Rozsdagyár

MAGOTH - Zeitgeist: Dystopia (2018)

2018. december 01. - Kovenant

magoth_cover_zeitgeist_dystopia.jpg

A jelenlegi zenei dömpingben az embernek óhatatlanul az az érzése támad, hogy mindent megírtak és eljátszottak már, gyakorlatilag lehetetlen bármiféle újdonsággal előállni, vagy ha igen, akkor az olyannyira befogadhatatlan és öncélú, hogy tulajdonképpen jobb lett volna, ha az adott zenekar elő sem áll vele: megtartja magának vagy az íróasztalfióknak. A poszt-modern válasza erre a paródia: ha már nincs lehetőség önálló értékkel bíró művészi produkció létrehozására, akkor keverjünk össze mindent mindennel vagy csak simán röhögjünk azokon, akik legalább még próbálkoznak. 

Az Észak-Rajna-Vesztfália német szövetségi tartományból származó Magoth azonban jól láthatóan nagyon is komolyan veszi magát és zenéjét: 2011-ben alakultak, de egy nagylemezzel felérő demó és emellett immár két album van a tarsolyukban. Második korongjuk november 9-én jelent meg "Zeitgeist: Dystopia" címmel saját független kiadójuk gondozásában, csakúgy, mint előző anyaguk, a 2017-es "Anti Terrestrial Black Metal". Talán már egyértelmű, hogy a csapat zenei szállásterülete a tradicionális black metal, a '90-es évek első felében indult norvég vonal nyomán: dalaikban nyoma sincs a feketefém elmúlt évtizedekben tapasztalható elágazásainak, azaz itt sem post-metal hatásokat, sem pedig szimfonikus megoldásokat nem fogunk találni.

Ebből a konok, leszegett fejjel előre menetelő hozzáállásból is látszik, hogy a Magoth pontosan azon a terepen mozog, melyen a legnehezebb az előrejutás. Tudatosan elutasítva mindenféle modern trendet, ragaszkodnak ahhoz az irányhoz, melyet olyan zenekarok nevei fémjeleznek, mint a Marduk, a Satyricon vagy éppen a Gorgoroth. 

Aki napi rendszerességgel figyeli a jelenlegi metalszcénát, az pontosan tisztában van azzal, hogy ez a fajta nyers, hagyományos black metal vonzza leginkább a kutyaütőbbnél kutyaütőbb, tulajdonképpen értékelhetetlen produkciókkal előálló zajbrigádokat. Annyi van belőlük, mint csillag az égen: szó szerint százával és ezrével érkeznek havonta a különféle, a leghangzatosabban megfogalmazott promószöveggel ellátott csodacsapatok, hogy aztán fejcsóválva tudatosodjon a hallgatóban a kérlelhetetlen szükségszerűséggel megérkező csalódás.

Nos, a német Magoth esetében ez olyannyira nincs így, hogy az album végighallgatása után meg is lepődtem, hogy még mindig független státuszban dolgoznak: teljesítményük alapján már régen egy nevesebb underground kiadónál lenne a helyük, de simán ráférhetnének akár egy Napalm vagy éppen Metal Blade szintű istálló listájára is. 

A banda a stílusban igen jól körüljárt és számtalanszor megírt tematikát veszi górcső alá: fő témájuk az emberiség, mint az életre képtelenné és érdemtelenné vált faj megszűnése, illetve a társadalom, mint egy tökéletesen mesterséges és elnyomó konstrukció elutasítása. Mindezt egyfajta kozmikus okkultizmussal körítik, hiszen a black metalból kihagyhatatlan a sötét alvilági erők felbukkanása: olyasmi eposzi kellék ez, mint a viking ivókürt, mely nélkül elképzelhetetlen bármiféle folk-metal dzsembori.  

A mizantrópia témája és a tradicionális feketefém zenei világ csak akkor lehet 2018-ban is érdekes, illetve a túlburjánzó színtéren akkor van esélye hasonszőrű csapatoknak, ha az atmoszférateremtő képességükkel meg tudják különböztetni magukat a pályatársaktól. Nehéz ügy ez, mert a görcsös igyekezet nagyon könnyen fordulhat át nevetségességbe. A Magoth vizuális megjelenése (a mellékelt zenekari fotót ismeretében) nagyon távol áll a tökéletestől: azt hiszem, ennél minden jobb lenne és ezt szó szerint értem, mert a zenéjükkel semmi gond nincs, azonban egy ilyen kép láttán nagyon sokan anélkül lépnek tovább, hogy bármi esélyt adnának a brigádnak. 

Nos, az együttes második albuma egy nagyon kompakt, sűrű, bő egyórás anyag lett: négy rövid átkötés és kilenc teljes értékű szám hallható a korongon. A hangzás megdöbbentően jó: telten, kereken szól minden, a hangszerek egyensúlya tökéletes, nem tolakszik előtérbe sem az ének, sem a dob, azaz a megszólalás professzionális. 

A hangulattal sincs gond: Heergott énekes/gitáros hangja (aki egyben a fő dalszerző és zenekarvezető is) kellően kíméletlen, szikár: tökéletesen hozza azt a korai norvég színtéren kialakított könyörtelen blackes károgást, mely szinte alapkövetelmény a stílusban. A dalok a sűrű, tömény megszólalásnak, illetve a jéghideg riffeknek köszönhetően kellemesen epikusak, grandiózusak is: a számokban egyébként szólóknak nincs nyoma, mert ha a hangszer néha teret kap, inkább dallamvezetési feladatok hárulnak rá. 

Azonban a bandának nem sikerül egy órán keresztül maradéktalanul fenntartania a hallgató érdeklődését: többszöri végigpörgetés után sem maradtak meg bennem a dalok témái. Egyrészt maga a lemez is túl hosszú, simán lehetett volna belőle vágni, legalább tizenöt percnyi játékidőt megspórolhattak volna, másrészt a Magoth a kilátástalan atmoszférát úgy próbálja előszeretettel elérni, hogy ugyanazt a riffet játssza végestelen-végig egy nótában.

Az alapvetően középtempós szerzemények közül a gyorsabb Above The Sacred Lands, illetve Solidified Ashes Awake, az atmoszferikusabbak, dallamosabbak közül pedig a Beneath All Venom And Void, valamint a remek The Nemesis Of A Blaze emelhető ki. Ez egyben az album zárótétele is és ténylegesen lekerekíti a korong mondanivalóját.

A német csapat tehát semmi újjal nem állt elő, de hallhatóan nagyon tudatos - ámbár sajnos ezerszer hallott - koncepcióval rendelkeznek. Tökéletes profizmussal dolgoznak, aki pedig szereti ezt a színteret, annak jó szívvel tudom ajánlani friss albumukat, mert a csalódás zenei téren kizárt. Ahhoz azonban, hogy egy szinttel feljebb lépjenek, merészebbnek kell lenniük a dalszerzés terén: vagy emlékezetesebb, változatosabb nótákat kell írniuk vagy pedig nyitniuk kell más stílusok felé is. A vizuális megjelenés terén pedig valamit gyorsan lépniük kell: talán ez a legsürgősebb feladatuk. 

8/10

magoth_band_zeitgeist_dystopia.jpg

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr4914403900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása