hogy még most se tértem igazán magamhoz.

Valamilyen szinten borítékolható volt a nagy tömeg, sőt, a végére állítólag a teltház is meglett, de figyelembe véve, a nevek nagyságát, és a kifejezetten ideális péntek esti időpontot, ez nem is meglepő. Az viszont kicsit furcsa volt, hogy a kapunyitás után csak negyvenöt perccel lépett színpadra a francia Dagoba. Mindegy, így legalább volt némi idő rákészülni a koncertre. mely nekem az egyik legpozitívabb meglepetés volt az elmúlt hónapokban. 

Előzetesen túl sok tapasztalatom nem volt a franciákkal. Nagyjából képben voltam azzal, hogy mit csinálnak, de annyira YouTube-on keresztül nem hatott meg, viszont úgy voltam vele, hogy élőben attól még beüthet a formula. Ez végül így is lett. Nyitásnak például remek volt az I, Reptile, de a későbbi dalok is meggyőző képet adtak a csapatról, főleg az Inner Sun tétel, melyet akkora ováció fogadott, hogy a plafon majdnem leszakadt. Mellesleg tenném hozzá, hogy ugyan a dalok remekül voltak összeválogatva, de a mikrofon mögött álló Shawternek az áll a legjobban, amikor vadállat módjára hörög: a tiszta énekével sincsenek túl nagy gondok, de nekem valamiért nagyon megtöri a zene dinamizmusát. 

Ami a hangzást illeti, az egyszerűen bombasztikus volt. Mindent tisztán és érhetően lehetett hallani, és ami külön piros pont volt a részemről, hogy olyan súlyosan szólt a basszus, hogy időnként a föld is beleremegett. Ez a tendencia amúgy a későbbiekben is jellemző volt, bár találkoztam olyan vélekedésekkel, hogy rettenetes volt a hangzás végig: kinek mi. 

A turnén eredetileg a lengyel Decapitated is részt vett volna, viszont az elmúlt hónapokban lezajlott bírósági melodráma miatt ők kiestek, amit én nagyon sajnáltam, mert legutóbbi albumuk, a tavalyi "Anticult" egy tényleg remekül sikerült anyag lett, és nagyon jó lett volna élőben is megtapasztalni azt, amit eddig csak lemezen. Cserébe viszont a szintén lengyel veterán death metal gépezet, a Vader csatlakozott a bulihoz, ráadásul egy nem is akármilyen programmal. 

A koncert különlegességét, az 1992-es debütalbum, a "The Ultimate Incantation" teljes egészében történő eljátszása adta. Jelentem, igazi pusztítást kaptunk. Az első hangtól az utolsóig kegyetlen teljesítmény nyújtottak. Ennek örömére egy olyan moshpit alakult ki, melyhez hasonlót utoljára a tavalyi Fleshgod Apocalypse bulin tapasztaltam. Eszméletlen feszes koncertet adtak a lengyelek. A legnagyobb örömöt mégis az jelentette, hogy ezek a több mint huszonöt éves dalok még most is mennyire eszméletlenül jól szólnak és mennyire frissnek hatnak. Ami meg plusz mosolyt csalt az arcomra, az az, hogy Peternek mennyire gyilkos jó hangja van élőben. Albumokon már megtapasztalhattam, hogy mennyire egyedi hanggal rendelkezik: nem a szokásos death metal hörgés és visítás, inkább egy nagyon mélyről jövő ordításra emlékeztet. Élőben még brutálisabb, az erre vevők szemrebbenés nélkül elejtik az állkapcsukat tőle. 

Talán az egyetlen gondom az volt, hogy az idő végessége miatt az "Ultimate" dalain kívül nem maradt idő más nótákra, se a legutóbbi "The Empire" albumról nem szóltak szerzemények, se az azelőttiekről, sőt, még a Vader-bulik elmaradhatatlan dala is otthon maradt most, a 2006-os "Impressions In Blood" egyik legnagyobb slágere, a Halleluyah!!! (God Is Dead). Ezt leszámítva viszont egy tízpontos koncertet csináltak, úgyhogy várjuk őket vissza minél hamarabb. 

Óramű pontos, este tízes kezdéssel, némi átpakolás után színpadra állt a Kreator, és nem sokat cicóztak. Nyitásnak rögtön az előző "Phantom Antichrist"-ot felvezető Mars Mantra/Phantom Antichrist kombóval indultak neki az estének, melyet a tavalyi "Gods Of Violence" egyik sikerdala, a Hail To The Hordes követett. Az ezután következő kis közjáték az Army Of Storms intrójával jópofa volt, de ha már itt tartunk, akkor azt is elnyomhatták volna, nekem konkrétan az egyik kedvencem a legutóbbi anyagról. Cserébe utána jött a kihagyhatatlan Kreator-himnusz, az Enemy Of God. A sort még olyan dalok színesítették, mint a szintén hamar slágerré vált Satan Is Real, From Flood Into Fire, Hordes Of Chaos, Gods Of Violence és a szintén kihagyhatatlan Flag Of Hate. 

Hála az égnek, egészen régről is hoztak nótákat, és nem is akármilyeneket. Kapásból ott volt az "Endless Pain" debütalbumról a Total Death és a "Coma Of Souls"-ról a People Of The Lie, de említhetném még az ős-brutalizátor Violent Revolution-t is, vagy az igazi műfaji klasszikussá vált Pleasure To Kill-t amivel az egészet megkoronázták. Szóval a programra egy rossz szavunk sem lehetett, színes, feszes, masszív összeállítás, melybe képtelenség belekötni. 

De hogy szólt mindez? Kérem szépen, profin. Ugyan kezdetben voltak itt-ott gondok, de nagyjából az első dal végére minden a helyére került. A csapat csúcsformában volt, Mille hangja még mindig egyéni és ütős, gitárjátéka nemkülönben. És mindehhez tartozik egy olyan lelkesedés, melyre nehéz nem teljesen bepörögni: kicsit olyan, mintha egy tábornokot látnál magad előtt, akinek örömmel engedelmeskedsz. Sami szólói is nagyon a helyükön voltak, egy igazi profi a fazon. Ventor továbbra is az egyik legjobb thrashdobos a színtéren, játéka laza, de egyben nagyon feszes is, és tele van olyan finomságokkal, melyekről egyből tudod, hogy ő az. És még itt van mindenki kedvenc Speesy-je, aki olyan szinten ura basszusgitárjának, hogy azzal már vezényelni lehetne. 

Még kitérnék pár szóban a látványra: zseniális volt. Maga a színpadkép is ütősre sikeredett, főleg a képernyős állványokkal, melyeken vagy slideshow-k mentek (ebből a legjobb a Fallen Brother alatt bevetített, sajnos már eltávozott rock- és metalzenészekről összeállított válogatás volt), hol kliprészletek, ezek inkább az új daloknál voltak jellemzőek.

És a fénytechnika is ütött. Olyan atmoszférát adott az egész koncertnek, mintha egy, a hírekben is látható el-eldurvuló tüntetésen lenne az ember. Szóval a Kreator életérzés 100%-osan átjött. Azt kell mondanom, hogy végeredményben egy 110%-os koncertet kaptunk, melyet én már másnap megismételtem volna. Erősen indult ez az koncertszezon, reméljük ez év végéig kitart!