Rozsdagyár

BASILYSK - Emergence (2019)

2019. április 01. - Kovenant

basilysk_cover.jpg

A zsánerekbe, alstílusokba történő besorolás kétélű fegyver: óhatatlanul szükséges eszköz ez, hogy az iszonyatos mennyiségű kiadványdömpingben valahogy fogódzót találjunk és rendet vágjunk a ránk ömlő promókban, de bizony átkozottul idegesítő a dolog, ha véletlenül totálisan félremegy a címkézés. Ilyenkor vagy jót röhögünk vagy vérmérsékletünktől függően elküldjük a fenébe a kedves újságíró kollégát, aki ily módon írt valahol az adott lemezről.

Nos, pontosan ez történt a Pennsylvania állambeli Basilysk nevű formáció debütanyagával is: valamiféle black/thrash hibridre számítottam, aztán megkaptam egy eszméletlenül király technikás/progresszív death metal bemutatkozást, melynek hallatán visszatért az egyébként igencsak visszaszorulóban és csökkenőben levő  bizodalmam az egyre inkább becsontosodó metalszcéna iránt.

A zenekar már 2009 óta létezik: több demó és EP/kislemez után azonban most érezték úgy, hogy itt az ideje egy komplett koronggal is előállniuk és bizony a február 22-én szerzői kiadásban megjelent "Emergence" olyan bika állásfoglalás az extrém metal színpadán, melyre nem is nagyon emlékszem az elmúlt öt-hat évből.

A szűk háromnegyed órás anyag a két akusztikus átvezetéssel/intróval együtt összesen nyolc tételt tartalmaz (a korong legvégén helyet kapott egy rejtett instrumentális tétel Clouds címmel), tehát hat rendes nóta szerepel itt, melyek átlagosan öt-hat percesek, azonban van itt egy igazi dalmonstrum is, a Prebirth Karma - Afterlife a maga negyedórás játékhosszával (erről bővebben majd később).

Talán nem túlzás azt mondanom, hogy ami a szintén amerikai Vektor az újabb generációs progresszív thrash metalnak (előző albumuk kritikája ITT olvasható), az bizony a Basilysk a progresszív death metal számára. Egész egyszerűen elképesztő az a gátlás nélküli és természetesen áradó kreativitás, mellyel telis-tele van az első stúdióalbumuk. Annyiban a bevezetőben említett címkézés valóban helytálló, hogy nüansznyi thrash vagy éppen black hatás is található itt, de ez bizony alapvetően kaotikus, kozmikus gázfelhőként vagy éppen csillagkeltetőként kavargó-örvénykő halálfém, mely azonban rendkívül tudatosan építkezik.

Óhatatlanul fel kell itt hozni két legendás stílusalapító brigád nevét: a Morbid Angel és a Death zenei öröksége természetszerűleg bukkan fel a riffekben (a szólókban már nem annyira), no meg néha a dallamokban, azonban van itt egy alapvető különbség. A Basilysk (hülye kifejezés, tudom), de valahogy rockosabb, húzósabb: ehhez tökéletesen elég meghallgatni a Sad State Of The Art című darálást, mely olyan, mintha egy nyolcvanas évek közepi hardcore-ihlette Voivod rohant volna be egy floridai stúdióba a kilencvenes évek legelején.

Már az első tétel, a Molestor Of Dreams olyan zenei elemeket tartalmaz, melyekre szépen a homlokunk közepéig szaladhat a szemöldökünk: a középrészen érkező basszusfutam akár egy Sadus, Obscura vagy éppen Cynic szerzeménynek is a dísze lehetne. A Sinners Of Their Own Reality is egy kellemes darab, nagyon jól eltalált szólókkal (ez egyébként végigkíséri az egész korongot), de tulajdonképpen bármely dalt nézzük is, közel hibátlan a végeredmény.

A Fire (In The Temple Of Sacrifice) egy szinte NWOBHM-jellegű indítással nyit, hogy aztán rengeteg hangulat kavarogjon végig a majd' hatpercnyi játékidőn. Koronaékszerként a fentebb már említett, közel negyedórás Prebirth Karma - Afterlife található meg a lemez végén, mely címéhez illőn két teljesen elkülönülő fejezetből áll: az első rész egy klasszikus death metal utazás, a második fele pedig egy instrumentális, leginkább talán klasszikus heavy metalnak nevezhető gitárszólós építkezés. Ez remek zárás: kicsit pszichedelikus, kifejezetten elüt az "Emergence" atmoszférájától.  

Nem igazán tudnék felhozni semmit az amerikaiak produkciójával szemben: néha avantgárd, néha keményen riffelős, máshol elszálltan utaztatós, helyenként teljesen direkten rockos, de legeslegfőképpen változatos és egyedi és talán ez a legfontosabb mindegyik jelző közül. Szórakoztató végighallgatni és meg is ragad az ember fejében.

Százával érkeznek a mindenféle (dallamos, technikás, progresszív, modern, blackened, stb.) death metal anyagok a magazinunkhoz és amikor már azt hisszük, hogy végképp semmi, de semmi jót vagy újat nem várhatunk a stílustól, akkor egyszer csak jön egy Basilysk-féle pimasz brigád és csuklóból kiráz egy ilyen lemezt. Év végi listás cucc, az nem is kérdéses.

9,5/10

basilysk_matt_decker.png

Fotó: Matt Decker

A bejegyzés trackback címe:

https://rozsdagyar.blog.hu/api/trackback/id/tr1814731147

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása