Rozsdagyár

BULLET FOR MY VALENTINE - Modern metal a Budapest Parkban

Koncertbeszámoló: Budapest Park, június 18.

2018. június 23. - Felicium

35744098_1788311291248570_4378563100635299840_o.jpg

A hétfői nap ellenére nagy volt az érdeklődés június 18-án a Budapest Park előtt, ugyanis a New Beat elhozta nekünk a brit Bullet For My Valentinet, akik nem egyedül érkeztek, ugyanis co-headlinerként jött az Asking Alexandria, valamint játszott még a nemrég új albummal jelentkező német Caliban, a BlessTheFall és a Shvpes is.

A brit csapatot régóta követem, nagyjából a Tears Don't Fall videoklipjének megjelenése óta. Emellett a legkedvesebb élményem velük kapcsolatban az első látogatásukkor történt, ugyanis pont aznap lettem 20 éves és ellátogattam a VOLT Fesztiválra, ahol sikerült egy pengetőt is elkapnom. Természetesen azóta is lelkesen követem őket és a koncertre is abban a pólóban mentem, amit még Angliában vettem 2009 környékén. Szerencsére ezúttal a gitárposzton Michael Paget foglalt helyet és nem a technikus, ahogy 5 évvel ezelőtt.

35629421_1788308091248890_6971929555858620416_o.jpgFotó: Bands Through The Lens

Az est első zenekara a Shvpes volt, akik számomra semlegesek voltak és ráadásul annyira korán játszottak, hogy még csak lézengtek az emberek, persze a színpad előtt így is kialakult egy viszonylag nagyobb mag, mely velük együtt zúzott. Ennél sokkal érdekesebb volt számomra a BlessTheFall koncertje, akik bár nem szóltak elég karcosan, mégis egy nagyon jó bulit pakoltak le a színpadra. A dalok is rendben voltak, itthon nem szoktam hallgatni őket, de ennek ellenére élőben szinte mindegyik tetszett és szívesen hallgattam volna még egy kicsit a csapatot. Itt már azt is látni lehetett, hogy nekik bizony van hazai rajongóbázisuk, így ők eksztázisba jöttek a Wishful Sinking, Cutthroat és hasonló dalok hallatán.

35652117_1788309047915461_6414742155763384320_o.jpgFotó: Bands Through The Lens

Ezután játszott az első olyan zenekar, akiket már nagyon vártam. Bár egy húszéves csapatról van szó a Caliban személyében, sajnos még sosem volt szerencsém élőben elcsípni őket. Nos a hangzással még itt sem voltam teljesen elégedett (és alapból szkeptikus is vagyok a 100%-ban digitális gitárhangzásokkal kapcsolatban), azonban már sokkal jobban szólt és talán hangerőben is emeltek kicsit. Maga a koncert nagyon rendben volt, főként az új album dalait ismertem fel, ott még olykor egy-egy refrént is szívesen ordítottam és/vagy énekeltem velük.

35651022_1788310031248696_7389502558596759552_o.jpgFotó: Bands Through The Lens

Én anno kimaradtam az Asking Alexandria lázból és nem is követtem annyira a történéseket, így csak hallomásból tudom, hogy most a régi-új énekes Danny Worsnop került ismét a mikrofon elé. Mivel nem hallgatom őket, így én nem is osztottam a körülöttem állók elégedetlenségét, ugyanis nagyon hiányolták a rendes screameket és hörgéseket. Bár azt nem kaptunk, a koncert nagyon rendben volt és jól is szólt. Volt ugyan egy nagyon humoros, amolyan kabaréba illő jelenet, amikor elment kifelé a hangosítás, de a srácok fülébe végig szólt, így ők zenéltek tovább, mi pedig csak a dobost hallottuk csapkodni. Itt legjobban a közönség reakciója tetszett, ugyanis óriási hanerővel énekelték tovább a dalt és így még közel egy percig észre sem vette a zenekar, hogy mi a helyzet. Szerencsére nem kellett néhány percnél többet várni, ami alatt egy jó kis "mi a fasz van" kántálás indult útjára. Az utóbbi reakcióval már nem feltétlen értek egyet, de jól sült el szerencsére minden.

35653824_1788310127915353_8766000239359295488_o.jpgFotó: Bands Through The Lens

Közel másfél órás koncerttel készült a Bullet For My Valentine. A hangzás a lehető legtökéletesebb volt az egész fellépés alatt és a dalválasztásokba sem igazán lehetett belekötni. A három nemrég megjelent dal, valamint a Don't Need You természetesen mind ott figyelt a listán. Ráadásul utóbbi volt a koncert nyitó tétele, majd rögtön az Over It, mely nagyjából egy hónapja jelent meg videoklip formában. Persze a régi kedvencek sem maradhattak ki, így játszották a Your BetrayalScream Aim Fire és Tears Don't Fall dalokat, melyek a legismertebb Bullet-számok közé sorolhatóak. Külön öröm volt a koncert végén, hogy az utóbbi tétel után még befért egy Waking The Demon és azt is mondták, hogy találkozunk 2019-ben. Végeredményben minden albumról játszottak és egy jó tempójú, élvezetes bulit kaptunk a brit csapattól, melyben nekem nem maradt hiányérzetem egyáltalán. Örömmel indultam útnak a hömpölygő tömeggel együtt.

  1. Fotók: Bands Through The Lens

35629152_1788311254581907_7157219955451101184_o.jpgFotó és címlapkép: Bands Through The Lens

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr9414065413

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása