Átkozottul nehéz ma már bármiféle újdonsággal előállni a metalszíntéren: természetesen nem lehetetlen ez, csak éppen leginkább tisztes iparosmunkákkal, egyensémára fazonírozott produkciókkal szembesül nap mint nap mindenki, aki rendszeresen figyeli az új megjelenéseket. Nincs ez másként a szcéna extrém oldalán sem: Magyarországon pedig tényleg egy kezünkön meg tudjuk számolni az előremutató black/thrash/death zenekarokat. A 2015-ben megalakult budapesti Asmodeus Mantra májusban szerzői kiadásban megjelent, "Prologue To The Plague" című debütalbuma azonban kifejezetten érdekes és hangulatos lett, így mindenképpen érdemes írnunk róla.

Asmodeus furcsa figurája a zsidó-keresztény hitvilágnak: Tóbiás könyvében bukkan fel először a démon személye. Tóbiás könyve egyike az úgynevezett deuterokanonikus iratoknak, melyek a héber bibliába nem, azonban a reformációt megelőző keresztény (római katolikus, ortodox, kopt, stb.) Bibliába bekerültek, majd a protestáns Bibliák ismét kihagyták azokat.

Tóbiás könyvében Asmodeus, a démon megszállja Sárát, aki a gonosz utasítására már hét férjével végzett a nászéjszakájukon. Tóbiás, a fiatal zsidó az őt emberi alakban kísérő Rafael arkangyal tanácsára mégis feleségül veszi az asszonyt és parázson egy hal szívét és máját égeti el a nászszobában. Ennek hatására a démon fejvesztve menekül egészen Egyiptomig, de az arkangyal az üldözés végén elkapja és egy sziklához láncolja büntetésül az idők végezetéig.

A Bibilián kívüli zsidó források szerint Asmodeus Ádám és első felesége, Lilith nászából született. Isten Lilithet a férfi teremtése után megmaradt szennyes porból formálta meg, így ő egyfajta női démon, aki számtalan gonoszságot művelt, pályája végén pedig az alvilág királynője lett. Asmodeus a rombolás, a féltékenység és a bujaság megszemélyesítője.

A fentiek alapján a budapesti csapat szövegvilága is pontosan behatárolható és ha végignézzük az angol nyelvű számcímeket, akkor mintha egy sátánista black metal együttes felhasználói útmutatójából szemezgetnénk: Salem, A pokol kapui, Kripta, Szadomazochista, stb. Bevallom, ezek alapján félve közelítettem az anyag felé, mert nem sok jóval kecsegtettek a klisés címek, de szerencsére a zenei tartalom sokkal fantáziadúsabbnak bizonyult.

A csapat elmondása szerint gyakorlatilag az összes extrém metal alstílusból próbálták összegyúrni zenéjüket, illetve olyan bandákat említettek hatásukként, mint az Obscura, a Children Of Bodom vagy éppen a Black Sabbath. Én leginkább a death és a thrash elemeit vélem felfedezni a dalaikban, míg a black metal az atmoszférájával, illetve az ének terén van jelen az Asmodeus Mantra produkciójában. 

Többszöri meghallgatás után azért kijelenthetjük, hogy az együttes a dallamos death metal vonalba illeszthető be leginkább, bár korántsem vegytiszta jelleggel. A kilenc tételes, harmincöt perces anyagon hat teljes szerzemény mellett három instrumentális intro vagy átkötés is helyet kapott (ezekről később) és a hat nótából három egyértelműen ebbe a stílusba sorolható. 

Ahogy belemerülünk a lemez meghallgatásába, valami azonnal szemet szúrhat, mégpedig az, hogy az Asmodeus Mantra rendkívül ügyesen egyensúlyoz a hagyományos extrém és az experimentális, kísérletezős metal között. A nyitó Metamorphosis bő kétperces intrója egészen furcsa, szinte indusztriálisan futurisztikus atmoszférát teremt, a Crypt rövid, hideglelős kórusai autentikus módon idézik meg a King Diamond korongok hangulatát, az Eternity című rövid betét pedig kvázi-szimfonikus megoldásokkal operál.

Két tényező emeli ki a budapesti brigád anyagát a tucatprodukciók sorából: egyrészt Kasza Dániel változatos, de iszonyatos agresszív vokálja, mely egyaránt hasít a pincemély hörgés és az acsarkodó, blackesebb és magasabb regiszterben is. Másrészt az egészen meglepő és gyakran totálisan váratlan kifutású gitárszólók, melyek nagyon nagyot tudnak dobni a darálásokban. Ilyen például az egyébként kissé monoton módon zakatoló Sadomasoistic című tételben a totál elszállt, thrashes tekerés vagy éppen a Crying Bride vagy a Hollow című melo-death zúzdákban a doom/gót metalos, kifejezetten kellemes szóló.

A "Prologue To The Plague" slágere egyértelműen a Hollow című darab, mely a klasszikus göteborgi dallamos halálfém iskola nyomait viseli magán, csakúgy, mint a már említett Crying Bride és a Salem is, míg az album eleje inkább thrashes jellegű. Egy szó, mint száz, unatkozni nem fogunk: jó dallamok, érdekes (gyakran egészen szokatlan) megoldások, brutalitás és elsőlemezes bandához képest kiforrott koncepció jellemzi az Asmodeus Mantra bemutatkozását.

A sok pozitívum mellé néhány megjegyzés: néha hamiskásak a gitárok, mintha a hangolással lenne gond, erre mindenképpen külön figyelmet kellene fordítani, mert átkozottul bosszantó tud lenni az ilyen egy egyébként kifejezetten színvonalas anyag hallgatása során. A másik a korong játékideje: ha a három átkötést kivesszük, mindösszesen hat nótát kapunk harminc percben, ami bizony kis túlzással egy combosabb EP hosszával ér fel. Már egy pótlólagos számmal izmosabb lehetett volna a végeredmény, de értem és tudom, hogy manapság egy ilyen debütcucc összerántása is mennyi fáradtsággal jár, mindenesetre ez némi hiányérzetet hagyott bennem.

Összességében ez egy rendkívül pozitív és meglepően profi anyag: abszolút nem unalmas leckefelmondás vagy éppen az ezerszer hallott klisék újrajátszása. Sok egyéni ízzel és hallható lelkesedéssel készült el a "Prologue To The Plague": a zenei tartalommal nem lesz gond a jövőben, de hogy ez mi mindenre lesz elég (koncertek, promóció, ismertség), az már egészen más tészta. 

8/10