Rozsdagyár

KINGDOM - Putrescent Remains Of The Dead Ground (2018)

2018. június 18. - Kovenant

kingdom_cover.jpg

A lengyel underground Godz Ov War kiadó, mely hazája extrém bandáira szakosodott, biztos kézzel nyúl a legbetegebb, legbestiálisabb és gyakran a legérdekesebb death/black produkciókhoz. Nincs ez másként a március 12-én megjelent negyedik Kingdom album, a "Putrescent Remains Of The Dead Ground" esetében sem: ennyire kaotikus, überbrutál és mégis izgalmas anyaggal régen találkoztam. 

A lengyel csapat még 2003-ban alakult meg: akkor, amikor már nagyon régen, legalább egy évtizede lefutott a halálmetal trend. A zenekar ennek ellenére kifejezetten a régisulis megközelítéshez ragaszkodik: mind megszólalásában, esztétikájában és külsőségeiben is. Ha az általános kép egy kifejezetten hagyományőrző csapatot mutat is, azért messze vannak ők a retro-vonaltól: szerencsére mindig tudnak valami érdekes fordulatot, dallamot, megoldást vagy témát belevinni a dalokba, melyektől megbolondul és váratlanná válik az adott szerzemény.

A nyitó Walls Of Askalon egy igazi, blastbeatekkel teli, kíméletlen, kaotikus pusztulat: az őrlést csak a végén oldja egy akár szólónak is nevezhető gitártéma, melyben dallamnyomokra is bukkanhatunk. A második tételben azonban már kezdenek érdekessé válni a dolgok. A Putrescent Remains ugyanis legalább annyira black, mint death metal. Lewan gitáros-énekes egyedi vokális teljesítménye is itt villan meg először: a pincemély deathes hörgést gyakran váltja a tipikus, magasabb hangfekvésben előadott blackes károgás. Fogalmam sincs, hogy élőben, azaz koncerteken ezt a kétféle énekstílus közötti váltást mennyire sikerül gördülékenyen megoldani, de a stúdiós feltételek között ez mindenképpen ad egy érdekes hangulatot a daloknak.

A szerzemények fele-fele részben szerepelnek itt angolul és lengyelül is, a tematika pedig jórészt a szokásos, azaz halál, dögvész, siralom, pusztulat, némi sátánizmussal nyakon öntve. Az első lassabb és kimértségével vészjóslóbb tétel a Niemy krzyk zagłady című instrumentális szám, melynek középrészén egy szlávos, tremolós gitártéma érkezik: tényleg mindenféle túlzás nélkül mondom, hogy itt ugrott be elsőként az Immortal "At The Heart Of Winter" című korongja, minden idők egyik legjobb black metal produkciója, mely egyébként személyes kedvencem is. A riffek hangulata egyértelműen a norvégok albumát idézi, ezért lepődtem meg nagyon, amikor a Kingdom lemezének végére érve vettem észre, hogy a záró tétel bizony nem más, mint az Immortal klasszikus Blashyrkh című szerzeményének feldolgozása. 

A lengyelek amellett, hogy a legszívesebben a mocsárszerűen zavaros, kavargó, fortyogó, iszapos témák elővezetésében jeleskednek, meglepően egyenes riffekkel is képesek előállni: a Black Light To The Rotten Wombs Of Disgrace című daluk középrészén érkezik egy olyan riff, melyet akár az Obituary vagy a Six Feet Under is írhatott volna, igazi bólogatós téma. A középtempó uralja a Martwa ziemia alapriffjét is, bár itt a szerkezeti ívnek köszönhetően egy valódi D-beates darálásba, majd blastbeat-förgetegbe torkollik a nóta, szóval igencsak kellemes hallgatnivaló lesz a dologból.

A Kingdom annyira komolyan veszi a régisulis vonalat, hogy ezt a megszólalásban is hűen követi és számomra itt jelentkezik az egész korong gyenge pontja. A hangzás tényleg olyan, mintha egy nyolcvanas évek közepéről itt maradt, tucatnyi alkalommal átmásolt magnókazettáról szólna az egész. A dobok rettenetes módon előre vannak keverve: gyakorlatilag úgy hangzik, mintha egy harkály dolgozna a hangszórók belsejében, a pergő hangja konkrétan szörnyű, a cinek élesek, szóval igencsak fejfájdító és embert próbáló feladat végighallgatni a mégoly rövid, alig félórás, nyolctételes albumot.

A gitárok kásásan, vékonyan szólnak, a basszus elvész a mixben, ráadásul az ének mintha egy hat láb mélyre elásott koporsóból érkezne: visszhangos, masszaszerű. Ha mai füllel visszahallgatjuk a nyolcvanas évek főleg underground produkcióit, megállapíthatjuk, hogy tényleg így szóltak az akkori anyagok, de azokat úgy szerettük és szoktuk meg. Azonban a mai lemezek viszonyítási alapja már teljesen más és legyen bármilyen jó is a lengyelek teljesítménye, ez a megszólalás elég sokat levett a korong élvezeti értékéből.

A Kingdom által írt dalok tartalmilag hozzák a régi idők hangulatát, de mindenféle retro-szándék vagy -érzet nélkül. Ehhez teljesen felesleges már a hangzásban is ragaszkodni egy letűnt korszak stúdiós lehetőségeihez: az eredmény már inkább visszafogja a befogadást, semmint segítené azt. Ettől eltekintve ez egy nagyon korrekt és erős anyag: blackes atmoszférájú death metal, ritkán hallható kíméletlenséggel és brutalitással előadva. 

8/10

kingdom_band.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr10014055378

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása