Anno a Rolling Stone magazin hasábjain a Black Sabbath első (mára pedig már korszakalkotóként ismert) lemezéről a következő kritika fogalmazódott meg röviden: "Épp olyan, mint a Cream! Csak rosszabb!" Nos, a németországi Alzenauból származó Thornbridge új lemezének felvezető intrója utáni első pár akkord engem pedig arra emlékeztetett, hogy ez olyan, mint a Wisdom, csak rosszabb.
De, mint az előző kritikus, úgy én is elhamarkodott következtetést vontam le így az elején, mert ahogy hagytam magam sodródni a lemez elsöprő erejű heavy/speed/power szerzeményeivel, úgy álltak szépen a helyükre a földbe döngölő riffekre épülő harci indulók, ivódtak belém a nagyívű epikus dallamok. A Wisdom-párhuzam viszont valóban nagyon erős, bármennyit hallgatom, rendre előjön a hasonlóság. Muszáj kidomborítanom ezt a dolgot, már csak azért is, mert kíváncsi vagyok, vajon ismeri-e egymás munkásságát a két zenekar. Tulajdonképpen nem vagyok tisztában azzal, a Wisdom mennyire ismert, illetve elismert nemzetközileg.
Még a Rhapsody Of Fire ugrik be néha, ám annak monumentalitása azért itt kevésbé van jelen. Megvallom őszintén, a lemezkritika megírását megelőzően nem ismertem a zenekart, most viszont jól megjegyzem magamnak a Thornbridge nevet, mint a power metal színtéren kiemelkedő teljesítményt nyújtó formációt. Aki ismeri és szereti a Wisdom "Judas" című albumát, valószínűleg kellemes perceket szerez magának azzal, ha megvásárolja, vagy éppen letölti/streameli ezt a "teátrális mesterművet"!
A Jörg "Mo" Naneder (gitár/ének), Patrick "Pat" Rogalski (gitár/vokál), Patrick "burghi" Burghard (basszusgitár/vokál), valamint Maximilian "Lucky" Glück (dobok) alkotta banda 2008-as megalakulása óta ez még csak a második hivatalos nagylemez. Az első sem túl régi, egészen pontosan 2016-os keltezésű ("What Will Prevail"), melyet csak egy háromszámos demó előzött meg 2012-ben. Ez idő alatt nyilván rendesen összecsiszolódott a tagság, dalaikkal Németország klubjait végigszántva olyan előadók társaságában, mint az Orden Ogan, a Messenger, valamint a Sinbreed.
És ha már szóba került a Rhapsody Of Fire (jelenleg épp az ő társaságukban turnéznak), fontos momentum, hogy a zenekar gitárosa, Roberto De Micheli is vendégeskedik a lemezen (Journey To The Other Side), valamint a Brainstorm frontember Andy B. Franck is énekel a Revelation című dalban, melyet egyébként egy német drámasorozat, a Seven - Ende Aller Tage (Seven - Az Idők Végzete) betétdalává választottak.
Az album szövegei a középkori kínzások, inkvizíció, illetve boszorkányüldözések témakörét boncolgatják. Az előző anyagukkal párhuzamot vonva talán annyi csak a változás, hogy érettebb, karakteresebb lett a "Theatrical Masterpiece". A hangzás erőteljes, feszes, jól kidolgozott. Mindez köszönhető Sebastian "Seeb" Levermann szakértelmének (Greenman Studios), aki nélkül nem ütnének ekkorát az olyan dalok, mint pl. a Keeper Of The Royal Treasure, vagy az Ember In The Winter Grove. 11 tétel, 45 perc tömény power metal töltelékdalok nélkül. Nagyon is kiszámítható, ugyanakkor megbízható, a színtér egy kellemes színfoltjaként tündöklő anyag. A tagok akár vokális, akár pedig mint hangszeres játék tekintetében nagyszerűen kamatoztatják tehetségüket, minden a helyén van, nincs hiányérzet. Valószínűleg nem válnak dúsgazdag rocksztárokká, de nem is hinném, hogy világuralomra szeretne törni a banda a dalaival.
A lemez 2019. február 8-án jelent meg a német Massacre Records égisze alatt (akárcsak az első nagylemezük) CD, LP, és digitális formátumban, valamint elérhető a különböző streaming-szolgáltatók jóvoltából: Spotify, Deezer, Tidal stb. A lemezborító ezúttal is Juanjo Castellano Rosado keze munkájának gyümölcse, a címadó dalra pedig videoklip is készült.
A "Theatrical Masterpiece" tematikája kapcsán előkerült egy könyvem, mely különböző középkori kínzásokkal és kínzóeszközökkel foglalkozik. A lemez pedig rendkívül jó aláfestő muzsikaként funkcionált. Vagy mégsem? Hát persze hogy nem, headbangelés közben nem megy az olvasás...
Power metal-, valamint Wisdom-rajongóknak kötelező cucc!
9/10
Fotó: Dolores Thunder
