Amikor azt mondjuk, hogy pörgős, aktív zenész, a legtöbbeknek Max Cavalera jut az eszébe, magyar vonatkozásban pedig Kalapács József. Ezalatt én általában azt értem, amikor egy zenésznek egyszerre több, párhuzamosan működő csapata, projektje is van. Ez esetenként három-négy bandánál nem több. És akkor felmerül a multihangszeres Khrul neve. Ez a fazon egy igazi mániákus, összeszámolni is nehéz lenne, hogy összes hány zenekarban ténykedett az évek során és még most is több mint öt aktív projektje van. Ebből az egyik legérdekesebb cikkünk tárgya, a Nocrul.
Már maga a koncepció is érdekes számomra: black metal Warhammer-tematikával. A metalnak és ennek az univerzumnak a párosítása nem újdonság, gondoljunk csak a death metal pionír Bolt Throwerre, viszont valamiért ez egy mindig nyerő formula. Mondjuk ehhez az is hozzátartozik, hogy a Warhammer-világ nagyon jó táptalaja a különböző extrém zenéknek, hogy miért, azt most nem fogom kifejteni: egyrészt mert az internet tele van ezzel a témával foglalkozó oldalakkal, másrészt ez egy akkora téma, melyhez tíz cikk is kevés lenne, harmadrészt, ez egy metalmagazin, úgyhogy inkább nézzük, hogy milyen lett az "Eye Of Terror"!
Sok tekintetben egy nem szokványos black anyaggal van dolgunk. Bár kétségtelenül megvannak az ismert stílusjegyek, de jóval profibb, még talán befogadhatóbbnak is nevezhető egyveleget alkotva. Például a nyitó Let The Ground Be The Grave Marker Of The Heroes sötét hangulatú dallamai egy érdekes atmoszférát adnak a tételnek, de a 13th Black Crusade billentyűs nyitása is hasonlóan egyedi.
Az album egyértelmű csúcspontja a Destroy The Golden Throne tétel, mely ugyan nem a legeredetibb dal, melyet életemben hallottam, viszont az alapriffnek olyan húzása van, hogy arról a Dark Funeral legjobb dalai jutnak az ember eszébe. Érdekes nóta még az album vége felé felcsendülő Forces Of Chaos. Black metalban hasonlóan monumentális, epikus dalokkal nagyon ritkán találkozik az ember, ez meg annyira teátrális és - jobb szó híján -magával ragadó, hogy már első hallásra is az egyik abszolút kedvencemmé avanzsált.
Sok mindent lehet mondani a duó magját képező Khrulra, de hogy fantáziátlan témákat írna, azt biztos nem. Alapvetően panelekből építkezik, túl nagy újdonságokat nem hallani az albumon, viszont nagyon ügyesen és helyenként kifejezetten kreatívan használja a bevált formulákat. Ennek a legjobb példája a Hadex Anomaly című szerzemény, mely egy kicsit death metalosabb, viszont kifejezetten hallgattatja magát, főleg az elején lévő ultrasúlyos gitárjáték miatt.
A dobtémák is maximálisan rendben vannak. Tele van az album remek ütemváltásokkal, ami csak tovább színezi az amúgy is elég változatos black pusztítást. Ugyan ez áll a basszustémákra is. Érezni, hogy Khrul nagy hangsúlyt fektetett a ritmusszekció kidolgozására.
A mikrofon mögött Noctis foglal helyet. Undergroundban járatosabb embereknek esetleg az Ater Tenebrae soraiból lehet ismerős, de basszusgitározott a Witchcraftban is. Meglehetősen egyedi hanggal rendelkezik emberünk. Kicsit olyan Amon Amarth jellegű, de mintha a Mardukkal mixelnénk. Masszív károgások és durva, pincéből szóló gurgulázások, nem lehet nem szeretni.
Azért jó érzés látni, hogy vannak olyanok, akik nem ragaszkodnak annyira mereven a black metal törvényeihez, mint mostanság megint egyre többen, de nem is viszik el felismerhetetlen, esetleg komolytalan irányba. A Nocrul pont egy ilyen remek példa. Valami jól ismert, mégis valami új. Több ilyenre lenne szükség, nem csak a hazai, hanem a nemzetközi színtéren is.
Végeredményben milyen az "Eye Of Terror"? Egy több mint jó album. A világot ugyan nem fogja megváltani, de megvannak a maga erősségei: talán csak annyi lehet az ember kifogása, hogy elég rövidke - kicsit több mint harmincöt perc - és a borító sem a legmeggyőzőbb, de ez már csak kukacoskodás.
8/10
