Ma lesz a Budapest Arénában a Beatrice 40 - Nagy Feró Életműkoncert. A legtöbb zenekar a nagy Aréna bulijáról szokott kiadni koncertfelvételt, Nagy Feró azonban sosem tartozott az átlagos többség közé, a ma már Nagy Feró és a Beatrice néven futó csapat a nagy buli előtt, ráhangolásképpen adott ki lemezt, a tavaly év végi Barba Negrás koncert felvételét, "Az első 40 év Live!" címmel.
Rögtön az elején be kell vallanom, hogy számomra Feró az egyik legnagyobb hazai rock ikon, a magyar Ozzy Osborne. Én a Garázs című rádióműsoron nőttem fel, azzal szívtam magamba a rockzenét. Innentől Feró csinálhatott amit akart, nekem ő mindig is egy félisten maradt. De hozzá kell tennem azt is, hogy nálam a Beatrice zenéje körülbelül a rendszerváltásig működött. Számomra egy Ricse lemez létezik, igaz, az dupla, és tíz év anyaga hallható rajta. A "Beatrice '78–'88" című dupla korong a magyar rock történet egyik legjobb darabja. Az első korong nem is lehetne rossz - hiszen mivel korábban nem jelenhetett meg Ricse lemez - ezen gyűjtötték egybe a zenekar fénykorának legjobb dalait. Bár Feró egyszer ezt nyilatkozta, ő nem elégedett 100%-ig az anyaggal, mert a régi számokat tíz évvel később feljátszó Beatrice már nem volt abban a lendületben, mint 1978-ban, ez a lemez akkor is a hazai rock történelem része. A második korong akkor új, de ma már szintén klasszikus dalokat tartalmazott, olyanokat mint például a Kétezredik év felé, vagy az Altatás.
Már itt is volt "mulatós" dal, az Azok a boldog szép napok. Ezt ugyan akkor is, most is szeretem, de talán ez indította el a lejtőn Ferót. Ezután jöttek a 8 óra munka, a Pancsoló kislány, és a mozgalmi dalok. Amikor az ember fiatal, a példaképe bármit csinál, az csak jó lehet. Én is így voltam ekkoriban ezekkel a ma már Feró által is mulatósnak nevezett dalokkal, azonban visszatekintve, a Ricse későbbi pályájára, koncertjeire, ez bizony nem volt jó irány. Utoljára két éve, a balatonboglári Borfesztiválon láttam élőben Feróékat, és abban nem sok köszönet volt, a magamfajta régi Ricse-rajongónak. Végig csak mulatós dalok szóltak, meg Feró hülyéskedése. Se egy Nagyvárosi farkas, se egy Térden állva, az első lemezről mindössze a Boldog szép napokat játszották el. Valószínűleg ez azért a rendezvény jellegének is köszönhető volt, hiszen egy ingyenes koncert volt, ahol nem elsősorban Ricsések voltak jelen, hanem jórészt olyanok, akik a zenekar ezt az oldalát ismerik és szeretik. De korábban is több olyan Beatrice-koncerten voltam jelen, ahol főleg a mulatós vonal dominált.
Ilyen előzmények után komoly félelmekkel kezdtem hallgatni a legújabb koncertanyagot. De miután átfutottam a dallistát, a félelmeim némileg elillantak. Szerencsére elég sok klasszikus Ricse dal is rákerült az albumra. Sőt a korszak legnagyobb slágerei mind rajta vannak. Azt mégsem várhatjuk el, hogy egy életmű koncerten csak egy lemez anyagát halljuk. A későbbi dalokat pedig olyan jól sikerült összeállogatni, hogy ezek nagy része még számomra is vállalható. A Pancsoló kislány, és a mozgalmi dalok például szerencsére nincsenek rajta. Bár van azért olyan nóta ami helyett lehet, hogy szívesebben hallanám a Pancsoló kislányt.
Eleve tegyünk tisztába valamit. A Beatrice nem negyven éves zenekar, hiszen, ha minden igaz, 1969-ben alakult. Ekkor azonban még nem punk rock banda voltak, hanem egy feldolgozásokat játszó buli zenekar. Feró később csatalakozott az addig kizárólag csajokból álló csapathoz, ő hozott némi rockot a bandába, de még ekkor is mindenféle zenéket játszottak, amire épp igény volt. Később jöttek aztán az olyan saját számok mint a Gyere kislány, gyere (valahol azt olvastam, hogy Ferónak a Táncolj még című dalhoz is volt valami köze, úgyhogy a disco zenében is elég komoly dolgokat tett le az asztalra). Az általunk ismert rock zenekar alakult meg 1978-ban, innentől számítjuk a negyven évet.
Másik érdekesség a zenekarral kapcsolatban, hogy Magasvári Viktor időközben kilépett a zenekarból, hogy több időt tölthessen a bécsújhelyi kórházban dolgozó felesége, és családja társaságában. Helyét Kékkői Zalán vette át, de ezen a koncertkiadványon még Magasvári gitározik.
A kiadvány rögtön egy klasszikus időkből származó dallal indul. Az Üzenetekről sokáig azt hittem, hogy egy több számból álló medley, ami azért lett összegyúrva egy dalba, mert nem fért rá ennyi régi nóta teljes terjedelmében az első lemezre. Később megtudtam, hogy születése óta egy szám.
Az utolsó Ricse stúdióalbum a 2011-ben megjelent "Vidámság és Rock & Roll" nekem helyenként elég popsra sikerült, de vannak rajta élvezhetőbb tételek is. A Csodálkozol, hogy iszom például ezek közé tartozik, legalábbis így élőben, a nagy klasszikusok közé ékelve. Mert utána következik a klasszikus időszak egyik legjobb darabja, a Jerikó. Annak idején nem csoda, hogy a rendszer nem igazán kedvelte Feróékat, ha olyanokat énekeltek, minthogy "Jerikó, fala porba hullott rég, mulandó a dicsőség". Ezt valószínűleg magukra vették az elvtársak, és milyen jól tették, mert valóban porba hullott az a rendszer.
Mostanában nem nagyon hallgatok rádiót, de a Jól érzem magam című dallat annak idején elég sokat játszotta a magát rocknak nevező rádió (most nem tudom mi a helyzet). Ha már Ricse, szívesebben hallgattam volna mondjuk a Nagyvárosi farkast (később ezt is műsorra tűzték), de "Vidámság és Rock & Roll" albumnak ez is az élvezhetőbb darabjai közé tartozott, bár stílusban eléggé elüt a klasszikus korszak dalitól.
A Lúzer egy új dal, 2016-ban jelent meg, önálló számként. Szövegében némileg érdekes lehet, hogy míg Feró és a Beatrice annak idején a társadalom vesztes oldalához tartozó csövesek zenekara volt. Most viszont, hogy Feró is a győztes oldalra került, épp a minden sikertelenségükért másokat hibáztató lúzereket ostorozza (teljes joggal), hogy nem másokban kellene keresniük a hibát, hanem tenni a sikerekért. A dal végén azért ott a pozitív kicsengés, felhívja rá a figyelmet, hogy mindenkinél eljön a pillanat amikor minden jobbra fordul, csak figyelni kell a lehetőségre és élni vele. A Fáj a szívem szintén egy 2016-os dal. Úgy látszik akkoriban a Ricse elkezdett dolgozni egy új albumon, de ez eddig csak ebben a két nótában testesült meg. A szám egyébként egy aktuálpolitikus tétel, amiben Feró az Európai Uniót kóstolgatja.
Ezután nagy örömömre egy újabb klasszikus blokk következik, kezdve egy fél-klasszikus dallal, mert "’78-’88"-as album ’88-as részén, az akkori új dalok között szerepelt az Altatás. Majd jön egy igazi klasszikus, miden idők egyik legnagyobb magyar zenéje, a Nagyvárosi farkas. Ezután pedig egy kicsit furcsa Nem kell következik. Azért furcsa, mert összemixelték az István a király Nem kell olyan istenével, amit az eredeti előadásban szintén Feró énekelt. A két dal azért lett összemixelve, mert Feró szerint a Szörényi-Bródy párost annak idején a Ricse dala ihlette a rockopera ezen tételének megszületésekor. Valamilyen szinten érthető Feró gondolata (hiszen minden szentnek maga felé hajlik a keze, magának tulajdonítja a dicsőséget), de ennyi erővel azt is mondhatjuk, hogy minden dalt amiben elhangzik az I Love You kifejezés, az a szám ihletett amiben ezt először hallhattuk.
A klasszikus blokk egy Ős-Bikini dallal a Jáiáó, eládióval folytatódik. Nekem, megmondom őszintén Ferónak ez a korszaka túl elvont volt, úgyhogy nem tartozom a legnagyobb Ős-Bikini rajongók közé. Jön viszont egy újabb klasszikus, a Térden állva. Ezzel sajnos ez a blokk véget ér, de a Farkas, Nem kell, Térden állva triászért mindenképpen jár a nagy pacsi. Számomra elsősorban ez a három dal jelenti a Beatricét.
Ezután viszont sajnos egy mulatós nóta következik, a Ronda lány. Ezt a hasonló tematikájú koncerteken is rendszeresen játsszák. Erre is igaz azonban, hogy így a klasszikus dalok által megágyazva egy kifejezetten élvezhető szám. Csak amikor kizárólag ilyeneket játszanak, akkor idegesítő.
Az "Utálom az egész XX. századot" album tele van mulatós dalokkal, 8 óra munka, Hegyek között, Pancsoló kislány. De nekem valahogy a komolyabb tételei sem tartoznak a kedvenc Ricse számaim közé. Itt most sajnos erről a lemezről jön két nóta, az Én is egy kicsit, és a számomra elég unalmas intróval elnyújtott XX. század. Nem ez a kedvenc részem a koncertlemezről.
Majd elkezdődik az igazi mulatós blokk. Ha már volt Ős-Bikini, most következik két dal a D. Nagy Lajos-féle Bikinitől, amiket Feró írt. Nem állítom, hogy a Bikini mulatós zenekar, de egy Ricse koncertre betenni a Fagyi és a Mielőtt elmegyek című számokat, mégiscsak hakni jelleget sugároz, már amiatt is, mert ezek is rendszeresen részei a mulatós jellegű Beatrice buliknak. Persze, ezek a dalok is részei Feró életművének, ahogy ő mondja, minden jó (Bikini) számot ő írt. Egyszer egy május 1-i Tabán koncerten egymás után lépett fel a Ricse és a Bikini. Mindkét zenekar eljátszotta a Mielőtt elmegyeket, és nekem bizony Feró előadásában sokkal jobban tetszett. Valahogy megtelt élettel a dal. Úgyhogy ezt a számot elfogadom tiszteletbeli Beatrice nótának, valójában nekem a mulatós blokkok egyik fénypontja szokott lenni.
Végül a zenekar két legismertebb dala zárja a koncertet, és a lemezt. A Feró által lakodalmas rockként felkonferált 8 óra munka, és a Boldog szép napok. Végül Feró elénekli Ady Endre Adja az Isten című versét, és hazamennek a zenészek.
8/10
