A portlandi Robots Of The Ancient World új nagylemezébe teljesen véletlenül futottam bele valami Facebookos ajánlóféleség formájában. Ránéztem a lemezborítóra és egyből azt gondoltam: na, ez biztosan valami doom/stoner cucc lesz. És igen. Úgy néz ki, hogy egy lényegre törő lemezborító is elég egy bizonyos zenei közeg rajongóinak figyelemfelkeltése céljából.
Az első dal még nem is annyira, de a másodikként érkező Sweet Lady már egyértelmű Kyuss-utánérzéseket villantott meg. A sivatagi stoner királyok valószínűleg nagy hatással voltak a bandára, süt az album hangulatából, hogy a ROTAW többek között a Kyuss-lemezek pörgetésének hatására szülte meg ezeket a dalokat (mondjuk a hivatalos FB-oldalukon nincs megjelölve a Kyuss, mint inspirációforrás, de a QOTSA már igen). Érdekes és egyben meglepő jelenség, hogy pont ennél a műfajnál a legjellemzőbb a már régóta zajló, eszméletlen túltermelési folyamat, hisz stoner banda még nem lett milliomos, még a mindenható Kyuss sem az. A zene szeretete vezérli ezeket a bandákat, a fanatizmus. Na meg aztán egy joint elszívása után pont leszarják, hogy nem lesznek sztárok. A lényeg, hogy élvezik és kész.
A stoner vonal az egyik meghatározó zenei stílus az életemben: először mindig felcsillan a szemem, örömmel bólogatok a súlyos riffekre meg minden, de próbálok a realitás talaján maradva objektív értékelést kicsikarni magamból. Több hallgatás után is csak azt tudom mondani, hogy nem rossz ez. Nem okozott még libabőrt, nem kezdtem el ajánlgatni ismerőseimnek, mint a stoner rock új királyait. De ha egyszerűen csak jó, akkor mi van? Néha nem is kell ennél több.
A 2014-ben alakult Robots Of The Ancient World eddig 2016-ban egy demót ("Robots") és 2017-ben egy EP-t ("Robots Of The Ancient World") jelentetett meg a szóban forgó "Cosmic Riders" című első nagylemez előtt. Sajnos nem ismerem ezeket az anyagokat, így nincs viszonyítási alapom azzal kapcsolatban, vajon pozitív, vagy éppen negatív irányba fejlődött-e azóta a banda.
Hat dal harminchét percben: ez akár még kevés is lehet egy nagylemez esetében, főleg ha a dalok a színvonalat illetően magasabb besorolásba esnek, ha viszont csak egy kellemes, de nem meghatározó produktum felől közelítjük meg a dolgokat, akkor viszont bőven elég a harminchét percnyi játékidő. Én egyébként is csak egy monumentális progresszív rock mestermű esetében tartom reálisnak egy hosszú, háromnegyed órát meghaladó lemezanyag létjogosultságát.
Az album a God Particle/Oblovion Stone című tétellel indul, akár a Black Sabbath legendás, korszakalkotó "Paranoid" lemezét felvezető War Pigs: egy vészjelző sziréna csendül fel a dal elején. Majd egy belassult, pszichedeliával átitatott stoner tétellé vedlik nyolc és fél percet átívelve. A Sweet Lady egy búgó riffel és basszussal indító, Kyuss-feelinget idéző elszállós, jammelős nóta. Az In My Head képében is folytatódnak a fentebb megfogalmazott Kyuss-utánérzések, erről a dalról a Green Machine ugrott be John Garcia zenekarától. De nem mint egyértelmű nyúlás, egyszerűen csak rendre az ő munkásságukat juttatja eszembe az album egésze.
A High & Drive bevezetője nyilvánvaló utalás a stoner rock stílus képviselőinek egyik elengedhetetlen inspirációforrásaként számon tartott bódító cuccra. A Five Eyes laza, elszállós kezdése később önfeledt zúzássá alakul át, majd szép lassan visszatér a jammelős éle a dalnak. A záró Cosmic Riders sem tér el koncepció szempontjából a többi daltól: búgó riffek, elszállós jammelés, Kyuss-érzésvilág.
A "Cosmic Riders" 2019. március 26-án jelent meg szerzői kiadásban. Nem egy eget rengető alkotás, de Kyuss-rajongóknak kifejezetten ajánlott.
8/10
Fotó: Stephanie Savenkoff
